A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

3

Érdekesség... tangó egy kicsit másképpen

2011. december 29., csütörtök.
Tovább olvas >>>
2

A találkozás

2011. december 19., hétfő.



A találkozás



Nem is igen akarok semmit hozzáfűzni, elkerülendő, mások befolyásolása miatt. Aki gondolja, néze meg és remélhetőleg meglátja a fától az erdőt... talán még én is. :)


Semmiképpen nem cimkézném KERESZTÉNY filmnek! Számomra nem beskatulyázható, ugyanis a HIT egyetemleges, vallástól, felekezettől... mindentől, - kivéve egy Felsőbb Hatalomtól - független.
Bárcsak megszerezhetném ezt a gyógyító függést mélyebben...


(csak nem bírtam ki)






Tovább olvas >>>
2

Hiszek abban...

2011. augusztus 14., vasárnap.

Hiszek abban...

- egyetlen olyan fájdalom létezik amelynek értelme van, a gyermekszülés

Ezt még édesanyámtól tanultam, Neki meg a volt főnöke mondta, jó régen, vagy negyven - ötven évvel ezelőtt.

- nincsen csak jó és nem létezik csak rossz

Ezen már többször elfilozofálgattam és tegnap éjjel, filmnézés közben - igen, elkalandoztam a filmtől, ugyanis pörgött a ventilátor, nem hallottam jól a szöveget, felhangosítani meg nem akartam, a körülöttem alvók miatt - szóval... tegnap éjszaka megint eszembe jutott, mennyire jól van kitalálva a világunk, mindennek létezik az ellentettye, párban vannak, mint pl: öröm - bánat, félelem - nyugalom, adok - kapok, irigység - jószívűség... és még sorolhatnám tovább legalább holnapután estig.
Elgondolkoztam azon - mindkét gyerekemnek most volt/van a születésnapja, a fiamnak múlt vasárnap volt, a lányomnak meg ma van, igen, egy teljes hét híján majdnem négy kerek év a korkülönbség közöttük - szóval... elgondolkoztam azon, illetve próbáltam magamban felidézni, mit is éreztem legelőször, amikor megszülettek. Nem csak örömet, boldogságot, büszkeséget, hogy lám, képes vagyok egy életet a világra hozni vagy inkább segíteni, hiszen a gyermekszüléskor nem csak a mama segít a babának, hanem a baba is segít a mamának... nem csak megkönnyebbülést éreztem, hanem bizony éreztem félelmet, szorongást a rám szakadó hatalmas felelősség alatt, és bizony ismételten igazat adtam anyámnak, aki a fenti arany igazság után még ezt is elmondta, " egy gyereket a világra hozni a legkönnyebb, felnevelni, az a kunszt".


- hiszek abban, hogy értem történnek a dolgok és nem ellenem

Aztán, amikor bánat ért - a mai gondolkodásommal képes lettem arra, hogy ne csak az egyik oldalát lássam az éremnek, hanem a másikat is és a szomorkodás mellett észrevegyem és el is higgyem, értem történnek a dolgok és nem ellenem, még akkor is így volt ez, amikor még el sem tudtam hinni, az engem ért fájdalom, sokk miatt...
Így ötven felé, visszatekintettem a volt szerelmeimre - nem sok volt, akik meg igen, azok tényleg fontosak, meghatározóak voltak az életemben - és így messziről most már látom, hogy a nagy szerelmem miért nem lehetett a férjem... értem történt, az én védelmem érdekében... meghalt, nagyon korán, harminckét évesen...

