Rejtett erő - MEGADÁS

Rejtett erő - MEGADÁS

„Néhányan próbáltunk ragaszkodni régi gondolatainkhoz és az eredmény nulla volt, amíg teljesen le nem mondtunk.” – ez  a Nagy Könyv Ötödik fejezetéből való és naponta több ezer A.A. - gyűlésen felolvassák.

Ugyanezt a gondolatot különböző módokon elismétlik más Tizenkét Lépés gyógyulócsoport gyűléseken is. Az alapvető üzenet az, hogy csak akkor gyógyulunk meg, ha teljesen felhagyunk azokkal a hozzáállásokkal és gyakorlatokkal, amelyek problémát okoznak.

A megadás szükséges a felhagyáshoz. Ez legtöbbünk számára nem könnyű. Sokunk számára nehéz elfogadni egy gyógyuló programot, míg mások fél szívvel próbálnak meggyógyulni, és utána visszaesnek. Még azok is közülük, akik elérik a józanságot, sokszor küszködnek rossz szokásaik és gondolataik megadásával, amelyek problémákat okoznak józan életükben.

Lehet, hogy ellenállunk neki, de a megadás az egyetlen ajtó a gyógyuláshoz. Szintén az ajtó a józanságban való növekedéshez. Az igazi megadás magába foglalja a változás erős akaratát és a teljes készséget a régi útjainktól való megválásra. Ez annak felismerése, hogy a változás szükséges, még akkor is, ha kockázatos és fájdalmas is. Sokan évekig józanok maradtak az A.A.-ban; mégis néhány botlás után bevallották, hogy nem adták fel igazán azokat a régi gondolatokat, amelyek az iváshoz vezettek.

Az A.A. program, vagy bármely más Tizenkét Lépés program, minden lépése magában foglalja a megadást. Természetesen a legnagyobb akadály az Első Lépés, amelyben meg kell adnunk azt a nagyon helytelen hiedelmünket, hogy tudunk bánni az alkohollal. A Második és Harmadik Lépés arra hív fel, hogy adjuk át magunkat egy Magasabb Hatalomnak. Az úton még ott van a Hatodik Lépés, amely az ember jellembeli hibáinak teljes megadására való teljes készségével foglalkozik. Mind a Tizenkét Lépés nehéz kihívást jelenthet az alkoholisták és más megrögzött, lázadó emberek számára.

MIÉRT SZÜKSÉGES A TELJES MEGADÁS?

Amikor más problémákkal és hibákkal próbálunk elbánni, talán megpróbáljuk elkerülni a teljes magadást azáltal, hogy a még fontosnak tűnő dolgokhoz ragaszkodunk: egy kis pletyka, neheztelés hébe-hóba, rejtett kirándulások a szexbe, néhány hazugság stb. Megrémülünk, és keserűek vagyunk, amikor ilyen dolgok visszafelé sülnek el. Még azt is felfedezhetjük, hogy a többi problémával is ugyanazt a teljes megadást kell végeznünk, mint amikor felhagytunk az alkohollal. A középtér egy kémiai anyagfüggő ember számára gyakran lehet egy föveny-ágy.

Ezt a problémát bizonyítják azok a személyes történetek, amelyeket gyűléseken hallunk. Néhány példa erre:

A kedélyről –

„Persze, kijózanodtam és józan is maradtam. De nagyon rossz kedélyem volt, ami még romlott, miután abbahagytam az ivást. Mindenkinek eléggé megnyomorítottam az életét ezzel. Nem akartam megélni a programot, mert a rossz kedély hasznos volt számomra, beteg módon. Fel tudtam használni arra, hogy befejezzek egy vitát, amikor veszítettem. A plafonon tudtam lenni a dühtől és megfélemlítettem a gyerekeket. Egy ideig még a feleségemmel is elhitettem, hogy az ő hibája volt, ha mérges lettem. Végül elkezdtem foglalkozni a problémával, amikor az emberek nem voltak hajlandóak eltűrni a hülyeségeimet többé, és kénytelen voltam meglátni, hogy igazából mi voltam!”

