Mit nevezünk... ?

1. Mit nevezünk drognak? 
Amíg a mai magyar köznyelvben a drog szó jelentése egyenlő az illegális drogéval, addig az addiktológia (szenvedélybetegséggel foglalkozó tudomány) a következő meghatározást adja:
Drognak nevezzük azt az anyagot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira. Ez a meghatározás magába foglalja a legális drogokat is (alkohol, nikotin, koffein).
Még tágabb értelemben – drognak nevezünk minden olyan természetes vagy mesterséges anyagot, mely a szervezetbe bekerülve akár pozitív, akár negatív hatást vált ki. A gyógynövények, fűszerek mértékletesen alkalmazva jótékony (pozitív) droghatást eredményeznek.

2. Mit jelent a kémiai addikció?
A kényszeres drogfogyasztásnak az a viselkedési mintája, amit a következők jellemeznek: a drog beszerzésére és fogyasztására irányuló leküzdhetetlen vágy, valamint erős tendencia az elvonást követő visszaesésre. Az addiktív drogfogyasztás magában foglalja a dependencia és a tolerancia kifejlődését (lásd később).

3. Mit jelent a szerrel való visszaélés (drogabúzus)?
Orvosi szempontból abúzusnak nevezzük a szer használatnak azt a módját, ami a szervezetet károsítja, az anyag mennyisége, helytelen használata, vagy a használat hosszú időtartama miatt. Más megfogalmazás szerint drogabúzus bármely drog önhatalmú használata, amely eltér az orvosi előírástól, vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól.

4. Mit nevezünk dependenciának vagy szerfüggésnek? 
A szerhez való hozzászokás után a szer abbahagyása vagy a megszokottnál kisebb adagja a drogra jellemző megvonási tüneteket vonja maga után. Ebben az esetben a szervezet "normál" működéséhez kell az anyag. A szer hiánya pszichológiai síkon úgynevezett sóvárgást okoz, míg bizonyos drogok elhagyása után jellegzetes testi tünetek lépnek fel. Ez utóbbit nevezzük testi vagy fizikai függésnek. Míg lelki függést gyakorlatilag minden pszichoaktív szer képes kialakítani, testi elvonási tünetek csak bizonyos drogok abbahagyása után lépnek fel. A dependencia kialakulását a drog típusán kívül befolyásolja a szert használó egyén biológiai és pszichés adottsága is.

5. Mit jelent a tolerancia?
A szervezet alkalmazkodása miatt a drog kezdetben alkalmazott dózisa már nem fejti ki ugyanazt a hatást, ezért a kívánt hatáshoz a drog mennyiségét emelni kell.

6. Melyek a kockázati tényezők?
A kockázati tényező szociológiai fogalom. Azokat a tényezőket jelenti, melyek a drogfüggők élettörténetében a nem drogfüggő populációhoz képest gyakrabban vannak jelen. Ez nem jelent ok-okozati összefüggést a függőség kialakulására vonatkozóan. Ilyen statisztikailag kiértékelt rizikófaktor például: a férfi nem, a csonka családban nevelkedés, a gyerekkorban ért bántalmak (fizikai, érzelmi, szexuális), egyes nevelési minták (túl büntető-korlátozó vagy túl megengedő- nemtörődöm), a családban előforduló drogfogyasztás, az anya terhesség alatti drogfogyasztása (cigaretta is!), a család gyakori helyváltoztatása (állandó költözések).

Néhány gondolat a drogfüggőségről
Bár mindegyik illegális drognak ismert kulturális célú felhasználása, Európában – amely egy alkoholt preferáló kultúra – ezek a szerek az orvostudomány közvetítésével terjedtek el. Orvosi kutatásoknak köszönheti létét a heroin is, amely a máktejben található ópium alkaloidjának, a morfinnak egy módosított változata. Mivel a morfint nemcsak fájdalomcsillapító, hanem függőség okozó hatásában is felülmúlja, ezért a gyógyászatból kiszorult. Erős dependenciát okozó tulajdonsága miatt alkalmas arra, hogy az általa okozott függőség vizsgálata a függőség általánosabb, többi szerre is alkalmazható modelljeként szolgáljon.

A heroin és az ópiátok az agyi gyönyörközpontra hatnak. A heroin ezáltal pótolja a mindennapi élet nyújtotta örömöket, és olyan alapvető vágyakat szorít vissza, mint az éhség és a szexualitás. A kényszeres droghasználó ember érzelmi élete fokozatosan elsivárosodik, szociális élettere beszűkül. A súlyos pszichés problémákkal küzdő ember eleinte a külső-belső szorongató élmények és a külvilág előli "elbújásra" használja a szert. Később a mindennapi drog megszerzéséért folytatott harc és az elvonástól való félelem súlyosbítja meglevő szorongását, amit – más módszerek nem lévén – szintén droggal csillapít. Ez a vázolt folyamat a drogfüggést magyarázó öngyógyítási modellbe illeszkedik, mely szerint a drogozás az egyén lélektani problémáinak hibás korrekciós kísérlete. Ezt Leon Wurmser amerikai pszichiáter-pszichoanalitikus, aki maga is több száz heroin-függő ember pszichoterápiás kezelését végezte, így fogalmazza meg: "Úgy gondolom, hogy minden kényszeres kábítószer-használat egy öngyógyító kísérlet. Azok, akik intenzíven foglalkoznak kényszeres droghasználókkal újra meg újra tapasztalják, ha a választott droghatást elveszik tőlük, előbb vagy utóbb valamilyen más tünet lép fel helyette. Neurotikus depressziót, öngyilkossági kísérletet, impulzív reakciókat, lopást, elkóborlást és súlyos szorongásos rohamot találhatunk leggyakrabban a betegek droghasználatot megelőző élettörténetében. Más szavakkal a kényszeres droghasználat sokkal inkább egy tünet a többi között, a háttérben meghúzódó zavar kifejeződése, nem a betegség maga." Előfordul, hogy az addikció nem kötődik egyetlen speciális szerhez: itt az a lényeg, hogy mindig legyen "kéznél valami", és ilyenkor az illető azt a drogot használja, amihez éppen hozzájut. Ezt politoxicomániának nevezzük, és általában komoly személyiségzavart jelöl. Az gyakoribb, hogy speciális lelki problémákat a "megfelelő" szerrel vagy szerek kombinációjával elégítenek ki, ilyenkor a politoxocománnal ellentétben az egyén rövidebb - hosszabb kísérletezés után leragad annál a fajtánál. Kokain, illetve stimulálószer-függőség hátterében sokszor depresszív tünetek állnak.

