Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy
jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak
szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra,
megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába
a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is
álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez
bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el
akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a
fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére
és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni
sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. Miután kiadta a feladatot
és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a
mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé,
amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek
határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll,
mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik
testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága
testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk
történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon
elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek
örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki
valami munkát. Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még
sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"
Megjegyzés küldése