Ahol összeérnek a sínek...

Ahol összeérnek a sínek...

Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást...
Nem az jött, amire várakoztam.
Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és
tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a
tekintetemet fürkészte.

Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.- Honnan tu... ?
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek
már több évtizede. Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol
összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere, induljunk mi
is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda, ahol
összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit.
Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz! Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal, sok kis virágot... Hiszen itt mindent 
elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket, bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja
van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul
ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen! Itt és most összeértek a sínek.

Tovább olvas >>>

...

Egyszer egy ember vasárnap ott ült az asztalnál, körülötte sok vendég, és beszélgettek.
A házigazda ebédközben megszólalt lelkendezve:
-Én nagyon szeretem az indiánokat, a négereket, a cigányokat, az indiaiakat, és mindenkit a világon.
Mindenki lelkesen nézett fel rá, és Ő is büszkén nézett körbe.
Közben a felesége csendesen az asztal végén megszólalt:
- Tudod, egy kicsit azért szerethetnél minket is!

Tovább olvas >>>

Jézus ölében

Jézus ölében

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor
a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két
párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte,
hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem -
szólt.
"Nem, kicsoda ön?"
"Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. "Amikor
megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

"Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. "Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
"Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. "De
egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam
a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - "míg egy nap, úgy négy
évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem
más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj
le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a
széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig".
Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."

Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap
néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom
meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy
bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy
folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament
a paplakba.

Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap
délután meghalt.
"És békésen távozott?" - kérdezte.
"Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához,
elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később
hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám.
Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt
meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre
hajtotta."

Tovább olvas >>>

Csapatmunka...

Csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.

Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.

Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Tovább olvas >>>

Két testvér

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy
jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak
szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra,
megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába
a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is
álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez
bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el
akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a
fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére
és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni
sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. Miután kiadta a feladatot
és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a
mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé,
amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek
határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll,
mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik
testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága
testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk
történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon
elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek
örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki
valami munkát. Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még
sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

Tovább olvas >>>

Egy bölcs tanácsa

Egy asszony elvitte a gyermekét a bölcshöz, hogy csináljon vele valamit,
mert a gyerek nagyon sok csokoládét eszik, ettől sokszor fáj a hasa.
- Mondd meg neki kérlek, hogy ne egyen annyi csokoládét! - kérte az asszony.
- Rendben! Gyertek vissza két hét múlva! - felelte a bölcs.
Az asszony visszament a gyerekével két hét múlva. A bölcs csak ennyit
mondott a fiúnak:
- Kérlek, ne egyél annyi csokoládét!
Az anya felháborodott. - Miért kellett két hetet várnunk, hogy te csak
ennyit mondj?
- Két hete, még én is sok csokoládét ettem - felelte a bölcs.

Tovább olvas >>>

...

Imádság 

Nagymama: – Imádkozol minden este?

Unoka: – Ó, persze!

Nagymama: – És reggelenként?

Unoka: – Nem. Nappal nem félek.

Tovább olvas >>>

Ma este sem lesz szex?

Ma este sem lesz szex?

Én gazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és női szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a női szexuális vágy a nagy Igen kimondása után.

Például: Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta:
- Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit.
- Miii??? - mondtam - ez most mit jelentsen?
És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón:
- Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
Furcsa arckifejezésemre csak azt mondta:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled?
Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
A következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt.
Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót.
Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csőd szélén vagyok.
Arra gondoltam, hogy próbára tesz, amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
- Persze, drágám.
Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt:
- Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam:
- Nem tudok most, nincsen kedvem.
Az arca eltorzult és teljesen elsápadt:
- Miii???
Akkor elmondtam:
- Csak azt akartam, hogy az öledben tartsd egy kicsit ezeket a ruhákat… Te egyszerűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek.
És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért,
amiket veszek neked?

Szóval, ma este sem lesz szex...

Tovább olvas >>>

Békés otthon

Békés otthon

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még az eső is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és
megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi sofőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.
- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam...

Tovább olvas >>>

Kötél

Kötél 

Egy hegymászó szeretett volna feljutni a hegy legmagasabb csúcsára.
Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De... mivel a dicsőséget saját magának akarta úgy döntött,hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát
elkészítette volna,folytatta a mászást, mindaddig amíg teljesen besötétedett.
Sűrű éjszaka terült a hegy tetőre. Az emberünk körül is minden fekete volt.
Az eget , a Holdat,a hegyet, nehéz felhők takarták el és semmit se látott...
Ahogy tovább mászott felfelé,éppen egy pár méterrel a csúcstól, megcsúszott és esni kezdett lefelé... Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy
erőt ami húzza lefelé. Ezekben a félelmetes pillanatokban, életének minden
szép és minden csúnya eseménye lejátszódott szemei előtt.... Rádöbbenve
milyen közel van a halálhoz,hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza
a kötél,amivel megvan kötve.
A teste a levegőben lógott... Abban a pillanatban, csak ezt tudta kiáltani:
-Istenem segíts...!
Az égből egy mély hang hallatszott:
-Mit akarsz, hogy tegyek????
-Ments meg Istenem!
-Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek???
-Persze,hogy hiszem!
-Akkor... vágd el a kötelet,amivel megvagy kötve.
Egy pillanatra csend lett.... Az ember úgy döntött,hogy teljes erejével
mégis kapaszkodik a kötélbe.....
A mentőcsapat mesélte,hogy találták meg másnap az elhunyt és
megfagyott hegymászót. A teste lógott a levegőben a kötélen, amihez
olyan görcsösen ragaszkodott....
CSAK KÉT MÉTERRE A FÖLDTŐL......