Mindemellett lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a drog kipróbálása nem egyenlő a drogfüggőség megjelenésével. A drogok élményt nyújtó hatása miatt, az életkorra jellemző kíváncsiságtól amúgy is hajtva, számos fiatal próbálkozik a "tiltott gyümölccsel". Közülük csak igen kis százalékban válnak függővé. Ez nem azt jelenti, hogy a próbálkozókra nem kell figyelni. Fontos, hogy a fiatal megértse, ezek a szerek csak "pótszerek".

Tovább olvas >>>

Speed

Egyéb megnevezések: csík, gyors.
Speed = metamfetamin (de előfordulhat, hogy más amfetaminszármazékokat is ezzel a névvel jelölnek).

Történelem. 
Az amfetaminszármazékok már a XX. század első éveiben felbukkantak, és a 30-as évekre be is kerültek a széles körben alkalmazott stimulánsok közé. Használták őket narkolepszia ellen, a 40-es évektől pedig hiperaktív gyerekek kezelésére. A II. világháborúban amfetamint adagoltak a német tengeralattjárók legénységének, hogy kibírják a nagy megerőltetéssel járó, hosszú és idegtépő tengeri utakat. A szert használják kamionsofőrök, éjszakai műszakban dolgozó munkások, vizsgára készülő diákok, fáradtsággal küzdő háziasszonyok és atléták is (tiltott dopping). Napjaink gyorsuló, feszült életvitele egyesek számára szinte megköveteli a stimulánsok használatát. Van, aki kávéval próbálja ébren tartani magát, mások hatékonyabb eszközökhöz nyúlnak. 

Előfordulási formái, fogyasztása, lebomlása. 
A speed a feketepiacon leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő. Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba (nálunk ez a leggyakoribb), elszívható és intravénásan is beadható (ez utóbbi módszer intenzív, orgazmusszerű "flasht" eredményez). A szer kb. 4-6 órán keresztül tartózkodik a vérplazmában. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljára (volt már erre példa). 

Kémia. 
A speed szerkezetében hasonló az ecstasy-hoz (mindketten az amfetaminszármazékok családjába tartoznak), hatásmechanizmusa azonban eltérő. A speed fokozza a katecholaminerg rendszerekben a transzmitterek (noradrenalin, dopamin) felszabadulását, gátolja e transzmitterek újrafelvételét és metabolizmusát a szinaptikus végződéseknél, ennek következtében e helyeken jelentősen megnő a transzmitterek mennyisége és ezáltal a neuronok aktivitása is. A megnövekedett katecholaminerg transzmisszió okozza mind a központi idegrendszer stimulációját, mind a periférián jelentkező hatásokat. Minél több speed jut az agyba, annál több dopamin lesz a preszinaptikus membránoknál, és annál nagyobb a receptorok károsodásának a veszélye is. A dopaminerg rendszer a felelős többek között az örömérzetért és az elégedettségért. Azok a drogok, amelyek ebbe nyúlnak bele, erős addikciós potenciállal rendelkeznek (könnyű rájuk szokni). A szer fogyasztásának abbahagyásával a dopamin mennyisége az átlagos szint alá csökken, ez sokszor fáradtságot, kimerültséget és depressziót okoz. 

Dózisok. 
Mivel a drogot mindenki más sebességgel bontja le, egyénenként változik a `biztonságos' adag is. Kezdő használóban, aki még nem szokott hozzá a droghoz, már 50 mg is toxikus reakciókat (akár szívrohamot) eredményezhet, míg azok, akiknél kiépült a tolerancia, több száz (sőt, akár napi több ezer) milligrammot is elviselnek. Embereknél az átlagos dózis rendszerint 5-30 mg között mozog. 

Fiziológiai hatások. 
A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4-8 óra. A szer a katecholaminerg rendszerekre kifejtett hatása miatt olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént (csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar). A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: eufória, hiperérzékenység, nagyfokú idegesség, nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt, mint fogyókúrás szer (gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése). A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát. 

Pszichés hatások. 
Kisebb dózisok rendszerint eufórikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (pl. több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, pl. hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai. 

Hosszútávú hatások. 
A drog hosszútávú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezeket észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó aggresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet.

Tolerancia, függőség. 
A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz feladatok, megoldandó, határidős problémák elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: "mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel" (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos pörgéshez könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni.
Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség, depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében. Ezek a tünetek - bár súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek (pl. alkohol, heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat - értékelhetők elvonási tünetekként is.

A speed és más drogok. 
Idült használóknál előfordul, hogy felváltva használják a speedet és valamilyen kábító hatású nyugtatót (pl. barbiturátokat). A használat nagyjából a következő mintát követi: Reggel bevesznek egy adag speedet, a drog feldobja őket, mennek mindennapi teendőik után. Este, mikor már kezdik unni a pörgést, bedobnak pár nyugtatót, ettől elalszanak. Reggel elnyűtten ébrednek, majd hogy egy kicsit rendbe hozzák magukat, beveszik a következő adag speedet, stb., stb. 

Tovább olvas >>>

Heroin

Heroin = diacetilmorfin.
Ópiát típusú kábítószerek. Kábítószernek nevezünk minden olyan drogot, amely kábulatot, bódulatot idéz elő (ilyen értelmezés mellett nem minősül kábítószernek pl. az LSD, a kokain, a speed vagy az ecstasy). A heroin az ópiát típusú kábítószerek csoportjába tartozik. Az ópiátok közé sorolunk minden olyan drogot, amely a mák (Papaver somniferum) gubójából származó tejszerű folyadékból állítható elő, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással rendelkezik. A drogtörténelemben az első ópiát típusú kábítószer az ópium volt, melynek legfontosabb hatóanyagát, a morfint 1805-ben különítették el. Ezt követte a kodein, a papaverin, a félszintetikus heroin (1874) és a teljesen szintetikus metadon előállítása.
Mivel nem minden ópium alkaloid (ópiát) rendelkezik kábító hatással, ezért a morfinhoz hasonló hatású szereket ma inkább ópioidoknak nevezzük. A heroin gyártásához szükséges ópioidokat a mai napig mákgubóból vonják ki. Kabay János nevéhez fűződik egy másik, olcsóbb eljárás, melynek során máktejből és szalmából vonják ki a szükséges anyagokat. A magyar szabadalomnak köszönhetően hazánk előkelő helyen áll a gyógyászati célra készített morfinszármazékokat exportáló országok sorában.

