Néha rögtön megkapjuk, amit akarunk. Máskor azon tűnődünk, teljesül-e valaha egyáltalán, amire vágyunk.
Vágyaink a lehető legjobban és leghamarabb teljesülnek. De bizonyos dolgokhoz idő kell. Néha először meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat, így készülünk fel arra, hogy elfogadjuk a megérdemelt jót. A dolgok alakulnak, formálódnak bennünk is, másokban is. Megszűnnek a bennünk lévő akadályok. Biztos alap épül.
Légy türelemmel! Lazíts és bizakodj! Engedj el dolgokat! Engedj el még többet! Jókat szánnak nekünk. Meg fogjuk kapni őket az első alkalmas pillanatban. Mindent megkapunk, amire szívünk vágyik.
Lazíts és bizakodj!
Ma pontosan meghatározom, mire vágyom, és mire van szükségem – aztán elengedem. Arra fordítom az energiámat, hogy éljem a mát, s a lehető leghamarabb és legjobban elvégezzem a nekem rendelt feladatokat. Bízom abban, hogy megkapom mindazt, amire szükségem van, és amire vágyom. És nem törekszem megszabni a részleteket.
Legelőször a türelmet volt hasznos megtanulnom, amikor bekerültem a 12 Lépéses Programba. Alázatot gyakoroltam már azzal, hogy beismertem, tehetetlen vagyok a függőségemmel szemben. (akkor még "csak" egyetlen egy függőségemet ismertem fel, a legszembetűnőbbet, a legalattomosabbat, az alkoholizmust, később már a kodependenciát - társfüggést is és pár éve a fájdalom; szenvedésfüggőségemet)
Felismertem azt, amennyiben nem vagyok türelmesebb a Program sem fog nálam hatékonyan működni.
Beismerés, Alázat, Türelem, Elfogadás, Elengedés.
Bevallom, nem velem született tulajdonságom, éppen ezért, nap mint nap figyelnem kell rá. Eleinte tudatosan lelassítottam még a mozdulataimat is. Nagyon sokat segített/segít az ima a türelem gyakorlásában. Nem azt mondom, hogy megalszik a számban a tej, viszont a régi önmagamhoz képest a türelem terén is sokat változtam. Ez is úgy működik nálam, mint minden más a 12 Lépéses Program ajánlásai közül, ingadozó. Előfordult már, hogy évekig beállt egy szintre a türelem, nem lengett ki, szépen tudtam tartani. Ekkor több volt bennem az elfogadás és az elengedés is. És az is előfordult, hogy szinte előröl kellett kezdenem saját magam tanítását, olyan messzire csúsztam el az úttól.
Észrevettem, amikor benne vagyok a jelenben, az itt és mostban, akkor egyáltalán nem vagyok türelmetlen. A türelmetlenségemhez egyenes út a félelem. Amikor félek sokkal türelmetlenebb vagyok. Amikor félek, nem élem a jelent, a múlt és a jövő között cikázom.
Tudom, értem és érzem is, hogy ami nekem van szánva az lassan közelít felém és meg fogom kapni, még a jót is.
Észrevettem, amikor benne vagyok a jelenben, az itt és mostban, akkor egyáltalán nem vagyok türelmetlen. A türelmetlenségemhez egyenes út a félelem. Amikor félek sokkal türelmetlenebb vagyok. Amikor félek, nem élem a jelent, a múlt és a jövő között cikázom.
Tudom, értem és érzem is, hogy ami nekem van szánva az lassan közelít felém és meg fogom kapni, még a jót is.
Megjegyzés küldése