Döntsd el, mire van szükséged, azután menj oda ahhoz, aki megadhatja neked, és kérd tőle!
Néha ugyancsak kemény munkát és sok energiát igényel, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. Meg kell kínlódnunk azért, hogy felismerjük, mire vágyunk, aztán meg kell küzdenünk azért, hogy elhiggyük, meg is érdemeljük.
Ezután pedig esetleg meg kell tapasztalnunk azt a csalódást, hogy nemet mondanak, és törhetjük a fejünket, hogy most mit csináljunk.
Néha nem olyan nehéz megkapnunk, amit akarunk. Néha elég, ha csak kérjük. Odamegyünk valakihez, vagy Felsőbb Erőnkhöz fordulunk, és tőle kérjük.
De mert néhanapján nehezen kaphatjuk meg, amit szeretnénk, abba a csapdába esünk, hogy azt képzeljük, mindig nehéz. Néha azzal, hogy el akarjuk kerülni a tortúrát, félünk a küzdelemtől, vagy egyszerűen félelemből sokkal nehezebbé tesszük magunknak a dolgot, mint amilyen lehetne.
Esetleg eleve dühösek vagyunk, mert azt hisszük, soha nem kapjuk meg, amit akarunk, vagy mert előre látjuk, mennyit kell „küszködnünk” érte. És mire odáig jutunk, hogy elmondjuk, mit is akarunk, olyan mérgesek vagyunk, hogy kérés helyett követelőzünk. Ezzel pedig hatalmi játékot indítunk be, holott csak a mi fejünkben létezik. Esetleg annyira felhergeljük magunkat, hogy már nem is kérünk, vagy a kelleténél jóval több energiát pazarolunk arra, hogy önmagunkkal küszködjünk, míg végül rájövünk, hogy a másik vagy Felsőbb Erőnk boldog, ha teljesítheti kérésünket.
Néha csakugyan küzdenünk, dolgoznunk és várnunk kell arra, amit szeretnénk. Máskor egész egyszerűen megkaphatjuk, mert csak közöljük, hogy ez az, amit szeretnénk. Kérj! Majd akkor eldöntheted, mitévő légy, ha nemet mondanak, vagy nem azt kapod, amit akarsz.
Ma nem találok ki semmilyen nem létező nehéz helyzetet azzal kapcsolatban, hogy megkapjam, amit akarok, és amire szükségem van. Ha van valami, amit másoktól kellene megkapnom, kérni fogom, mielőtt elkezdenék küzdeni érte.
A mai napon több alázatra és együtt érzésre van szükségem. Kérem Istent, hogy adja meg nekem, mert így nem érzem elég jó embernek magam.
A történet a következő.
Volt egy barátnőm, hosszú éveken át, ő mutatott be az ex férjemnek is anno. A barátságunk megtapasztalhatta mindkettőnk függő gondolkodásmódját és életmódját és a gyógyulót is.
(mindketten a 12 Lépéses Program segítségével gyógyulunk)
Aztán bizonyos okokból ez a barátság megszakadt.
Ritkán kapok hírt róla, ez olyan formán történik, hogy tagja vagyok egy levelező listának, aminek ő is.
Ma olvastam, hogy az életében mekkora változások készülődnek, olvastam a gyereknevelésével kapcsolatos megéléseiről... és én először mit éreztem?! Kárörvendtem. Bármennyire is szégyenletes leírnom, mégis szükséges vállalnom az érzéseimet, mert ha magam előtt, egy másik ember előtt és Isten előtt ezt eltitkolom, akkor kérdezem én, hol van a gyógyulásom, merre felé tartok?
A második érzésem az volt, hogy úgy tettem "mint ha", és nagyon igyekeztem együtt érezni vele, átlátni azt a helyzetet, amiben én ezelőtt, hasonló módon, úgy tizenkét éve voltam.
A részvétem, együttérzésem azóta is tart, nem tért vissza a kárörvendés, amiért nagyon hálás vagyok. Imádkozni fogok azért, hogy legyen ereje végig csinálni a rászabott változásokat és a számára a lehető legjobbat kapja az élettől. Mert megérdemli... mindannyian megérdemeljük.
A történet a következő.
Volt egy barátnőm, hosszú éveken át, ő mutatott be az ex férjemnek is anno. A barátságunk megtapasztalhatta mindkettőnk függő gondolkodásmódját és életmódját és a gyógyulót is.
(mindketten a 12 Lépéses Program segítségével gyógyulunk)
Aztán bizonyos okokból ez a barátság megszakadt.
Ritkán kapok hírt róla, ez olyan formán történik, hogy tagja vagyok egy levelező listának, aminek ő is.
Ma olvastam, hogy az életében mekkora változások készülődnek, olvastam a gyereknevelésével kapcsolatos megéléseiről... és én először mit éreztem?! Kárörvendtem. Bármennyire is szégyenletes leírnom, mégis szükséges vállalnom az érzéseimet, mert ha magam előtt, egy másik ember előtt és Isten előtt ezt eltitkolom, akkor kérdezem én, hol van a gyógyulásom, merre felé tartok?
A második érzésem az volt, hogy úgy tettem "mint ha", és nagyon igyekeztem együtt érezni vele, átlátni azt a helyzetet, amiben én ezelőtt, hasonló módon, úgy tizenkét éve voltam.
A részvétem, együttérzésem azóta is tart, nem tért vissza a kárörvendés, amiért nagyon hálás vagyok. Imádkozni fogok azért, hogy legyen ereje végig csinálni a rászabott változásokat és a számára a lehető legjobbat kapja az élettől. Mert megérdemli... mindannyian megérdemeljük.
Megjegyzés küldése