Történelem. 
Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértelmű utalás rá az ie. III. évszázadból származik. Szélesebb körben csak a Brit Kelet-Indiai Társaság ópiumbirodalmának XVIII. századi kiépülését követően terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek az ópium veszélyeire, és betiltották a britek által importált szert, kezdetét vette az "ópiumháború", melynek során a világ legnagyobb tengeri flottája kényszerítette Kínát arra, hogy megnyissa kikötőit a brit ópiumkereskedelem számára.
A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függőséget okozhatnak, az észak-amerikai piacokról bevonták a legtöbb ópiáttartalmú készítményt, és betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyógyászati célú használatát.

Gyógyászati alkalmazás. 
Az ópiátokat a gyógyászatban leginkább fájdalomcsillapításra, a hasmenés és a vérhas tüneti kezelésére, továbbá a köhögés csillapítására használják. A mai napig számos kísérlet tűzte és tűzi ki céljául olyan drogok előállítását, amelyek rendelkeznek az ópiátok orvosi szemmel előnyös tulajdonságaival, de nem okoznak függőséget. Ilyen drogot még nem sikerült találni, ezért az ópiátokat (különösen a morfint és a kodeint) még ma is széles körben használják. A heroin használatát magas fokú addiktivitása miatt rendszerint elkerülik. Az ópiátok gyógyászati célú alkalmazását a legtöbb országban speciális rendeletek szabályozzák.

Előfordulási formái, fogyasztása. 
A heroin a feketepiacon leggyakrabban por formájában fordul elő. Bár az ópiátok könnyen felszívódnak a bélcsatornából, szájon át történő fogyasztásukat rendszerint kerülik, mert a belekből felszívódott szer jelentős része a májban metabolizálódik, még mielőtt elérné a központi idegrendszert. Szájon át történő fogyasztás esetén ezért kevésbé kiszámítható a hatás és jóval nagyobb dózisokra van szükség, mint az intravénás adagolásnál.
A heroint rendszerint egy kanálban, citromsav társaságában oldják fel, az oldódást a kanál alá tartott öngyújtóval segítik elő. A felmelegített oldatot vattán keresztül szívják fel egy fecskendőbe (a vatta a szűrő szerepét tölti be). A vénák elszorítása után (a felsőkarra gumit, övet, stb. tekernek) a tűt benyomják a vénába, majd visszahúzzák a fecskendő végét, hogy ellenőrizzék, jó helyre ment-e a tű (ha igen, kifut némi vér). Ezután benyomják az adagot, ami szinte azonnal rendkívül intenzív, orgazmushoz hasonló "flasht" eredményez.

Fiziológiai hatások.
A szer véráramba kerülése után azonnal jelentkező fiziológiás változások a következők: a légzés és a keringés lelassulása, a köhögési reflex gátlódása, a pupilla beszűkülése, a látás élességének csökkenése, enyhe viszketés, a bőr alatti vérerek kitágulása, ennek következtében a bőr felmelegedése, az emésztőrendszer működésének lassulása (ez gyakran székrekedést okoz), néha felléphet rosszullét vagy hányás. Magas dózisoknál eszméletvesztés is bekövetkezhet. Túladagolás esetén a használó kómába esik, végső esetben légzésbénulás miatt beáll a halál.

Pszichikai hatások.
A drog pszichés hatása egyénenként változhat. Érdekes módon laboratóriumi körülmények között sok kísérleti személy, akinek heroint adnak, egyáltalán nem élvezi a hatást, és nyíltan visszautasítja, ha újabb adaggal kínálják. A drog rendszeres használói melegségérzetről, jó közérzetről, békés érzésről és megelégedettségről számolnak be. Gyakran tesznek említést eufóriáról vagy diszfóriáról, rosszullétről, fáradtságról, szédülésről, a koncentrálóképesség hiányáról, apátiáról és letargiáról. Egyes személyek energiával és erővel töltődnek fel, különösen, ha a drog bevételét megelőzően ki voltak fáradva. Magasabb dózisok befelé fordulást és elalvást eredményeznek. Gyakori a kellemes, álomszerű állapot, lebegés. A rendszeres használók élményeiket a legmagasabb fokú extázishoz hasonlítják és gyakran szexuális jelleget tulajdonítanak nekik (különösen az intravénás adagolást követő "rush" vagy "flash" élményének).
A drog sajátos módon befolyásolja a fájdalomra adott reakciót. Gyakori, hogy a kísérleti személyek a szer hatása alatt ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint egyébként, meg is tudják becsülni az erősségét, de nem találják azt kellemetlennek, nem törekednek az elkerülésére. A szer csökkenti az általános motivációs szintet: a fogyasztók a hatás ideje alatt kevésbé hajlanak a szexre, a táplálkozásra, illetve az agresszióra.

Veszélyei. 
A tiszta heroin nem okoz komolyabb szervi károsodást, még hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén sem. A feketepiacon kapható heroin azonban gyakran egész sor ártalmas anyagot tartalmaz, ezek a szervezetbe kerülve komolyan károsíthatják annak működését (a leggyakrabban használt hígítóanyagok: glükóz, kinin, hintőpor, liszt, krétapor). További veszélyeket rejt magában, hogy a heroinfogyasztók gyakran elhanyagolják magukat, nem táplálkoznak kielégítően, lefogynak és ez növeli a megbetegedések kockázatát. A megfelelő sterilitás elhanyagolása (pl. a fecskendők közös használata) és a testi állapot általános leromlása miatt különféle fertőzések, fertőző betegségek alakulhatnak ki (pl. hepatitisz, tetanusz, szívbelhártya gyulladás, szív- és tüdőbaj, valamint AIDS). Terhes heroinfogyasztóknál megnő a szülési, születési rendellenességek esélye.

Túladagolás. 
A feketepiaci heroin széles skálán változó tisztaságának köszönhetően előfordulhat, hogy a használó egy alkalommal jóval tisztább anyaghoz jut hozzá, mint amihez hozzászokott. Ha senki nem figyelmezteti a veszélyre, könnyen túladagolhatja magát, a megszokott adagja ugyanis ilyenkor a tolerálhatónál több heroint tartalmaz. A halálesetek egy része a feketepiaci heroinban lévő szennyeződések hatásának tudható be. Néha előfordul az is, hogy a megszokott környezet változása okozza a halált. Ha például valaki hosszú időn keresztül otthon, egyedül lőtte be magát, majd egyszer társaságba kerül és a számára új körülmények között próbálkozik, az egyébként tolerált adag is halálos lehet. Nem tudni pontosan, mi áll ennek a hátterében, de valószínűleg az új körülmények valamiképpen lecsökkentik a droggal szemben fennálló pszichés tolerancia mértékét (ld. az idevonatkozó cikket).

