Vagy teljes jogú partner vagyok, vagy sem. És aki teljes jogú, az kiáll a saját vágyaiért. Az tudja, hogy őt is megilleti.
Laurell Kaye Hamilton
2010. augusztus 3., kedd.
Vagy teljes jogú partner vagyok, vagy sem. És aki teljes jogú, az kiáll a saját vágyaiért. Az tudja, hogy őt is megilleti.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Meglehet, hogy ez most úgy fog hangzani, mint ha keresném a csomót a kákán, de nem az, csak éppen elgondolkodtam a mondanivalón.
Az az érzésem, hogy aki ezt megfogalmazta, az kábé. rájött, hogy ő valamit eddig rendszeresen elszúrt, és ezt úgy vetíti le, (tükrözi), hogy őt nem becsülik eléggé, megcsonkították azt, ami neki jár.
Amit javasol, az inkább reváns lesz, és nem egy kiegyezés, ami ilyenkor meghozhatná az óhajtott egyensúlyt. Ebből azonban így, ahogy hangzik, ebből kisebbfajta "honvédő" háború lesz, harc a jogainkért! No de kivel, kikkel lesz megívva ez háború? Kik ellen kell háborúzni? Elsősorban azzal, aki ebben érdekelt! Vagy idegenekkel? Ki lesz a vesztes? Ki akar veszteni?
A tévedés szerintem ott van, hogy vagy győztes vagy, vagy vesztes! Középút nincs, de van kompromisszum! Hogy ezek közül melyik leszel, az azon dől el, hogy először is mi vagy már azelött! Mit sugárzol önmagadból kifele, és nem az, amit elmondasz, vagy kikövetelsz magadnak, legtöbbször alaptalanul. Persze, mindenki győző szeretne lenni, de nagy kérdés az is, hogy ki mit kezd a győzelmével. Képes abból annyit engedni, hogy az mások számára is elfogadható legyen, netán képes lenne utólag feláldozni a győzelmet valakiért?
Ha valaki a szavakkal akarja elérni, hogy őrá felnézzenek, akkor annak csak egyetlen módja lehetséges. Az, hogy szép szavakat fog egymásmellé rakosgatni, és lesz belőle költő, vagy író! Másképpen a szavak csak önmagunk, és mások közé rakott falak lesznek, ablakok nélkül.
(elnézést a plágiumért) :-)))
"Másképpen a szavak csak önmagunk, és mások közé rakott falak lesznek, ablakok nélkül.'
Jaj de nagyon tetszik Karesz! Köszönöm! :)
Nem tudtam azt, hogy bárhol és bárki mellett lehetne belőlem teljes jogú partner, hiszen gyerekkoromban sem kaptam meg ezt a "kiváltáságot", sem később a szüleimtől. Mindig az alárendelt szerepet osztották rám és én úgy hittem, talán más nem is létezik. Éreztem persze azt, hogy ez így nem jó, csakhogy nem törődtem az érzéseimmel, nem tudtam hogyan kell...
Sokkal később tanultam/tanulom ezt és azt az érzést is, milyen, amikor kiállok a vágyaimért. Igen, olyankor teljes jogúnak érzem magam. Nem alatta, nem felette, hanem egyenlő félnek a másikkal.
És mivel tudom, hogy engem is megilletnek a vágyaim, fontosak számomra, ezért kiállok mellettük.
Megjegyzés küldése