Az idős bölcs ember

Egy távoli településen élt egy bölcs öreg ember.
Az egész vidéken kedvelt volt ő és bárkinek gondja akadt, hozzá fordult tanácsért.
Mert az idős bölcs ember gazdag élettapasztalata alapján állandóan jó tanácsot adott.
Persze akadtak irigyei is, akik önmagukat szerették volna oly bölcsnek tudni.

Elhatározták, hogy az öregnek csapdát állítanak. Na de hogyan?
Hosszas tanakodás után az alábbi ötletet találták ki.
Becsukott tenyérben tartott kis egérről találná ki a bölcs, hogy mi az.
Ha a várakozásnak megfelelően helyes választ adna is,
a következő kérdésnél biztosan elbukna, ugyanis azt kérdeznék:
élő vagy holt egérről van-e szó?
Ha élőre tippelne,
akkor a kérdező egy kis mozdulattal megölné az egeret,
ha holtat mondana, akkor futni hagyná azt.

Így előkészülvén, megjelentek az idős ember előtt,
mutatták a csukott tenyeret és kérdezték őt.
Rövid megfontolás után, az idős bölcs ember így válaszolt az első kérdésre:
az, amit a kezetekben tartotok, nem lehet más csak egy kisegér.
Na jó, mondták az irigyek, ebben igazad lehet,
na de élő vagy holt egérről van-e szó?
Az idős bölcs ide-oda ringatta a fejét egy darabig,
falutársai szemébe nézett és így szólt:

Az hogy, ami a kezetekben van él vagy hal,
az csak egyedül a kezeteken múlik.