Tolerancia, függőség. 
A heroin egyike a legerősebb toleranciát kiépítő drogoknak. A tolerancia mértéke nagyban függ a fogyasztás rendszerességétől és mértékétől. Míg alkalmi használat esetén mind a tolerancia, mind a fizikai függőség elhanyagolható, a rendszeres használóknál komoly tolerancia épül ki a drog kábító, fájdalomcsillapító, euforizáló és légzésbénító hatásával szemben. Egy gyakorló fogyasztó az átlagember számára halálos dózis többszörösét is tolerálhatja.
A toleranciával párhuzamosan alakul ki az erős fizikai függőség, amely elégtelen anyagi háttér esetén könnyen a perifériára juttathatja a drog fogyasztóját. A drog beszerzési költsége előbb-utóbb eléri azt a határt, amikor a használónak választania kell: felhagy a drogozással, vagy más (általában illegális) pénzszerzési lehetőségek után néz (a drogokra való pénz előteremtésének érdekében elkövetett bűncselekményeket összefoglaló néven beszerzési bűnözésnek nevezzük). Gyakori, hogy a heroinisták maguk is dealerré válnak, esetleg prostitúcióval keresik meg a szerre a pénzt. A fizikai függőség kialakulása után az újabb adag beszerzését nemcsak az eufória utáni vágyódás, hanem az elvonási tünetektől való félelem is motiválhatja. Az is előfordulhat, hogy valaki abba akarja hagyni a szer használatát, de nem tudja, mert képtelen végigcsinálni az elvonást.
Számtalan példa van arra, hogy aki egyszer heroinistává lett, az soha többé nem válik igazán tisztává, mindig benne marad a szer utáni vágyakozás. Az elvonáson átesett fogyasztók között magas a visszaesők aránya. Sokakat egy váratlan nehézség, az egyébként is labilis szociális helyzetük felborulása azonnal visszatérít a szerhez, a régi barátokhoz és életmódhoz. Az idült fogyasztók többsége nem is lát alternatívát maga előtt, úgy véli, képtelen lenne "normális" életet élni, ezért nem is akar leszokni, tudatosan vállalja a lassú pusztulást.

Elvonás. 
A heroin megvonását követően kb. fél nappal a függő elkezdi ingerültnek, feszültnek és gyengének érezni magát, izzad, reszket, könnyezik és folyik az orra. Nem sokkal ezután elkezdődik a "cold turkey" fázis: a bőr nyirkossá válik, a pupillák kitágulnak, reszketés, rosszullét, hányás és komoly alhasi görcsök jelentkeznek, kontrollálhatatlan székelés kíséretében. Előfordulhat láz, rohamok vagy életveszélyes keringési elégtelenség is. Bár az elvonási tünetek roppant kellemetlenek, ritka a halálos kimenetel.
Az elvonás főbb tünetei rendszerint több napig tartanak. A felépülés nagyjából egy hét alatt lezajlik, bár a teljes regenerálódás akár hat hónapot is igénybe vehet. Az elvonás során megszűnik, illetve minimálisra csökken a tolerancia. Vannak, akik kizárólag pénzügyi okokból vesznek részt az elvonókúrákon, a tolerancia eltűnésével ugyanis (egy ideig) minimális mennyiségű heroin is elegendő az "elszálláshoz", a kevesebb anyagért pedig kevesebbet is kell fizetni.

Metadonkezelés. 
A metadon egy szintetikus, a heroinnál lényegesen hosszabb hatástartamú ópiát, amelyet gyakran használnak a heroinelvonásnál. A pácienst először átállítják metadonra, majd a dózis fokozatos csökkentésével a szert teljesen elvonják. Ilyen körülmények között az elvonási tünetek jóval kevésbé viharosak. A megfelelő metadondózisoknak azonban önmagukban is jelentős élvezeti értékük van, ezért gyakran előfordul, hogy a heroinisták átszoknak a metadonra, ami igaz, hogy kevesebb komplikációval jár (különösen, ha az állam gondoskodik a metadon utánpótlásáról), de gyakorlatilag ugyanolyan függőség.

Tovább olvas >>>

Kokain

Történelem. 
A kokacserje (Erythroxylon coca) leveleit évszázadok óta rágják a dél-amerikai indiánok stimuláló és étvágycsökkentő hatása miatt. Az inkák a koka leveleit vallási ceremóniák, házasságkötések, temetések, illetve az ifjak beavatási szertartásai alkalmával fogyasztották. Papjaik állami ültetvényeken termesztették a növényt, és mindenkinek megtiltották a rituálékon kívüli használatát. Amikor a spanyolok meghódították a kontinenst, II. Fülöp rendelkezésére mindenki számára hozzáférhetővé tették a növényt, mert azt tapasztalták, hogy nélküle az indiánok nem dolgoznak elég hatékonyan. Mint azt egy spanyol tisztviselő megjegyezte: "Koka nélkül Peru nem is létezne."
Wohler és Niemann 1844 és 1862 között különítették el a kokacserje leveleinek aktív hatóanyagát, a kokaint. A kokacserje levelei kb. 0.5-1% kokaint tartalmaznak, amelyet közvetlenül a termesztés helyén kell kivonni a növényből, mert a levelek a szállítás során könnyen elveszítik drogtartalmukat. A szer felfedezését követően hamar népszerűvé vált, piacra kerültek az első kokaint tartalmazó italok: a Vin Mariani (amelynek XVIII. Leó pápa és III. Vilmos is lelkes fogyasztója volt), illetve 1886-ban a Coca Cola (amely egészen 1903-ig tartalmazott kokaint). Számos híres ember használta a szert, köztük Arthur Conan Doyle, Alexandre Dumas, Jules Verne, Thomas Edison vagy R. L. Stevenson (akiről úgy tartják, a kokain hatása alatt volt képes három nap alatt megírni "Dr. Jekyll és Mr. Hyde" című regényét).
1878-ban W. H. Bentley propagálni kezdte a kokaint, mint az ópium-, morfium- és alkoholfüggőség lehetséges ellenszerét. Freudnak 1884-ben jelent meg a kokainról szóló könyve "Über Koka" címmel, ő többek között depresszió ellen, illetve a morfinfüggőség kezelésére javasolta a szert. Egyik tanítványa, Koller ugyanebben az évben a kokain kiváló helyi érzéstelenítő hatásáról számolt be. A Parke Davis cég nagyban árusította a szert cigarettákban, alkoholtartalmú italokban ("Coca Cordial"), spraykben és tablettákban.
A drog népszerűségén az első foltok 1885 és 1890 között estek, ebben az időben több, mint 400 cikk jelent meg az egészségügyi sajtóban a drog hatásának tulajdonított pszichikai és fiziológiai rendellenességekről. Az amerikai sajtóban a XX. század elején enyhén rasszista beállítottságú, szenzációs cikkek jelentek meg arról, hogy a "bekokózott" négerek milyen nagy veszélyt jelentenek a társadalomra: a drog hatása alatt gátlástalanul ölnek, védtelen nőket erőszakolnak meg, és a drog annyira megnöveli erejüket, hogy "még a rendőrség fegyverei sem fognak rajtuk". A nagy felhajtást követően az USA-ban betiltották a szert.
A tilalom ellenére Nyugaton a kokain használóinak száma folyamatosan nő (ez a növekedés az 1980-as évek első felében felgyorsult, valószínűleg az amfetaminszármazékokkal szembeni keményebb fellépés, illetve a CIA kolumbiai kokaincsempészetben való részvétele miatt). A drog a heroinhoz képest jóval nagyobb felhasználói körrel rendelkezik, fogyasztói között megtalálhatóak üzletemberek, ügyvédek, menedzserek, művészek, zenészek és más, egyébként tisztességes polgárok.

