Jézus ölében
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor
a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két
párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte,
hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem -
szólt.
"Nem, kicsoda ön?"
"Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. "Amikor
megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
"Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. "Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
"Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. "De
egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam
a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - "míg egy nap, úgy négy
évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem
más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj
le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a
széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig".
Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap
néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom
meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy
bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy
folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament
a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap
délután meghalt.
"És békésen távozott?" - kérdezte.
"Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához,
elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később
hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám.
Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt
meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre
hajtotta."
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor
a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két
párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte,
hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem -
szólt.
"Nem, kicsoda ön?"
"Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. "Amikor
megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
"Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. "Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
"Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. "De
egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam
a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - "míg egy nap, úgy négy
évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem
más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj
le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a
széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig".
Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap
néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom
meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy
bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy
folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament
a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap
délután meghalt.
"És békésen távozott?" - kérdezte.
"Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához,
elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később
hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám.
Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt
meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre
hajtotta."
Ez ... ez több mint megható!
Megjegyzés küldése