Létezik egy varázsszer, amelyhez már ma hozzájuthatunk: az elfogadás.
Sok mindennek az elfogadását kérik tőlünk: fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – az érzelmeinket, a szükségleteinket, a vágyainkat, a választásainkat, jelenlegi léthelyzetünket. Fogadjunk el másokat olyannak, amilyenek. A velük kialakított kapcsolatunkat. A problémáinkat. Az áldásokat. Anyagi helyzetünket. Azt a helyet, ahol élünk. A munkánkat, a feladatainkat, és azt, hogyan tudunk ezeknek megfelelni.
Az ellenállás nem visz előre, és nem szünteti meg a nem kívánatos dolgokat. De el kell fogadnunk még az ellenállásunkat is. Még az ellenállás is behódol az elfogadásnak, és megváltozik általa.
Az elfogadás az a varázslat, amely lehetővé teszi a változást. Nem örökre szól, csak a jelen pillanatra.
Az elfogadás az a mágia, amely mostani körülményeinket jóvá varázsolja. Békét és megelégedettséget hoz, és megnyitja az ajtót a növekedés, a változás és a továbbhaladás felé.
Az elfogadás a pozitív energia fényével ragyogja be azt, amink van, és akik vagyunk. Az elfogadás keretein belül kigondolhatjuk, mit is kell tennünk azért, hogy vigyázhassunk magunkra.
Az elfogadás erősíti a pozitív dolgokat, s tudatja Istennel, hogy alárendeltük magunkat a tervnek. Megtanultuk a mai leckét, és készek vagyunk továbblépni.
Ma gyakorlom az elfogadást. Elengedem azt a tévhitemet, hogy ellen kell állnom magamnak és a környezetemnek. Megadom magam. Elégedett és hálás leszek. Elfogadva azt, ahol ma vagyok, örömmel indulok tovább.
Régebben csakis a jó dolgok elfogadására voltam képes és bántottam magam - mert akkor még azt hittem, minden tőlem függ - a rossz dolgokért. Mindenért saját magamat okoltam.
A 12 Lépés megtanított/tanít arra, hogy fogadjak el helyzeteket, embereket és eseményeket.
Ez az Első Lépés második fele. Akaratom elengedése.
Saját magamat fogadom el a legnehezebben bizonyos helyzetekben és eseményeknél. DE! olykor már sikerült/sikerül többször, mint azt remélném.
Amikor nincs bennem elfogadás, félek és szorongok. Ez a két érzés mindig figyelmeztet arra, újból kezembe vettem életem irányítását és ezzel blokkoltam a saját elfogadásomat, elengedésemet.
A 12 Lépés megtanított/tanít arra, hogy fogadjak el helyzeteket, embereket és eseményeket.
Ez az Első Lépés második fele. Akaratom elengedése.
Saját magamat fogadom el a legnehezebben bizonyos helyzetekben és eseményeknél. DE! olykor már sikerült/sikerül többször, mint azt remélném.
Amikor nincs bennem elfogadás, félek és szorongok. Ez a két érzés mindig figyelmeztet arra, újból kezembe vettem életem irányítását és ezzel blokkoltam a saját elfogadásomat, elengedésemet.
Megjegyzés küldése