Fogyasztás. 
A kokain felszippantható az orrba (ez a leggyakoribb fogyasztási mód), adagolható injekcióban, illetve hevítéssel elpárologtatott szabad formája (freebase, crack) be is lélegezhető. A felszippantás során a kokain az orr, illetve a torok nyálkahártyáin keresztül jut be a véráramba. A szokásos dózisok felszippantás esetén 10-150 mg, intravénás adagolásnál 50-500 mg. A halálos dózis 1200 mg körül van.

Crack. 
Az utcán a kokainhoz rendszerint kokain-hidroklorid por, illetve crack kokain formájában lehet hozzájutni. A kokain-hidroklorid rendkívül stabil, és ha felmelegítik, inaktív anyagokra bomlik le, ezért így nem is lehet elszívni. Erre találták ki a cracket. Készítésének módja: a kokain-hidrokloridot szódabikarbonát (vagy ammónia) társaságában felmelegítik, ennek során az alábbi reakció játszódik le:
kokain-HCl + NaHCO3 = CO2 + NaCl + kokain + H2O
Az így keletkező keverék a crack, amelyben a kokain szabad, illékony bázis (freebase) formájában van jelen. Ez a forma már elszívható. A crack onnan kapta a nevét, hogy a benne maradt szódabikarbóna melegítéskor zörgő, pattogó hangot ad.

Fiziológiai hatások. 
Biokémiailag a kokain az amfetaminszármazékokhoz hasonlóan működik: megakadályozza az agyban a noradrenalin, a dopamin (és külön specialitásként a szerotonin) újrafelvételét, így ezek folyamatosan ingerlik a nekik megfelelő receptorokat, stimuláló, élénkítő hatást váltva ki. A szív- és érrendszer adrenerg receptorait stimuláló hatása miatt emelkedik a vérnyomás és gyorsul a szívverés. Egy adag kokain hatásának időtartama max. egy óra.
A szer hatásának intenzitása nagyban függ attól, milyen gyorsan emelkedik a szervezetben a drog koncentrációja. Ennek következtében a freebase, illetve a crack elszívása jóval nagyobb erősségű (egyesek szerint minőségileg különböző) hatást vált ki, mint a kokain-hidroklorid felszippantása.
Terhes nőknél a kokain koraszülést, illetve magzatkárosodást okozhat.

Pszichikai hatások. 
A kokain leggyakrabban említett pszichés hatásai: a hangulat jelentős javulása, megnövekedett teljesítmény, a fáradtság és az étvágy eltűnése, a szexuális vágy fokozódása. Nagyobb mennyiségű kokain elfogyasztása esetén felléphet szorongás, az adott helyzetben indokolatlanul agresszív viselkedés, álmatlanság, verejtékezés, impotencia, a végtagok elnehezülése, illetve egyfajta másnaposság érzése is (a "nagyobb mennyiség" személyenként változik, egyesek szervezete naponta több grammot is tolerál, mások esetében már negyed grammnál fellépnek a negatív reakciók). A szer idült fogyasztóinál idővel erősen paranoid viselkedés alakulhat ki.

Veszélyei. 
A kokain okozhat szívritmuszavarokat, koszorúér elégtelenséget, agyi érszűkületet, és epilepsziához hasonló görcsöket is. Hosszú távú, rendszeres használata esetén számottevően csökken a szexuális érdeklődés, impotencia is kialakulhat. A feketepiacon beszerezhető kokaint rendszerint hígítják, és a hígításhoz felhasznált anyagok (pl. amfetaminszármazékok) kellemetlen mellékhatásokat válthatnak ki. A túladagolás veszélye alacsony, figyelembe véve a drog fogyasztói által hagyományosan használt dózisok és a halálos dózis közti eltérést. Az orrba való gyakori felszippantás szétroncsolhatja az orr nyálkahártyáját. A crack és a freebase hosszan tartó, rendszeres szívása komoly tüdőkárosodással és más légúti megbetegedésekkel járhat.

Tolerancia, függőség. 
Sokáig úgy tartották, hogy a kokain egyáltalán nem épít ki toleranciát. Újabb eredmények szerint azonban a kokain egyes hatásaival szemben, ha kis mértékben is, de kiépülhet a tolerancia. Fizikai függőség nem alakul ki, nem elhanyagolható viszont a pszichikai függőség veszélye. Bár a kokaint sokan veszélyes, káros és addiktív drogként tartják számon, a tapasztalat azt mutatja, hogy sok fogyasztója gond nélkül képes összeegyeztetni a drog használatát mindennapi életével és nem válik a szer "rabjává".
Sokszor hallani arról, hogy a crack azonnali, roppant erős függőséget okoz, és nehezebb leszokni róla, mint a heroinról. Ez az elmélet elég gyenge lábakon áll, figyelembe véve, hogy a kokain, a freebase és a crack végső soron ugyanannak az anyagnak (kokain) a három változata, és lényegében csak a fogyasztás módjában van közöttük eltérés. Egyesek szerint a cracknél éppen a fogyasztás módja okoz jelentős és könnyen kiépülő - pszichikai - függőséget, a crack hatása ugyanis - az elszívás miatt - jóval gyorsabban és intenzívebben "üt be", mint a kokain-hidrokloridé, és ez erősebb vágyódást kelthet az újabb adag(ok) után.

