„Mikor leszünk szeretetre méltók? Mikor érezzük magunkat biztonságban? Mikor kapjuk meg azt a védelmet, gondozást és szeretetet, amit bőven megérdemlünk? Akkor kapjuk meg, ha mi megadjuk magunknak.
(Lépj ki a társfüggőségből!)
Zavarba ejthet az az ötlet, hogy mi adjuk meg magunknak azt, amit szeretnénk, és amire szükségünk van, különösen akkor, ha évekig abban a tudatban éltünk, hogy nem helyes, ha magunkkal többet törődünk. Meg lehet tanulni, hogy ne arra fordítsuk minden energiánkat, hogy másokkal és az ő felelősségük átvállalásával foglalkozzunk, hanem magunkkal, és a magunkkal szembeni felelősségünkkel. Ezt mindennapos gyakorlással sajátíthatjuk el.
Először lazuljunk el, lélegezzünk mélyeket, és engedjük el félelmeinket, hogy minél nagyobb békesség töltsön el. Ezután kérdezzük meg magunktól: Mit kell tennem, hogy gondoskodjam magamról, ma vagy ebben a pillanatban? Mire van szükségem, és mit szeretnék csinálni? Mivel juttathatom kifejezésre, hogy szeretem magam, és felelősséget érzek magamért?
Annak a hiedelemnek vagyok-e a foglya, hogy mások felelősek értem és az én boldogságomért? Ha így van, először ezen kell változtatnom. Én vagyok a felelős magamért.
Azért vagyok ideges, a miatt aggódom, hogy elhanyagoltam valamilyen kötelességemet? Akkor talán itt az ideje, hogy elengedjem félelmeimet, és megtegyem, amit kell.
Úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok? Kicsúsztak kezemből a dolgok? Akkor lehet, hogy vissza kell térnem a Tizenkét Lépéses program, Első Lépéséhez.
Túl sokat dolgoztam? Lehet, hogy szabadságot kell kivennem és szórakoznom egy kicsit.
Elhanyagoltam a munkámat és napi feladataimat? Akkor lehet, hogy vissza kell térnem az eredeti kerékvágásba.
Az önmagunkkal való törődésre nincs szabály, recept vagy útmutató. Mindnyájunknak van útmutatója – bennünk, magunkban. Csak fel kell tennünk a kérdést: Mit kell tennem azért, hogy szeretettel és felelősséggel gondoskodhassam magamról? Ezután figyelnünk kell a válaszra. Nem olyan nehéz. Az a legfőbb, hogy bízzunk a válaszban, és legyen bennünk annyi bátorság, hogy megtegyük, amit hallottunk.
Ma arra összpontosítok, hogy magammal törődjem. Bízom magamban és Felsőbb Erőmben, aki vezetni fog ebben a folyamatban.
Igen, jómagam is a 12 Lépéses Program béli életem előtt, úgy hittem, hogy a boldogságomat másoktól fogom megkapni. És nem csak a boldogságot, szinte mindent, amire csak vágytam.
Elvártam az ex férjemtől, hogy találja ki mit szeretnék ajándékba kapni, mondjuk karácsonyra és amikor nem azt kaptam, hisztiztem. Ez kétszer fordult elő és nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy sürgős megoldást találjak a viselkedésemre. Kitaláltam, nem fogom elvárni, hogy a számomra legjobban vágyott dolgokat mások vegyék meg nekem. A trükk nagyon egyszerű, megveszem magamnak. Azóta is így teszek és jóval kevesebbet csalódok, nem beszélve a hisztiről, ami nem csak nekem, de a gyerekeimnek is kellemetlen lehetett.
Eddig a kézzelfogható dolgokról beszéltem, lássuk most a megfoghatatlant. A lelki vágyakat, a lelki törődést, az önszeretetet.
Több meditációnál is említettem, hogy minden belőlem indul ki. Amennyiben nem tudom szeretni saját magam, a másoktól áradó szeretetet sem fogom tudni fogadni. Ha nem tudok törődni magammal, mások törődését sem vagyok képes fogadni. Ha nincsen önbecsülésem (nem sok van), másokat sem fogok tudni becsülni... és folytathatnám még a sort.
A másoktól való elvárások nekem szinte minden egyes esetben csalódást okoztak. Hát kell ez nekem? Szükségem van erre? Nincsen. Ugyanis senki sem tud engem annyira szeretni, mint én saját magamat és senki sem tud velem annyira törődni, mint én saját magammal. Semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy megnevezzem a vágyaimat, szükségleteimet és ezek kivitelezését ne egy másik embertől várjam el.
A meditáció nem arról szól, hogy a más emberektől felém nyújtott figyelmet törődést ne fogadjam el, csakis arról szól, hogy ne mindent másoktól várjak.
Elvártam az ex férjemtől, hogy találja ki mit szeretnék ajándékba kapni, mondjuk karácsonyra és amikor nem azt kaptam, hisztiztem. Ez kétszer fordult elő és nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy sürgős megoldást találjak a viselkedésemre. Kitaláltam, nem fogom elvárni, hogy a számomra legjobban vágyott dolgokat mások vegyék meg nekem. A trükk nagyon egyszerű, megveszem magamnak. Azóta is így teszek és jóval kevesebbet csalódok, nem beszélve a hisztiről, ami nem csak nekem, de a gyerekeimnek is kellemetlen lehetett.
Eddig a kézzelfogható dolgokról beszéltem, lássuk most a megfoghatatlant. A lelki vágyakat, a lelki törődést, az önszeretetet.
Több meditációnál is említettem, hogy minden belőlem indul ki. Amennyiben nem tudom szeretni saját magam, a másoktól áradó szeretetet sem fogom tudni fogadni. Ha nem tudok törődni magammal, mások törődését sem vagyok képes fogadni. Ha nincsen önbecsülésem (nem sok van), másokat sem fogok tudni becsülni... és folytathatnám még a sort.
A másoktól való elvárások nekem szinte minden egyes esetben csalódást okoztak. Hát kell ez nekem? Szükségem van erre? Nincsen. Ugyanis senki sem tud engem annyira szeretni, mint én saját magamat és senki sem tud velem annyira törődni, mint én saját magammal. Semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy megnevezzem a vágyaimat, szükségleteimet és ezek kivitelezését ne egy másik embertől várjam el.
A meditáció nem arról szól, hogy a más emberektől felém nyújtott figyelmet törődést ne fogadjam el, csakis arról szól, hogy ne mindent másoktól várjak.
Megjegyzés küldése