Tovább olvas >>>

Testi szabadság

Testi szabadság

Sokan utaztak a buszon: a két egymással szemben lévő szék is foglalt volt.
Az egyiken egy idős néni kuporgott, élvezve az ülőke előnyeit. A másikon egy
fiatal hölgy - ölében gyermekével. A kisfiú folyamatosan himbálta a lábát,
és közben mindig belerúgott a néni térdébe.
Az idős hölgy egyre hátrébb húzódott. Azt is várta, hogy az anya rászól majd
a csemetéjére. Mivel ez nem történt meg, udvariasan megszólította az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia rugdossa a lábamat, és ez már az én
koromban nem tréfa. Eltalál egy csontot vagy eret, és akkor az újságosig meg
a patikáig sem tudok elmenni. Legyen szíves, szóljon rá.
- Mit akar? - reccsent rá az édesanya. - Én nem fogom egy ilyen vénasszony
miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában. Foglalkozzon a saját
dolgával, ne az én gyerekemmel!
Mindenki megdöbbenéssel figyelte a jelenetet, egy rocker is, akin
acélbetétes bakancs, feszülős nadrág és bőrkabát virított. Kopaszra nyírt
feje jól tükrözte hovatartozását, és az is, hogy az MP3 lejátszóból üvöltött
a Tankcsapda. A srác kivette a rágót a szájából, beledolgozta az anyuka
hajába, majd ezt mondta: - Engem sem korlátoztak gyerekkoromban...

Tovább olvas >>>

Súgd meg

Súgd meg

Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló
kislányról, Liliről mesélt az édesanyja. Azon a nyáron kisöccse született,
Dani. Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen
vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili
odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt
és ezt mondta:
- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten . Elfelejtettem.

Tovább olvas >>>

Választás

Választás 

Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mert mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani..
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jókedvü vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.
Én a pozitív oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű - szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor
Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben...
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
Az én mottóm: Én döntöm el, választhatok, hogy hogyan élem az életem!
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a gyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, amikorúgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy MI játszódott le benne a baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e?
Amikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: "Halott ember".
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
- Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
"A gravitációra!" Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam, mert hamarosan megszületik a lányom!
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.

Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden - minden egyes napon.

Tovább olvas >>>

Az egész világ...

Az egész világ... 

Elmélyülten húzta a vonalat a homokba. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a vonal mértanilag pontos legyen.
Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok mindent gyerekkoromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel ezelőtt.
De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén. De Ő megtette.
- Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást.
- A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele. Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.
- Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba. Váratlanul kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt.
Felemelt és a kör közepébe ültetett. Majd azt mondta:
"Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén. "
Megöleltem.
Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak.

Azóta évek teltek el, a diák szerelem elmúlt. Az életem során nagyon sokszor kaptam már szívet képeslapra, bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán, csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt."

Tovább olvas >>>

Pillanat

Pillanat  

Egy ember hirtelen meghalt... Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy
közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam itt az ideje mennünk kell...
Az ember megkérdezte:
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még..
- Sajnálom fiam! De most van itt az ideje, menned kell..
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt!
- Ami az enyém volt? A holmim, ruháim, pénzem?
- Sajnálom, fiam..., de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz
tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az
időhöz tartoztak.
- Akkor a tehetségem?
- Az sem a tied. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor a barátaim...? A családom?
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életedhez tartoztak.
- De a feleségem..., és a gyerekeim?
- Sajnálom fiam, de ezek sem a tieid. A szívedé voltak.
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd soha! Az a poré...
- Akkor a lelkem?
- A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből és kinyitotta!...
Üres volt!
- Soha nem volt semmim?
- De igen fiam... Minden pillanat, amit megéltél csakis a tiéd volt!

Tovább olvas >>>

A könyv

A könyv 

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot – és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:“FIZETVE”.

Tovább olvas >>>

Egérfogó

Egérfogó 

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál: “Egérfogó, egérfogó”!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben
nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat
megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de
még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített
az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap
ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit
enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan
eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a
halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Tovább olvas >>>

