'Idézet-2"

Látta maga előtt az utat, amelyik kétfelé ágazott. Egyik út egyenesen a temetőbe, a másik elején a felirat: ÉLET. Ezt választotta. Döntött, segítséget kér. Bármennyire is szégyellte magát, felhívta pszichiáter ismerősét. Este fogadta a lakásán, holott ez egyáltalán nem volt szokványos nála. Talán érezte, tudta, emberéletről van szó.
Rettegett az estétől, mikor a doktor várta, de ment, elszántan, illetve a férje vitte el autóval, egy utcával feljebb, ugyanis már nem mert gyalog közlekedni. Fojt róla a verejték, émelygett és rágta az elmaradhatatlan mentolos rágógumit.
Behívta a doktor egy szobába, ahol ketten, zavartalanul beszélgethettek. Leültek. Ő azonnal a tárgyra tért, elmondta, tudja, alkoholista, nem bírja abba hagyni az ivást. Iszik már nappal, éjjel és folyton fél. A doktor - mivel kettő hétre elutazott másnap - felírt feszültségcsökkentő gyógyszert. Ő azonnal megkérdezte, ha ráiszik baja lesz? Nem, felelte az orvos, legfeljebb nem hat a gyógyszer. Az ajtóban, búcsúzáskor megbeszélték, kettő hét múlva felhívja az intézetben, időpontot kér egy újabb találkozóhoz.
Kiváltották a férjével a gyógyszert, hazamentek.
Másnap reggel bevett egy szemet belőle és elhatározta, nem iszik. Lassan vánszorogtak a percek, egyre az italon járt az esze. Félt, reszketett, verejtékezett. Két órát bírt így és a hűtőszekrényhez lépett. Kivette az üveg bort, töltött, ivott. Végig itta a kettő hetet, szégyenkezett, bűntudata volt, még innia kellett. Alig várta, hogy az orvosnak telefonálhasson. 1993. december 14-e az a nap volt, amikor mindenre elszántan elindult... valahová... akkor még reggel innia kellett, hiszen nem volt más helyette, így ment el a doktorhoz csakis így tudott már létezni... nem létezni jobban félt.
A férje is elkísérte. Az orvos őt is behívta a szobájába, hogy hármasban beszélgessenek.
Az asszony annyira feszült volt, hogy nem tudott ülve maradni. Felkelt, járkált le és föl a szobában és a férjéhez intézett kérdéseket is ő válaszolta meg. Szakadt róla a víz, pedig tél volt, december. Egy terápiás intézetbe akarta küldeni az orvos az asszonyt, amit ő határozottan elutasított. A doktor gondolkodott egy darabig, majd azt mondta, végül is kint is megpróbálhatja, amennyiben nem menne, még mindig ott a másik lehetőség. Az asszony tudta, érezte, menni fog. Már nem bírt inni. Inkább választotta az ismeretlent, mint maradt az ismerős, egyesen a halálba vezető úton.
Nagyon fájtak a combjai, elmondta ezt az orvosnak, aki azt felelte, van egy jó kis ideggyulladása. Írt fel rá vitaminokat és Andaxint az elvonási tünetekre, amit napi 2x2x4-es adagokban kellett szednie. Megbeszélték a következő találkozó időpontját és elbúcsúztak.
Otthon a gyerekekre az asszony szülei vigyáztak. Tudták, hogy orvosi segítséget kérni ment a lányuk és meglepődtek, amint hazaért, máris ment a hűtőszekrényhez és töltött magának egy pohár bort. De az asszony már tudta, hogy holnaptól nem fog inni, holnap kezdődik az ő új élete, aminek nagyon félt ital nélkül nekivágni.
Eljött az este, aztán az éjszaka. Hosszú idő óta, akkor, először nem kellett éjjel innia. Elérkezett a reggel, nem hányt. Bevette az ágya mellé készített kettő szem gyógyszert és a vitaminokat fél pohár vízzel. Felkelt, reszketett, gyenge volt, félt. Mégis tudta, neki már nem kell innia. Adott reggelit a gyerekeknek, nekiállt takarítani. Folyt róla a verejték és többször úgy érezte, menten elájul. Nem esett össze egyszer sem. Tette a dolgát elszántan. Elmúlt az iváskényszere. Az orvos szavai jártak a fejében. Csak a mai nap, ez az egyetlen egy 24 óra létezik. Hosszúnak tűnt. Lebontotta, ahogy az orvos tanácsolta. Két órákra. Akkor még azt nem tudta megfogalmazni, hogy iváskényszere nincsen, viszont retteg az ivástól. Retteg az alkoholtól. Mekkora hatalma van. Uralta addigi egész életét. Takarítás után bepakolt a mosógépbe, főzött. Megebédeltette a gyerekeket, aztán ő is evett egy keveset. Nagyon fáradt volt. A gyerekek a szobájukban csendben eljátszottak, ő meg lefeküdt és elaludt.
Délután sem ivott, ellátta a gyerekeket és amikor este hazaért a férje, az üdvözlő puszinál csodálkozva jegyezte meg, nem ittál. És ő mosolyogva felelte, nem. Aztán reszketve bement a szobába.
1993. december 15-én egyetlen korty alkoholt sem ivott. Ez maga volt a csoda!