Gyógyulásunk során az elfogadásra törekszünk: igyekszünk elfogadni magunkat és másokat, múltunkat és jelenlegi körülményeinket. Az elfogadás békét, gyógyulást és szabadságot hoz, szabadon törődhetünk, foglalkozhatunk magunkkal.
Az elfogadás folyamata nem egylépéses folyamat. Mielőtt elérünk idáig, túl kell jutnunk a tagadás, a harag, az egyezkedés, a szomorúság állomásain. Ezeket az állomásokat együtt a veszteségek feldolgozási folyamatának nevezzük. A veszteség frusztrációt, zavart okozhat. Ingadozhatunk a tagadás és a szomorúság között. Egész viselkedésünk ingadozó lehet. Mások esetleg nem értenek meg. Talán magunk sem értjük magunkat vagy viselkedésünket, miközben veszteségeinket feldogozzuk. Aztán egy szép napon világossá válnak a dolgok. Felszáll a köd, és látjuk, hogy azért küszködtünk, hogy szembesülhessünk és elfogadhassuk a valóság bizonyos részét. Ne aggódj! Ha továbbra is aktívan foglalkozol magaddal, éppen a megfelelő tempóban jutsz e folyamat végére. Légy megértő magaddal és másokkal szemben, amiért ilyen emberi módon jutunk túl az átalakuláson.
Ma elfogadom azt, ahogyan túljutok a változásokon. Elfogadom a veszteségek feldolgozásának folyamatát s ennek különböző szakaszait, mint a veszteségek és a változások elfogadásának emberi módját.
"Az elfogadás folyamata nem egylépéses folyamat. Mielőtt elérünk idáig, túl kell jutnunk a tagadás, a harag, az egyezkedés, a szomorúság állomásain. Ezeket az állomásokat együtt a veszteségek feldolgozási folyamatának nevezzük."
A régi életemben nem volt feldolgozása a veszteségeimnek, elfogadás, elengedés, viszont jelen volt a folyamatos tagadás és a szinte folyamatos harag.
Az elfogadó és elengedő életemhez elsősorban szükséges a belátás/beismerés, amely alázat nélkül nem működhet és fordítva. Beláttam függőségemet és csakis ekkor indulhattam el a gyógyulás útján. Nagyon hosszú folyamat a tagadástól eljutnom a szomorúság (gyász) fázisáig.
Egyezkedtem sokáig, próbáltam színezni a dolgokat, embereket és helyzeteket, viszont csakis akkor juthattam kielégítő eredményre, amikor valóban meg mertem látni a valóságot. Itt már nem volt szükségem az egyezkedésre, mert beláttam, igen, az embereket én vonzottam be az életembe, a helyzetekkel és az eseményekkel együtt. Nem másért, mint tanulás céljából, azért, hogy ráébredjek valójában kire/mire van szükségem és kire/mire már nincsen. A szomorúság után következik nálam az üresség érzete is és ezt követi a megnyugvás, a béke.
Az üresség mindenképpen fontos jelzés, jelzi, hogy a gyógyulás útján járok, jelzi, hogy valóban elengedtem, elgyászoltam, bizonyos élethelyzeteket, eseményeket és embereket az életemben és elindult bennem az átalakulás.
Először megijedtem ettől, egészen addig tartott az ijedelmem, amíg rá nem jöttem az okára és amikor sikerült megfejtenem, onnantól kezdve már nem jelentett gondot. Felismertem, az átalakulás folyamatát élem és nincsen okom aggodalmaskodni.
A régi életemben nem volt feldolgozása a veszteségeimnek, elfogadás, elengedés, viszont jelen volt a folyamatos tagadás és a szinte folyamatos harag.
Az elfogadó és elengedő életemhez elsősorban szükséges a belátás/beismerés, amely alázat nélkül nem működhet és fordítva. Beláttam függőségemet és csakis ekkor indulhattam el a gyógyulás útján. Nagyon hosszú folyamat a tagadástól eljutnom a szomorúság (gyász) fázisáig.
Egyezkedtem sokáig, próbáltam színezni a dolgokat, embereket és helyzeteket, viszont csakis akkor juthattam kielégítő eredményre, amikor valóban meg mertem látni a valóságot. Itt már nem volt szükségem az egyezkedésre, mert beláttam, igen, az embereket én vonzottam be az életembe, a helyzetekkel és az eseményekkel együtt. Nem másért, mint tanulás céljából, azért, hogy ráébredjek valójában kire/mire van szükségem és kire/mire már nincsen. A szomorúság után következik nálam az üresség érzete is és ezt követi a megnyugvás, a béke.
Az üresség mindenképpen fontos jelzés, jelzi, hogy a gyógyulás útján járok, jelzi, hogy valóban elengedtem, elgyászoltam, bizonyos élethelyzeteket, eseményeket és embereket az életemben és elindult bennem az átalakulás.
Először megijedtem ettől, egészen addig tartott az ijedelmem, amíg rá nem jöttem az okára és amikor sikerült megfejtenem, onnantól kezdve már nem jelentett gondot. Felismertem, az átalakulás folyamatát élem és nincsen okom aggodalmaskodni.
Megjegyzés küldése