Helyes, ha a munkahelyünkön is törődünk magunkkal. Sőt, nem csak helyes – szükséges is. Azt jelenti, hogy megfelelő módon foglalkozunk az érzéseinkkel, és felelősséget vállalunk magunkért. Távolabbra helyezkedünk, ha erre van szükség. Korlátokat állítunk, ha kell. Megbeszéljük a konfliktusokat. Igyekszünk elkülöníteni saját problémáinkat másokétól, és se magunktól, se másoktól nem várunk el tökéletességet.
Elengedjük azt az igényünket, hogy olyasmiket is befolyásoljunk, amiket nem tudunk. Inkább békességre törekszünk, és élünk az erőnkkel, hogy azok lehessünk, akik vagyunk, és törődünk magunkkal.
Nem tűrjük el, ha bántanak, mi sem bántunk és nem bánunk rosszul másokkal. Azon vagyunk, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, és megfelelő önbizalmat fejlesszünk ki magunkban. Igyekszünk tanulni hibáinkból, de megbocsátunk magunknak, ha vétünk.
Nem vállalunk erőnket és képességeinket meghaladó munkát, melyet valószínűleg nem tudnánk jól végezni, s olyat sem, ami nem nekünk való. Ha mégis ilyen helyzetben találjuk magunkat, felelősen kézbe vesszük a problémát.
Amikor csak lehet, kedvesek és szeretetteljesek vagyunk másokhoz, de képviseljük saját érdekeinket, és határozottak vagyunk, ha erre van szükség. Elfogadjuk erősségeinket, s építünk rájuk. Elfogadjuk gyenge oldalainkat és korlátainkat, beleértve hatalmunk korlátait.
Felhagyunk azzal, hogy olyasmiket akarjunk megváltoztatni, ami nem ránk tartozik. Arra összpontosítunk, amiért mi vagyunk felelősek, és amin tudunk változtatni.
Ésszerű célokat tűzünk magunk elé. Önmagunkat is számításba vesszük. Egyensúlyra törekszünk.
Néha megengedjük magunknak, hogy kiadjuk, ami a bögyünkben van, de úgy, hogy ne ártsunk magunknak. Igyekszünk kerülni a rosszindulatú pletykát és más önpusztító viselkedésmódokat.
Elkerüljük a versengést. Együttműködésre és szeretetteli légkörre törekszünk. Tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos munkatársainkat kedveljük, másokat nem, de akkor is törekedhetünk harmóniára. Nem tagadjuk érzelmeinket bizonyos személyekkel kapcsolatban, de amennyire lehet, igyekszünk jó munkakapcsolatot fenntartani velük.
Ha nem tudunk valamit, megmondjuk. Ha segítségre van szükségünk, kertelés nélkül kérjük. Ha netán pánikba esnénk, külön ezzel a problémával, és nem hagyjuk, hogy eluralkodjék rajtunk, és rátelepedjék a munkánkra. Is.
Ha egy csapat tagjaként dolgozunk, egészséges csapatmunkára törekszünk, hiszen ez jó lehetőség arra, hogy megtanuljunk együttműködni másokkal.
Ha úgy érezzük, feje tetejére állt a világ, nem súlyosbítjuk helyzetünket a probléma tagadásával. Elfogadjuk, hogy most ez van, és nyugodtan arra törekszünk, hogy kiókumláljuk, mit kell tennünk azért, hogy megóvjuk magunkat az adott helyzetben.
Elengedjük azt a szükségletünket, hogy munkahelyünkön a mártír szerepét játsszuk, vagy mások megmentőjeként lépjünk fel. Tudjuk, hogy nem muszáj beleragadnunk az idegesítő helyzetekbe. Igyekszünk megtalálni a pozitív megoldást, hiszen tudjuk, hogy mindig felelősséget kell vállalnunk magunkért. Kilépünk az áldozat szerepéből, és elhisszük, hogy a legjobbat érdemeljük. Gyakoroljuk az elfogadást, a hálát és a hitet.
Élvezzük a mindennap örömeit, megoldjuk az aktuális problémákat, és lényünk ajándékát beleszőjük munkánkba.
Ma odafigyelek arra, milyen új viselkedésmódokat alkalmazhatnék munkahelyi életem jobbítására. Vigyázok magamra munkakapcsolataimban is. Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy áldozat legyek a munkahelyemen. Segíts, hogy nyitott lehessek minden jóra, amihez munka közben hozzájuthatok.
Mivel nem dolgozom munkahelyen, az otthonom egy fajta munkahely is a számomra.
A munkahelyen való törődést saját magammal, nyugodtan átfordíthatom az otthonomra, családomra.
Amíg itthon, a családom előtt rejtegettem magam, nem tudtam megvédeni magam máshol sem és ez csak kevés emberrel szemben sikerült. Pontosabban csakis azokkal az emberekkel, akiket egyenrangúnak vagy alattam lévőnek éreztem. Akikre felnéztem csak nagyon ritka esetben sikerült megvédenem magam vagy némely álláspontomat.
Amióta felvállaltam magam és ki is állok magamért itthon is, azóta a külvilággal is jobban boldogulok. És nem is kell nagyon messzire mennem, elég csak pár szomszédommal kapcsolatos önvédelmemre emlékeznem.
Az egyik évekkel ezelőtt történt, a másik pár hónapja. Mindkettővel szemben kiálltam magamért. Az egyiknél fájó emlék az, hogy abban a tudatban van, hazudtam neki, pedig nem igaz. Jobban hisz egy idegen embernek, mint nekem, akit gyerek kora óta ismer. Nem tudok és nem is akarok mit tenni, csak erősítem magam azzal, én tudom azt, hogy igazat mondtam, a többit rábízom Istenre.
A munkahelyen való törődést saját magammal, nyugodtan átfordíthatom az otthonomra, családomra.
Amíg itthon, a családom előtt rejtegettem magam, nem tudtam megvédeni magam máshol sem és ez csak kevés emberrel szemben sikerült. Pontosabban csakis azokkal az emberekkel, akiket egyenrangúnak vagy alattam lévőnek éreztem. Akikre felnéztem csak nagyon ritka esetben sikerült megvédenem magam vagy némely álláspontomat.
Amióta felvállaltam magam és ki is állok magamért itthon is, azóta a külvilággal is jobban boldogulok. És nem is kell nagyon messzire mennem, elég csak pár szomszédommal kapcsolatos önvédelmemre emlékeznem.
Az egyik évekkel ezelőtt történt, a másik pár hónapja. Mindkettővel szemben kiálltam magamért. Az egyiknél fájó emlék az, hogy abban a tudatban van, hazudtam neki, pedig nem igaz. Jobban hisz egy idegen embernek, mint nekem, akit gyerek kora óta ismer. Nem tudok és nem is akarok mit tenni, csak erősítem magam azzal, én tudom azt, hogy igazat mondtam, a többit rábízom Istenre.
Megjegyzés küldése