Tovább olvas >>>

A drogokról részletesen

A drogokat domináns hatások alapján négy fő csoportba oszthatjuk, amelyek a következők:
A/ A stimulánsok vagy a szleng nyelvén "gyorsítók", ahogy a nevük is kifejezi, energetizálják, feldobják fogyasztóikat. Ezek közé tartozik a kokain, az amfetamin-származékok (speed és extasy) és a legális szerek közül a koffein.

B/ A bódító szerek vagy kábítószerek csoportja, erős szorongásoldó, nyugtató hatással rendelkezik. Ezek közé soroljuk az ópiátokat, az alkoholt, a ragasztó-higító szereket és a nyugtatókat.

C/ A hallucinogének legismertebb képviselője az LSD (Lizergsav-dietilamid) vagy bélyeg és számos növényi alkaloid, például az úgynevezett "varázsgombákban" található psilocybin.

D/ A negyedik csoportba az atípusos hatású drogok tartoznak, melyek a fenti három csoporttól eltérő hatásmechanizmusú vegyületek. E csoport prominens képviselői a marihuána és a hasis, melyek az indiai kender (Cannabis sativa) alkaloidjai, hatóanyaguk a THC (tetrahidro-cannabinol). Ide tartozik a PCP (Phenciclidin-chlorid) vagy más néven “angyalpor”, emellett említésre méltó az anabolikus szteroidok csoportja, melyet gyakran használnak abúzus szerűen testépítők és sportolók.
Ebből a korántsem teljes felsorolásból a terjedelem szabta határok miatt az öt legelterjedtebb illegális drog részletes tárgyalására kerül sor.

Speed és Extasy
A két amfetamin tartalmú szintetikus drog előfutárait a 30-as évektől a gyógyászatban alkalmazták, ilyen volt például a Benzedrin, amit többek között a migrén, a tengeribetegség és a depresszió kezelésére használtak. Később az amfetamin a II. világháborúban mint rekreációs szer bizonyult hatásosnak. Szintén e hatásának köszönhette sikerét az USÁ-ban az egyetemi diákok körében. Később ismertté váló káros következményei miatt droglistára került. Az amfetamin tartalmú drog, a speed "kistestvéreként" a 80-as években ennek módosított változata, az extasy terjedt el, amit 1985-től szintén betiltottak. Az amfetamin gyógyászatban történő felhasználása egyéb, kevésbé veszélyes gyógyszerek megjelenése miatt beszűkült. Figyelemzavaros gyerekeknél, narkolepsziában (napközben fellépő alvási roham) valamint ritka, más szerre nem reagáló depressziós kórképekben még ma is alkalmazzák.

Hatások, amiért fogyasztják:
A Speed és az Extasy feldobottságot okoznak és az egész éjszakán át tartó stimuláló, állóképesség javító hatásuk miatt diszkódrogként terjedtek el. Alkalmankénti használatakor gyorsító hatása figyelhető meg, gyorsítja a beszédet, az asszociációt, a gondolkodást. Növeli a szexuális teljesítőképességet (rendszeres használatánál ez ellentétesen érvényesül). Az Extasy tablettáknak hallucinogén hatása is van, és használói gyakran számolnak be egyfajta érzelmi megnyílásról, gátlásoldódásról. Hatóidejük átlagos dózis esetén 4-6 óra.

Mellékhatások, következmények:
Fizikai szinten a stresszre adott válaszreakciók jelennek meg, emelkedik a vérnyomás, nő a pulzusszám, tágul a pupilla, csökken az éhségérzet és nő az éberség. Nagyobb adagok alkalmazása esetén szorongásos, pánik állapot alakulhat ki, súlyosabb esetben pszichózis, üldöztetési téveszmékkel. A szervezet folyadékvesztése miatt kiszáradás veszélye állhat fenn és a szerek mérgező hatása fokozódik. A vese és a szív terhelése megnő. Rendszeres használata májkárosító, emellett az extasy tabletták idegkárosító hatását is kimutatták. Alkalomszerű használat után is nyomott hangulat és fokozott alvásigény jelentkezik, míg rendszeres, huzamosabb idejű használat után depresszió alakulhat ki.

Függőséget okozó hatás:
Az amfetaminokkal szemben gyorsan kiépül tolerancia. Fizikai dependenciát nem okoz, viszont pszichés függőséget igen. Abbahagyása esetén a szer utáni sóvárgás, letört hangulat, krónikus fáradtságérzés alakulhat ki. Átlagos dózisuk: Extasy: 8o-16o mg, speed: 5-3o mg.


A szerhasználat módjai:
Poralakban szippantva, szúrva (intravénásan), illetve tabletta formájában szájon át.

Kokain                     
A kokain a Dél-Amerikában őshonos kokacserje leveleiből előállított fehér por, melynek kristályos formáját crack-nek nevezik. Európában a múlt század közepén állították elő és a század végén népszerű stimuláló szerként futott be. (1903-ig a Coca-cola is tartalmazta). Számos ismert személyiség, köztük Sigmund Freud is a használói közé tartoztak. A gyógyászatban helyi érzéstelenítőként, a depresszió ellen és a morfin-dependencia megakadályozására alkalmazták. Az orvosi használatból erős addiktív hatása miatt kiszorult, bár sebészeti célokra ritkán ma is alkalmazzák. Az illegális piacon népszerűsége máig is nagy, annak ellenére, hogy az egyik legdrágább drog. Felhasználói köre jóval szélesebb, mint a többi illegális drogé.

Hatások, amiért fogyasztják:
Intravénás alkalmazáskor intenzív eufória-érzés jelentkezik, amely pár másodpercig tart. A kokain jóval rövidebb hatástartalmú, mint az amfetamin-származékok, hatóideje a felhasználás módjától függően, maximum egy óra. Gyors metabolizációja (anyagcseréje, lebomlása) miatt rendszeres használata során erős lelki függőséget alakíthat ki. A többi stimulálószerhez hasonlóan energetizál, a fizikai és szellemi teljesítőképességet fokozza, az éhség és a szomjúságérzetet csökkenti.