Aztán elgondolkodtam a két gyerekem másmilyenségén, azon, hiába testvérek, mégis természetre nagyon különböznek egymástól. A lányomra (Ő a nagyobbik) szinte egyáltalán nem tudok hatni, bármit mondok neki, vagy nem hiszi el vagy rákontrázik, "igen, anya, tudom!" felkiáltással, amire én régebben ugrottam, mára jutottam el odáig, hogy már nem pörgök be rajta. Eljutottunk odáig, ami miatt régebben egy hetes mosolyszünet állt be közöttünk, mára elég egy éjszaka és mivel nem lakunk együtt, olyan, mintha nem is lett volna összezördülés köztünk. Tegnap beszéltünk telefonon, valamit beszóltam neki a mostani választottjával kapcsolatban, erre kinyomta rám a telefont. Eddig ilyent nem csinált. Természetesen azonnal visszahívtam és kikértem magamnak és megmondtam neki, többet meg ne próbálja ezt tenni velem... Ma, amikor kora délután eljött hozzánk, hogy felköszöntsük és egyen egy szeletet az általam sütött születésnapi tortájából, mintha mi sem történt volna, jót beszélgettünk, nevettünk (inkább röhögtünk, a kutyán, azon, hogy biztos bővítettük a RAM-ot benne, mert szegényem úgy fél a porszívótól, hogy a PORSZÍVÓ szó hallatára felkapja a fejét és azonnal lapos kúszásban jön felém védelemért).


 - hiszek abban, hogy a testi fogyatékos emberek - a lányom hallássérült minkét fülére - agresszívek, erőszakosak és kegyetlenek  (senkit sem akarok megbántani, saját tapasztalat és nem címkézés, egyszerű megállapítás)

Igen, teljesen egyetértek ezzel, a lányom is ilyen. Amíg nem voltam tudatában, nem azonosítottam be ezeket a tulajdonságokat a hallássérülésének, folyton magamban kerestem a hibát, az általa elkövetett helytelen dolgokért, hibákért, az én betegségemnek tudtam be, teljes egészében és amióta rátaláltam vagyis inkább meghallottam - a tv-ben mondta egy műsorban valaki valakinek - és komolyan elgondolkodtam rajta, azóta szűnt meg a bűntudatom teljes egészében vele kapcsolatban. És ez nagy megkönnyebbülés számomra... tegnap pl. azt is odavágta nekem, amikor telefonon beszélgettünk, hogy én nem tudok dicsérni. Máskor komoly bűntudatom lett ilyenkor, hiába tudtam fejben, minden vétkéért nem lehetek én a felelős, mégsem éreztem... a háttérben, a lányommal kapcsolatban egy állandósult bűntudat fátyol telepedett a lelkemre. Nademost, azaz pár nappal ez előttől ez teljes egészében megszűnt, hála Istennek!

- hiszek abban, hogy nincsen véletlen

Nem véletlenül születtem abba a családba, amelyikbe és a gyerekeim sem véletlenül lettek az én gyerekeim. Nem véletlen az, hogy függő ember vagyok, ha úgy tetszik multiaddict. Hálás vagyok érte, a mai napon is megmentette az életemet.
Mennyire ambivalens, ugye? Pedig így igaz!
Tovább olvas >>>
2

Dühöngök!

2011. június 7., kedd.

Telefonbeszélgetés

ÉN: - Szia, mikor jössz haza? 
EXEM: - Még itt vagyunk, nemsokára befejezzük. 
ÉN: - Csak azért kérdezem, mert amit az erkélyre hoztál műanyagpadlót, nem jó a méret, be kéne szabni. 
EXEM: - Csak öt centivel hosszabb... 
ÉN: - Meg szélesebb... 
EXEM: - Mi a baj ezzel? Le lehet vágni... T. otthon van? 
ÉN: - Csak az a bajom, hogy a szaros (itt más szót használtam, nyomdafestéketnemtűrőt!) erkélynek a mai napon már harmadszorra fogok nekiállni. Először megcsináltam, amíg tudtam, aztán a T. (fiam) lecipelt mindent a kukába vagy a tárolóba, amit nem akartam, hogy az erkélyen legyen, aztán kitakarítottam, mert a cuccost az egész lakáson kellett végig hurcibálnia... Kérdezem én, minek adtam méretet, ha úgysem akkorát hozol?!
(és itt már az agyeldobás határán voltam)
 
EXEM: - Jó, majd jövök, sietek.
Tovább olvas >>>
0

A mai napon...

