Ne félj adni!
Lehet, hogy egy ideig szüneteltetnünk kell az adakozást, mert meg kell tanulnunk megkülönböztetni az egészséges adást a túlzott gondoskodástól, amelytől áldozatnak érezzük magunkat, mások pedig neheztelnek ránk.
Ám ez csak átmeneti állapot.
Ahhoz, hogy egészségesek lehessünk, hogy elvégezzük életünk spirituális tennivalóit, hogy részévé váljunk az univerzum végtelen körforgásának, adnunk és kapnunk kell. Mindkettő fontos.
Mit nevezünk egészséges adásnak?
Ezt, a finoman körülhatárolt viselkedésmódot nekünk, magunknak kell megszabnunk. Akkor adunk jól, ha ez jó érzést kelt bennünk, és nem érezzük tőle áldozatnak magunkat. Olyan aktus, amelyben mindkét fél nagyra becsüli a másikat. Olyan gesztus, amelyért nem várunk viszonzást. Vagy amelynek teljesen világos és tiszta megállapodás az alapja.
Mindegy, hogy időnket, erőfeszítéseinket, energiánkat, vigasztalást, törődést, pénzt vagy magunkat adjuk.
Az adás, az adás és kapás körforgásának része. Meg lehet tanulni, hogy egészséges módon adjunk, hogy szeretettel adjunk. De szemmel kell tartanunk a dolgot, nehogy átlépjük a határt, amelyen túl a másikról való túlzott gondoskodás kezdődik. Azt úgy kell adni, hogy jól essen nekünk és másoknak egyaránt.
Istenem, vezess ma az adakozásban. Segíts, hogy odaadhassam azt, amit helyesnek, jónak, tisztának érzek és megengedhetek magamnak.
Megjegyzés küldése