A neheztelésről – 

„Őrült, aki azt gondolja, hogy csupán a józanság megtartásával le lehet győzni a nehezteléseket. Nekem ki kellett józanodnom ahhoz, hogy megláthassam, milyen rosszak voltak nehezteléseim. Rögtön azt hallottam, hogy fel lehet oldani a nehezteléseket, ha azokért az emberekért imádkozol, akik megbántottak és jóakarójuk leszel. Ezt nem akartam igazán megtenni és továbbra is fájdalmat éreztem. Végül kezdtem sejteni, hogy titokban úgy éreztem, hogy gyávaság a megbocsátás és ha van bennem egy kis bátorság, akkor visszafizetem. Amikor ezt a hamis gondolatot feladtam, sikerült elengednem nehezteléseimet, bár még mindig nehezen jön.”

Az alacsony önbecsülésről –

„Elszégyelltem magam, amikor ráébredtem, hogy alacsony önbecsülésem segített abban, hogy játsszam a nagymenőt az ivókban. Még mielőtt rátaláltam volna az A.A.-ra, gyűlöltem magam azért, hogy mindenkit meghívtam egy italra, amikor családomnak nem volt meg minden szükséglete.

„Szeretném azt állítani, hogy önbecsülésem nagymértékben javult, amikor rátaláltam az A.A.-ra. De még most is előfordul, hogy olyan dolgokat mondok vagy csinálok, amelyekkel csupán mások elismerését vagy figyelmét akarom megkapni. Még mindig szenvedek azzal az erős hiedelemmel, hogy az emberek nem fognak kedvelni, ha igazán megismernek. Meg kell tanulnom, hogy igazi énem az a személy, amelyet Isten teremtett – rendben van, és nincs szüksége elismerésre vagy mások figyelmére.

AKADÁLYOK A MEGADÁSHOZ

Még amikor az embert majdnem halálra verik, akkor is lehetnek rettentő akadályok a megadáshoz vezető úton. Az ego - akadály a legrettentőbb akadály Dr. Harry M. Tiebout szerint. Tiebout, aki az alkoholizmus kezelésének úttörője, ragaszkodott ahhoz, hogy először a megnagyobbodott egót kell feladni, és csak utána kezdődhet a gyógyulás az alkoholizmusból. Úgy  gondolta, hogy a megnagyobbodott ego hatása alatt álló emberek három megkülönböztető jellemző vonást mutatnak:

A hit, hogy különlegesek vagy mindenhatóak.

A frusztráció elfogadásának képtelensége.

Egy túlzott hajtás, amelynek szükséglete a dolgok gyors elvégzése, befejezése.

Az ilyen embereknél mindig az önző gondolatok jönnek először és érzéketlenek mások igényei és véleményei iránt. „Akkor akarom, amit akarok, amikor én akarom” – ez a vezető motívum.

Sokat hallunk a megnagyobbodott egóról a gyógyulási programokon. Nehezünkre esik Tiebout, a feltűnő jellemző vonásokról készített listáját átvizsgálni. A gyógyulásban bevallhatjuk, hogy azt gondoltuk, „különlegesek” vagyunk és a társadalom általános szabályai, és korlátozásai nem vonatkoznak ránk. Beleugrottunk az üvegbe és nem fogadtuk el a frusztrációt, és gyakran túl gyorsan csináltunk dolgokat (és talán felületesen is) mert feladataink kellemetlenek és unalmasak voltak. Egy fantáziavilágban éltünk és azt akartuk, hogy valaki felmentsen a feladatok és felelősségek alól, amelyekkel nekünk kell szembenézni. Még a józanságban is újra megerősödhet a megnagyobbodott ego és problémákhoz vezethet. Egy „különleges” ember, aki nem tartotta be a szabályokat, amikor ivott, szintén csökönyös lehet a Tizenkét Lépés betartásával kapcsolatban. Egy olyan ember, akinek ivás közben gondja volt a frusztrációval, még szenvedhet vele a józanságban is. A dolgok elsietésének igénye vagy hajtóereje mindig magával hordozza a baj lehetőségét, mert gondatlanná és figyelmetlenné tehet. Ha van ezekre a gondokra megoldás, az az, hogy felismerjük a megnagyobbodott egót, és annak jellemző vonásait ismételten fel kell adni.