Mellékhatások, következmények:
A stimulálószereknél részletezett vérkeringési és szívhatások itt is jelentkeznek, túladagolásnál szívinfarktus, epilepszia és pszichózis alakulhat ki. Magzatkárosító hatású, rendszeres használata után depresszió léphet fel.

Függőséget okozó hatás:
Főleg intravénás használat után, illetve az elfüstölhető kristályos formájú crack fogyasztása kapcsán erős pszichés függőség alakulhat ki, fizikai függést nem okoz. A crack használatánál komoly tüdőkárosodást írnak le. Átlagos dózisa: 1o-5oo mg.

Használat módja:
Por alakban szippantva, intravénásan, crack esetében cigaretta formájában. A kokalevél rágása főleg a kokain őshazájában szokásos.

LSD                                                                                                                   
A hallucinogén csoportba tartozó drog használata számos kultúrából ismert. A nyugati világ Albert Hoffman felfedezése nyomán ismerte meg, aki egy anyarozson élősködő gombát a vérkeringést befolyásoló alkaloidjai miatt vizsgált. Eközben fedezte fel az LSD-t, melynek hallucinogén hatása a szer véletlenszerű lenyelése után derült ki. A felfedezés nyomán a drog intenzív vizsgálata kezdődött el. Pszichés, tudatmódosító hatásait pszichiáterek vizsgálták és pszichoterápiás alkalmazására is sor került, mivel a szer használatakor a tudattalan fantáziák könnyen hozzáférhetővé válnak. Később a 60-as évekbeli hippi-kultúrában az LSD-használat a társadalom elleni lázadás egyik szimbólumává vált. Bár az akkori LSD-használat jóval inkább pozitív értékrendbe ágyazottan történt (szeretet, béke, önmegismerés), mint ma, a szer rendkívül erős pszichés hatása miatt számos kárt okozott. Ennek következtében a 60-as évek végén betiltják. Manapság ismét nő a népszerűsége, mint rekreációs, diszkódrog. Az úgynevezett bélyeg - az LSD-vel impregnált papír - a 60-as évek LSD-s tablettáinál kisebb hatóanyag-tartalmú, változó minőségű kiszerelési forma.

Hatások, amiért fogyasztják:
Az LSD hatása a többi szernél jóval inkább dózisfüggő. Kis adagban inkább a hangulatot befolyásolja, nagyobb adagoknál tudatmódosító hatása a jellemző, mely az érzékelés megváltozásában jelentkezik. Ilyenek a vizuális illúziók, szinesztéziák, az idő múlása érzékelésének megváltozása. Gyakran tapasztalják fogyasztói azt, mintha megállna az idő. A domináns balféltekei működést, a racionális gondolkodást felváltja egy jobbféltekei, hangokban, képekben, érzetekben, szimbólumokban való gondolkodás, melyhez az egyén hangulatától, fantáziáitól függő érzelmek társulnak.

Mellékhatások, következmények:
Mivel az LSD-hatást az egyén beállítottsága, hangulata és a környezeti hatások nagymértékben befolyásolják, az átélt élmények (az úgynevezett trip vagy utazás) lehetnek igen kellemetlenek. Szorongó-depresszív, pánikállapot alakulhat ki. Ez az úgynevezett rossz utazás, (bad trip) különösen azért kellemetlen, mert az LSD hatás hosszú, fél napig is eltart. Hatásánál fogva lappangó pszichiátriai betegségeket hívhat elő. Flash-back jelenségnek vagy "újrajátszásnak" hívják azt a távhatást, amely a szer vérből való kiürülése után jelentkezik, egyfajta emlékezés formájában. Ez az LSD utazás alatt átélt élmények LSD nélküli átélését jelenti, amely lehet képi, hangulati, vagy akár zsigeri emlékezés. Mint ahogy a trip, a flash-back is lehet pozitív vagy negatív élmény. Összefoglalóan, az eddig ismertetett szereptől eltérően az LSD-t gyakorlatilag nem lehet túladagolni, ugyanakkor rendkívül erős pszichés hatásai miatt lelkileg labilis emberekre veszélyes lehet.

Függőséget okozó hatás:
Hatásához gyorsan tolerancia alakul ki. Fizikai függést nem, de lelki függőséget okoz, pótszerként való rendszeres használata előfordul. Ilyenkor a pszichés problémák megoldására és egyfajta fantáziavilágba való elmerülésre használják a szert.

Használat módja:
Az LSD-vel impregnált papír (bélyeg) lenyalása, szájpadlásra helyezése, mivel az anyag a nyálkahártyáról könnyen felszívódik. Átlagos dózisa: 1oo-25o mikrogramm.

Marihuána és hasis                                                                                                 
A marihuána az indiai kender leveléből, levélcsúcsaiból és virágzatából kiszárítás után készült dohányszerű keverék. A hasis a kendervirágok gyantájából előállított préselt készítmény, melyben a hatóanyag tartalom (THC) körülbelül ötször magasabb. A világon a negyedik legnépszerűbb drog. Míg keleten a kenderszívásnak kulturális hagyományai vannak, Európában és Amerikában újra és újra fellángol a társadalmi vita ennek, az orvosi szempontból legveszélytelenebb tiltott szernek a legalizálásával kapcsolatban. A drog legalizálását sürgető vélemények szerint a szer illegális piacról való kivétele csökkentené az egyéb illegális szerekhez való hozzájutás lehetőségét. A másik oldalon leginkább az úgynevezett "kapu" teóriával érvelnek, mely szerint a marihuána fogyasztás okozati összefüggésben állna a későbbi destruktívabb szerekhez való fordulással.


Hatások, amiért fogyasztják:
A marihuána és a hasis fogyasztása a hangulatra hat, általában jókedv, feldobottság, oldott hangulat jelentkezik. Használói olykor kitörő jókedvről, nevetőgörcsről számolnak be. Nagyobb mennyiségű vagy nagyobb hatóanyag-tartalmú szereknél már inkább dominál az érzékelésre kifejtett hatása: az érzékszervek működése kiélesedik, beszámolók szerint a marihuána-fogyasztó egyén jobban hall, szagol, ízlel, tapint. A művészi és a kreatív tevékenységek kibontakozhatnak. Emellett a belső, saját testből érkező információk vétele is javul, az illető átéli felgyorsult szívdobogását. Mind a pozitív, mind a negatív érzelmek átélése intenzívebbé válik. Hatástartama kb. 2-3 óra.

