Ady Endre
HALOTTAK NAPJÁN Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
A NÉGY GYERTYA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni... Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem... A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám... Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom, amíg én égek, addig mindig van remény. Meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY !!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a három kialudt gyertyát!
A remény lángjának soha nem szabad kialudnia!
… és így a négy lángot:
Békéét
Hitét,
Szeretetét és
Reményét
őrizni kell mindörökké!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni... Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem... A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám... Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom, amíg én égek, addig mindig van remény. Meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY !!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a három kialudt gyertyát!
A remény lángjának soha nem szabad kialudnia!
… és így a négy lángot:
Békéét
Hitét,
Szeretetét és
Reményét
őrizni kell mindörökké!
..."volt egyszer egy mese,nem mondták el végig. Nem jutottak tovább,csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,amikor a legszebb volt,akkor hagyták félbe"...
Megjegyzés küldése