A MEGADÁS UTÁNZATAI

Tiebout és más szakemberek is felismerték a megadás hamis változatait, amelyek mind az áldozatokat, mind tanácsadóikat félrevezetik. Talán az egyik legmegtévesztőbb megadási utánzat, az alkalmazkodás. Ez azért különösen megtévesztő, mert tetszetősnek és meggyőzőnek tűnhet.

Azok az emberek, akik menedéket találnak az alkalmazkodásban, megtévesztik magukat és másokat, mert a gyógyulás feltételeinek a külső jeleit mutatják. Eljárnak gyűlésekre, a helyes dolgokat mondják ivásukról, vagy más drogfüggőségükről, érdeklődőnek tűnnek a gyógyulás elvei iránt, és őszintén hálásnak látszanak azért, hogy józan életet élnek.

Azonban az alkalmazkodás halálos elégtelensége abban rejlik, hogy csak a felszínen történik meg. Az alkalmazkodás nem éri el az áldozat gondjainak gyökerét. Az alkalmazkodással a gondolatok és érzések, amelyek hozzájárultak az alkoholizmushoz, épek maradnak, és megújult keserűséggel törnek elő. Azáltal, hogy ilyen tetszetősnek és komolynak tűnik, az alkalmazkodó személy lefegyverzi azokat, akik segíthetnének az ego - gát áttörésében. Az áldozat ügyesen meggátol bármilyen igazi vizsgálatot azokról a gondolatairól és érzéseiről, amelyek az alkoholizmus őrültségét táplálják.

Mégis az alkalmazkodás igazi problémája nem az, hogy megtéveszti a szakembereket és a támogató csoport tagjait, akik segíthetnének. Az alkalmazkodás legrosszabb része az önámítás: az alkalmazkodó egyén valóban azt gondolhatja, hogy megadta magát és nem szükséges több őszinteség magával szemben.

Nincs üzembiztos módszer annak megítélésére, hogy egy másik ember megadta-e igazán magát vagy csak alkalmazkodást gyakorol. De lehet néhány nyomra vezető jel, amely megmutatja, hogy valaki igazán hogyan érez. Egy ilyen jel az, ha hajlamos a személy bárkit, bármilyen helyet vagy körülményt hibáztatni ivásáért: „Nem tudok józan maradni, ha a feleségem ragaszkodik italok felszolgálásához a bulikon!” Vagy: „Ki nem részegedne le minden este, aki egy ilyen vacak városban él?” Vagy: „Nem csoda, hogy egy ilyen nő (férfi) mellett ivási problémám lett!” Egy másik jel lehet bármi, amely a részegséget, mint jutalmat mutatja: „Jogom volt ünnepelni, amikor 35 évesen megkaptam első egyetemi diplomámat!” Általában nyilvánvaló az alkalmazkodás, amikor mások elvárásaihoz igazítjuk viselkedésünket, de gyorsan visszatérünk a régi szokásokhoz, amikor senki nem figyel.

Az alkalmazkodás nemcsak rossz, mert hasznos célt is szolgálhat, ha olyan gondolatokra és tanácsokra ébreszti rá az embert, amelyek később igazi megadásokhoz segíthetnek. Azonban az alkalmazkodó személy olyan, mint az a diák, aki részt vesz az órákon, de ellenáll a tanulási folyamatnak; az igazi üzenet nem jut el hozzá.

A megadás második utánzata az engedelmesség, amely hasonlít az alkalmazkodásra. Ivásunk alatt mi alkoholisták hajlamosak vagyunk olyan védelmezőket vagy erős embereket találni, akik lehetővé teszik, hogy igyunk és segítenek folytatni ivászatunkat.