Kérés

Volt egyszer egy alvó ember aki arra ébredt, hogy szobája hirtelen megtelik
fénnyel és megjelent neki az Isten. Az Úr közölte vele, hogy azért látogatta
meg, mert szeretné ha valamit megtenne neki, s rámutatott az egyik hatalmas
sziklára az emberünk háza előtt. Semmi mást nem kell tennie csak nyomnia a
sziklát, amikor csak tudja és a teljes erejéből mindig, ennyi az egész.
Emberünk szeretett volna az Úr kedvében járni, így hát nyomta a sziklát
teljes erejéből nap mint nap. Így tett hosszú éveken keresztül napkeltétől
napnyugtáig, becsületesen helytállva, kézzel vagy vállal nyomta és nyomta
csak szüntelen a mozdulatlan szikla kőkemény felületét. Minden este mikor
rosszkedvűen és kimerülten végre bement a házába, úgy érezte, hogy az egész
napját megint teljesen hiábavalóan töltötte el.
Miután emberünk már jócskán elcsüggedt, a Sátán úgy döntött, hogy ideje
beszállnia a dologba, s az elcsigázott, fáradt elmébe beültette a
gondolatot: "Amit csinálok teljesen értelmetlen, hisz hosszú, hosszú ideje
minden erőmet beleadtam, s a szikla mégsem mozdult egy jottányit sem.
Feladatom megvalósítása lehetetlen, egy csődtömeg vagyok." Ezek gondolatok
nagyon elszomorították és elbátortalanították.
"De miért ölöm magam ezzel?" - gondolta tovább. "Elég ha néha idejövök, s
egy kicsit úgy teszek, mintha nyomnám, de a lehető legkisebb erőkifejtéssel.
Ez éppen elegendő lesz, hisz így se-úgy se mozdul meg a szikla, akármit is
csinálok."
Elhatározta, hogy így is tesz, de úgy gondolta, hogy azért mégiscsak az lesz
a legjobb, ha előtte imádkozik és a problémáját Isten elé tárja.
"Uram," - mondta emberünk, - "keményen és hosszan dolgoztam évekig a
szolgálatodban, minden erőmmel azon voltam, hogy azt tegyem amit kértél
tőlem. S mégis, mindazonáltal a sziklát egy fél milliméterrel sem sikerült
elmozdítanom. Mit tettem rosszul? Hol hibáztam?"
Az Úr együtt érzőn válaszolt: "Barátom, amikor azt kértem tőled, hogy
szolgálj engem, s te ezt elfogadtad, csak azt mondtam neked, hogy a te
feladatod az, hogy nyomd a sziklát teljes erődből. Ezt jól elvégezted. Azt
sohasem mondtam, hogy azt várnám el tőled, hogy meg is mozdítsd. A munkád
nem ez volt. A feladatot teljesítetted, s most mégis azzal jössz elém, hogy
teljesen sikertelen voltál és valószínűleg hibáztál valamiben? Ez így lenne
valóban? Nézz magadra! A karjaid hatalmasan megerősödtek, a hátad és
mellkasod csupa izom, lábaid kemények és masszívak, egyszóval majd
kicsattansz az egészségtől. Sokkal tökéletesebb vagy testben mint azelőtt, s
a lelked mégis szomorú és letört? Valóban, a szikla nem mozdult, de te
bizonyítottad odaadásodat és hitedet. Ennél többre tőled nincs szükség. A
sziklát, ha mozdítani kell, az az én dolgom."

Tovább olvas >>>

Indulás a Mennybe

Egy pap, amikor bement a kocsmába, igen feldühödött, amiért oly sok hívét
ott találta. Összegyűjtötte, és átterelte őket a templomba. Ott aztán
ünnepélyesen így szólt:
- Akik a mennyországba akarnak jutni, álljanak ide balra!
Mindenki odalépett, egy embert kivéve, aki konokul a helyén maradt. A pap
dühösen ránézett, és azt kérdezte:
- Te nem akarsz a mennyországba jutni?
- Nem - mondta az.
- Azt akarod mondani, hogy itt akarsz állni, és nem akarsz a mennyországba
jutni, amikor meghalsz?
- Dehogynem, amikor meghalok, én is oda akarok jutni. De azt hittem, hogy
ti már most indultok.

Tovább olvas >>>

Csüggedés

Egyszer közzétették, hogy az ördög felszámolja a vállalkozását és szerszámait annak adja el, aki megfizeti a szabott árát.
A kiárusítás éjjelén a szerszámok, gyönyörűen ki voltak közszemlére téve. Szörnyű látványt nyújtottak egy rakáson.
Rosszindulat, Gyűlölet, Irigység, Féltékenység, Érzékiség, Csalás és a többi, mind-mind a saját árával felcédulázva. Külön, azoktól távolabb lehetett látni egy ártalmatlan külsejű, ékalakú szerszámot, amely jócskán viseltes, kopottas volt és az ára jóval magasabb mint a többié. Valaki megkérdezte az ördögöt mi az.
"Ez a Csüggedés , válaszolta."
"No, és miért olyan drága? "
Mivel hasznosabb bármelyiknél". Az ember lelkét ki tudom vele nyitni, amikor a többiekkel nem megyek semmire és mihelyt abba beférkőztem, úgy használom az áldozatomat, ahogy nekem tetszik. Azért olyan kopott, mert majdnem mindenkinél használni szoktam, mivelhogy kevés embernek van arról tudomása, hogy ez is az enyém."

Aligha kell hozzátenni a történethez, hogy a Csüggedés ára oly magas volt, hogy az bizony nem kelt el. Még most is az övé és még mindig használja!"

Tovább olvas >>>