Mellékhatások, következmények: 
Mivel a negatív érzések szintén felerősödnek, a marihuána fogyasztása járhat szorongással, esetleg pánik átélésével. A testi reakciók a következők: pupilla-tágulat, a szem kötőhártyájának pirossága, pulzusszaporulat, megnövekedett étvágy, nagyobb adagoknál álmosság, alvás. Halálos dózisa nem ismert. Rendszeres, hosszan tartó használata tüdőkárosodáshoz, memóriazavarok kialakulásához, a gondolkodási képesség romlásához vezethet, emellett a hangulati élet elsivárosodása, apátia jöhet létre.

Függőséget okozó hatás:
Testi függőséget nem, ellenben pszichés függőséget okozhat.


Használat módja:
A marihuánát általában cigaretta formájában használják, szétmorzsolás után a hasis is elfüstölhető. Mindkét szer szájon át is fogyasztható, általában valamilyen süteménybe sütik bele. A marihuána és a hasis felhasználására számtalan recept terjedt el.


Ópiátok                                                                                                 
Az ópium régóta ismert anyag, élvezeti használata főleg a Távol-Keleten volt jellemző. Nyugaton az első alkaloidákat a 19. század elején állították elő, melyeket a gyógyászatban kiterjedten alkalmaznak ma is. A kábítószernek nem minősülő hatóanyagait köhögéscsillapításra, hasmenés elleni gyógyszerként adják. A morfin, amely kábítószernek minősül, máig a leghatásosabb fájdalomcsillapító. Abúzus-szerű használata is a gyógyászatból nőtt ki, az első drogfüggők között szép számmal voltak orvosok, ápolók. Erős függőség-okozó hatása miatt alkalmazása kizárólag orvosi felügyelet mellett, szigorú előírásoknak megfelelően történhet. Az ópiátok illegális formái között a heroin, a morfin, és a mákgubókból főzött úgynevezett máktea a legnépszerűbb.

Hatások, amiért fogyasztják:
Intravénás használatkor egy hirtelen jelentkező és elmúló kéjérzet, az úgynevezett "flash" érzés lép fel. Eufóriát okozó hatása erős, emellett általában egy kellemes, lebegő állapot jön létre, melyre a nyugalom és a befelé-fordulás a jellemző. A hatás egyébként egyénenként változó, az első használat némelyeknél kifejezetten negatív élményt jelent.

Mellékhatások, következmények:
A heroin számos testi elváltozást okoz: csökkenti a vérnyomást, szűkíti a pupillát, lassítja a bélműködést, hosszan tartó használat esetén állandó székrekedést okozva. Kezdeti használatakor gyakran hányinger, hányás lép fel. Gátló hatást fejt ki a légzésre. Általában csökkenti az étvágyat és a szexuális aktivitást. Túladagolása halált okozhat, a légzőközpont bénulása miatt fulladás, emellett szívritmuszavar lép fel. A túladagolás leginkább az anyaghoz nem szokott személyt veszélyezteti. A feketepiacon található heroin gyakran szennyezett, ezért hatóanyagtartalma változó, hatása nehezen kiszámítható. A gyakorlott heroin-használók ezért az anyagot először "bepróbálják": ez egyfajta előkóstolás, melynek segítségével a szer minősége megállapítható. Előfordul, hogy egy "véletlen" heroin-halál mögött egy végképp kilátástalan helyzetbe került ember öngyilkossági szándéka húzódik meg. A heroin rendszeres használata számos következménnyel jár: csökken az immunvédekezés, ezt súlyosbítja a nem kielégítő táplálkozás. Romlanak, később kihullhatnak a fogak. Különböző fertőzések lépnek fel, melyek különösen intravénás használatnál veszélyesek, lásd hepatitis, AIDS. Emellett a heroin rombolja az illető szociális kötődéseit, az egyén egyre inkább elszigetelődik, egzisztenciálisan lecsúszik.


Függőséget okozó hatás:
Erős pszichés és testi függést okoz. A tolerancia gyorsan kialakul. A szer hiányában a használt adagtól és a használat időtartamától függő erősségű testi tünetek lépnek fel, melyek a következők: hidegrázás, izzadás, könnyezés, orrfolyás, hasmenés, csont és ízületi fájdalmak, alvásképtelenség, ingatag vérnyomás, pupillatágulat és súlyos szorongások. A folyamat egyébként csak a legritkább esetben halálos kimenetelű. Az elvonáson átesettek beszámolói szerint a testi tünetek eltörpülnek a lelki szenvedés mellett, melyet a szer utáni sóvárgás okoz. Az elvonás testi panaszai aránylag rövid időn (7-1o nap) belül megszűnnek, míg a lelki problémák, a depresszió hosszú ideig fennállhatnak.


Használat módja:
A heroin számos módon használható: cigaretta formájában, fóliáról füstölve az úgynevezett "sárkányeregetés" módszerével, orrba szippantva és intravénásan. Átlagos dózis: 5o mg-1g. Rendszeres használóknál ez akár napi több gramm is lehet.

Tovább olvas >>>

A kábítószer fogyasztás tünetei

A kábítószer fogyasztását jellegzetes tünetegyüttesek kísérik, amelyeket időben felismerve megóvhatjuk gyermekeinket, barátainkat, ismerőseinket a veszélyektől és a káros következményektől.

Pszichés tünetek: 
idegesség, ingerlékenység, szorongás, depresszió, levertség, közöny, ok nélküli érzelmi megnyilvánulások, indokolatlan fáradtság, gyors kimerülés, álmatlanság, alvászavarok, összefüggéstelen beszéd, indokolatlan félelemérzés, pánikérzés.

Testi tünetek:
beesett hamuszürke arc, bőrelszíneződés, ismeretlen eredetű tűszúrásnyomok a test felszínén, szájszárazság, étvágytalanság, erős fogyás, túlzott érzékenység fényre, zajra, fájdalomra.

Gyanút keltő használati tárgyak: 
alufólia darabkák, színes tabletták, injekciós felszerelés, megégetett kanál, szokatlan szag a lakásban, üres vények, napszemüveg felesleges használata, kifacsart citromhéj vagy citromos flakon, kockacukor.

Magatartásbeli változások: 
túlzott költekezés, kölcsönkérés, pénz illetve egyéb értékek eltűnése, tanulmányi eredmény hirtelen romlása, családon belüli kapcsolatok megromlása, kritikátlan terv és cél nélküli szabadságra törekvés, "kiégettség", üresség érzése, a korábbi megszokott életmód megváltozása, saját maga és ruházata elhanyagolása, kimaradozás, iskola, munkahely kerülése, zárkózottság, új barátok titkolása.

Tovább olvas >>>