A gyógyulási programokban néhány alkoholista szintén erős embereket keres, akik igazgatják életét, és néha egyikük sem veszi észre, hogy mi történik. Azáltal, hogy enged egy másik ember irányításának, az a személy elkerüli az igazilélek-keresését és egy rövid időre felveszi a jótálló viselkedését és véleményeit. Ez azt jelenti, hogy nincs igazi személyes változás. Mint az alkalmazkodásnál, a személy csupán felszínes változáson megy keresztül azért, hogy helyeslést és elfogadást nyerjen.

Az engedelmesség működni látszik egy ideig, de valószínűleg lázadással végződik, amelyben mindkét ember keserű és csalódott lesz. A lázadó felháborodásnak és neheztelésnek ad hangot, amiért a jótálló uralkodott felette, míg a jótálló keserűséget érez, mert védence végül visszautasította a programot: „Mindent megtettem azért a fickóért, kivéve a kanállal etetést és mégis lerészegedett mellettem!”

A megadás harmadik utánzatát általános önvádolásnak lehetne nevezni. Ez a teljes bűn elsöprő beismerése és általában hasonló kijelentések kísérik: ”Amikor eljöttem az A.A.-hoz, minden téren le voltam égve – fizikailag, anyagilag és erkölcsileg.”

Ezzel a kijelentéssel azt akarják, hogy arra következtessünk: minden problémát, beleértve a jellembeli hibákat is, feladtak és elbántak velük.

Azonban ez lehet egy ködösítés, amellyel az igazán fájdalmas dolgokat leplezzük, amelyek bántanak minket. Az általános önvádolás azért nem kielégítő, mert nem azokra a jellegzetes problémákra és pontos hibákra összpontosít, amelyek figyelmet igényelnek. Életünk bizonyos területein ténylegesen szörnyen betegek lehetünk és mégis más területeken egészségesek, pontosan úgy, ahogy valakinek lehet gyenge a szíve, és mégis ép a tüdeje. Egyszerűen nem elég – és nem igazi megadás - azt mondani, hogy minden

Helytelen. Tudnunk kell, hogy hol és miért fáj valamink ahhoz, hogy igazán meggyógyuljunk.

A megadásnak lehetnek más utánzatai is. Akkor azzal kell foglalkoznunk, hogy felismerjük: csak az igazi megadás nyerheti meg a csatát – és a mi felelősségünk, hogy ez megtörténhessen. A megadásról egy meglepő tény az, hogy szelektíven történik, a személy saját időbeosztásában.

Valakinek lehet elképesztő sikere az ivási probléma megadásában, és mégis talán nehezére esik egy másik nehézséget ismételten leküzdeni. Nem kell túl szigorúnak lennünk magunkkal szemben, amikor kudarcot vallunk. De ne engedjük el magunkat azzal, hogy kudarcunkért egy rejtélyes erőt hibáztatunk ahelyett, hogy mi hajlandóak lennénk teljesen megadni magunkat.

KÖZELEDÉS ISTENHEZ - A LELKI MEGADÁS

Talán a legmagasabb gát a gyógyulási programban a Magasabb Hatalomnak való megadás gondolata, Istennek, ahogyan mi értelmezzük Őt. „Engedd el és engedd Istent” – egy szlogen, amelyet gyakran hallunk – igazából egy tanács, hogy egy Magasabb Hatalomnak adjuk meg problémáinkat és hagyjuk, hogy ez a Hatalom dolgozzon a mi érdekünkben.

Az a furcsa a megadás e szakaszában, hogy legtöbben bevalljuk, hogy néhány ember számára működik és mégis, nem vagyunk hajlandóak engedni, hogy saját életünkben is működjön. Például tudjuk, hogy az emberek bámulatos és hasznos átalakulásokon mennek keresztül vallási megtérések eredményeként. Ez a tény volt annak a tanácsnak a fő pontja, amelyet a kiváló pszichiáter, Carl Jung egy férfinek adott 1931-ben, - egy tanácsnak, amely négy évvel később az Alcoholics Anonimous alapításához vezetett.

Talán csodáljuk egy másik ember lelki élményét vagy vallási megtérését, mégis képtelenek vagyunk ugyanazokat a gondolatokat saját életünkben elfogadni. Hogyan tudjuk áthidalni ezt az akadályt, amely egy nagyon igazi akadály számunkra?

Képesek vagyunk rá, ha nyitottságra törekszünk, és hajlandóak vagyunk hinni. Még úgy is kicövekelheti valaki a helyzetét, ha a következő kijelentést egy személyes célként fogadja el: „Tudom, hogy más emberek jó irányban változnak, mert hittek egy Magasabb Hatalomban. Ugyanezt az élményt szeretném saját magam és gyógyulásom számára. Ha a gyógyulás lehetséges mások számára, akkor számomra is az. Hajlandó vagyok megadni bármilyen előítéletemet, amely gátol lelki ébredésemben, vagy amit néhányan lelki újjászületésnek neveznek. Hajlandó vagyok meghallgatni azokat az élményeket, amelyeket mások megosztanak velem. Hajlandó vagyok megpróbálni az imádságot és meditációt vagy más hasonló gyakorlatokat, amelyek segíthetnek kapcsolatba lépni egy Magasabb Hatalommal. Még ha jelenleg semmi sem történik, akkor is el fogok járni gyógyuló csoportok gyűléseire és megtartom nyitottságomat a lelki vonalak terén való fejlődés iránt.

Ennyi szükséges vagy elvárható a korai szakaszban. Senkitől nem szabad elvárni, hogy igazán megadja magát egy Magasabb Hatalomnak, ha nincs igazán meggyőződve, arról hogy ennek van értelme számára. Néhány korai A.A.-s például felkért embereket arra, hogy térdre borulva imádkozzanak velük, nyilván, mert azt hitték, hogy ez előidézte a szükséges lelki megadást. Ezt a gyakorlatot hamarosan elhagyták, valószínűleg azért, mert az A.A. úttörői rájöttek, hogy az igazi megadás másképp történik minden embernél.

MEGADÁS A GYŐZELEMÉRT

Bármi áron is, a megadás jelenti a kaput az alkohol és más kényszerbetegségek feletti győzelemhez. Valamilyen rejtélyes módon rossz szokásaink bezárják magukat, ezért ezeknek legyőzésére tett próbálkozásaink csak jobban a sárba tipornak minket. Az akaraterő és a szellemi erőlködés általában csak rontanak a dolgokon, amikor a kényszerekkel el akarunk bánni. Bármennyire is próbálkozunk, nincs meg nekünk az, amivel le tudnánk küzdeni ezeket az ördögi problémákat.

Bár a megoldás útja keménynek és nehéznek tűnik, mégis hosszú távon könnyebb, mint azok a módszerek, amelyeket ilyen katasztrofális eredményekkel használtunk. Fájdalmas beismerni, hogy valaki alkoholista és segítségre van - de fájdalmasabb gyakorló alkoholistának lenni és további bántalmazásokkal, szembesülni a whisky (vagy sör) kezei között. Megalázónak tűnhet egy olyan gyógyuló csoport tagjává válni, amelyben ilyen nyíltan megosztják az emberek egymással gondolataikat és érzéseiket. Megalázóbb folytatni azt a kudarcot és lealacsonyodást, amely eléri az alkoholistákat. Szintén szükséges az önfegyelem és szilárd elhatározás a gyűléseken való részvételre és arra, hogy odafigyeljünk a józanságban való fejlődéshez szükséges dolgokra. Azonban ez az önfegyelem semmi ahhoz a bűnös kapocshoz képest, amelyben az alkohol és más kényszerek rabszolgáiként éltünk. Ténylegesen csak akkor találjuk meg az igazi szabadságot, amikor megadjuk magunkat.