2010. december 15., szerda.

Ma van az AA-s születésnapom, 17 éve nem ittam alkoholt.

Hálás vagyok a Kedves Orvos Ismerősömnek, akit nem vakított el a fehér köpeny hatalma és őszintén megmondta nekem, Ő nem tud rajtam segíteni, DE! létezik egy magukat Névtelen Alkoholistáknak nevező érdekes társaság, menjek el közéjük, hátha nekem is tudnak segíteni. És így is lett. 
Nem felejtettem el a mai napon sem azt, hogy mekkora szeretettel és elfogadással fogadtak. Nem felejtettem el a mai napon sem azt, hogy tőlük telhető legjobban adták át nekem az AA üzenetét, amit megértettem és megmentette az életemet. Hálásan emlékszem a volt szponzoromra, aki türelmesen végig hallgatott sokszor, nagyon sokszor és amíg szükségem volt rá, fogta a kezem. Hálás vagyok minden egyes Társamnak, akik mellettem, előttem, utánam jöttek/jönnek az úton. Hálás vagyok Istennek, hogy még akkor is velem volt, amikor erről nekem fogalmam sem volt és mellettem van, velem van, a mai napon is.
Hálás vagyok a 12 Lépéses Programnak, mert a tanításai alapján a mai napon sem kellett alkoholt innom. 
Köszönöm.
Tovább olvas >>>
1

Mosórongy

2010. november 18., csütörtök.


Mi nők mindannyian tudjuk, mit jelent egy nőgyógyászati vizsgálatra való felkészülés. Testileg és lelkileg is különleges előkészületeket igényel, beleértve a ruházat megfelelő kiválasztását és a szokásosnál is alaposabb tisztálkodást, nehogy valami kellemetlenség legyen. Az egyik magazin pályázatot irt ki nőknek a legcikisebb nőgyógyászati élményük megírására. Az 5000 dolláros fődíjat ez a pályamű vitte el:

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Huha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés... Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
Tovább olvas >>>
0

Ezt csak a mi nyelvünkkel lehet megcsinálni!

2010. november 2., kedd.

Találkozás:
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
- Szia vöröske!
- Te engem ne vöröskézz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak.....!?!

Előző munkahely:
A HR-es kérdezi az új titkárnőt:
- És mondja, az előző munkahelyén mennyi volt az
évi fizetése?
- ??? Nálunk az előző munkahelyemen nem
dolgozott egy Évi sem!
 
Margarin:
Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?
 
Hogy kapta Benedek Elek a nevét?
Anyukája reggel beszólt a kisfiának:
- Benn vagy még az ágyban?
- Benne, de kelek.
 
Trükk:
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott
csinálni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Bevásárlás:
- Pistike, szaladj le a boltba, hozzál egy kiló
hurkát! De ne véreset!
- DENEVÉRESET???
 
Egyenlet:
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt
az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
 
Kérdés:
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.....
 
Úszásoktatás:
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
 
Tehén:
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.
 
Kérdés:
- Miért nem gyűjt a darázs vasat?
- ???
- Mert azt a MÉH csinálja.
Tovább olvas >>>
3

Érdekes, ételekkel kapcsolatos kifejezések, mondatokba szőve.

2010. október 17., vasárnap.

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos.
Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például azért, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon!
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol.
Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyenge volt". De én erre közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.
És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.
Tovább olvas >>>
0

SEGÍTS DANINAK!

2010. szeptember 25., szombat.

Kérlek Benneteket, aki valamilyen módon tud segíteni Daninak, tegye meg.
Itt olvashattok Róla, ezen a blogon:

http://segitsdaninak.blogspot.com/
Tovább olvas >>>
 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |