Telefonbeszélgetés
ÉN: - Szia, mikor jössz haza?
EXEM: - Még itt vagyunk, nemsokára befejezzük.
ÉN: - Csak azért kérdezem, mert amit az erkélyre hoztál műanyagpadlót, nem jó a méret, be kéne szabni.
EXEM: - Csak öt centivel hosszabb...
ÉN: - Meg szélesebb...
EXEM: - Mi a baj ezzel? Le lehet vágni... T. otthon van?
ÉN: - Csak az a bajom, hogy a szaros (itt más szót használtam, nyomdafestéketnemtűrőt!) erkélynek a mai napon már harmadszorra fogok nekiállni. Először megcsináltam, amíg tudtam, aztán a T. (fiam) lecipelt mindent a kukába vagy a tárolóba, amit nem akartam, hogy az erkélyen legyen, aztán kitakarítottam, mert a cuccost az egész lakáson kellett végig hurcibálnia... Kérdezem én, minek adtam méretet, ha úgysem akkorát hozol?!
(és itt már az agyeldobás határán voltam)
EXEM: - Jó, majd jövök, sietek.
És sietett? Azért ne dobd el ...!
Nem tudott sietni, ez nála csak egy tartalom nélküli mondat, ugyanis a főnökétől függ...
Csattanó:
Amikor az ex nekiállt, hogy levágjon a szélességéből 10 cm-t, akkor derült ki, hogy MI - a fiam és én - mértük el a hosszát a műanyagpadlónak. :) Egy méterrel, 80 cm-rel lett kisebb, mint az erkélyünk hossza. A dolog már nem is érdekelt, ugyanis sikerült úgy visszapakolnom - virágcserepek, virágládák + tartójuk, virágföld - hogy ezek a dolgok éppen elfértek a betonos részen, a többi meg szép, tiszta, ahová még egy rongyszőnyeget is leterítettem...
Imádok az erkélyen mezítláb téblábolni! :)
Megjegyzés küldése