„Valójában az ima az egyetlen igazi cselekvés a szó teljes értelmében, mert az ima az egyetlen, amely megváltoztatja a jellemet. Az igazi változás a jellem vagy a lélek változása.”
(Emmet Fox: Hegyi beszéd)
Erica Jong úgy fogalmaz, hogy spirituális lények vagyunk, akik történetesen emberek. Az ima és a meditáció a lelkünkkel való törődés eszköze. A Névtelen Alkoholisták és egyéb hasonló szervezetek Tizenkét Lépést tartalmazó gyógyulási programja, Tizenegyedik Lépésként az imát és a meditációt javasolja.
Az ima és a meditáció nem kapcsolódik feltétlenül szervezett valláshoz. Olyan módszerek, melyek segítségével javíthatjuk személyes kapcsolatunkat egy nálunk Magasabb Erővel – melyet jobb kifejezés híján Felsőbb Erőnek nevezünk ezután – s így jobbá tehetjük magunkat, az életünket, és elősegíthetjük fejlődésünket. Az imában Istennel érintkezünk. Nem muszájból tesszük, hanem azért, mert akarjuk. Lelkünket így kapcsoljuk össze forrásával.
Megtanulhatjuk, hogyan gondoskodjunk érzelmi, mentális és fizikai szükségleteinkről. Megtanulhatjuk, hogyan változtassunk magatartásunkon. De azt is, hogyan gondoskodjunk szellemünkről, lelkünkről, mert itt kezdődik minden igazi változás.
Valahányszor Istennel beszélgetünk, valami átalakul bennünk. Valahányszor Felsőbb Erőnkhöz kapcsolódunk, valaki meghallgat, megérint és megváltoztat, mégpedig javunkra.
Ma gyakorolni fogom az imát és a meditációt. Akár kétségbeesett leszek, kár nyugtalan vagy békés, kísérletet teszek arra, hogy Felsőbb Erőmhöz kapcsolódjam legalább egyetlen pillanatra.
Nekem az ima az egyetlen kapocs a Felsőbb Erőhöz, Istenhez. Amikor nem imádkozom úgy érzem, nincsen kapcsolatom Vele.
Emlékszem arra a kis kártyára, amit legelső AA gyűlésemen a titkár (későbbi szponzorom, Isten áldja meg a mai napon is) odaadott nekem. (tudom, erről is írtam már egy régebbi meditáció kapcsán, most mégis úgy érzem, újból szükséges megtennem, szeretek erre emlékezni, mindamellett, hogy nagyon hasznos is egyben nekem)
A kártya tartalmazta a Névtelen Alkoholisták 12 Lépését és 12 Hagyományát, valamint a hátoldalán szerepelt az Ima. Először megfelelésből akartam megtanulni, hogy a következő AA gyűlésen hibátlanul tudjam elmondani a többiekkel a gyűlés végén. Aztán, ahogy lassacskán csepegett a lelkembe a Program, ráéreztem, hogy Istenhez az Imán keresztül tudok kapcsolódni. Amikor meghallottam a Második Lépést ("Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket."), foggal és körömmel az Imába kapaszkodtam, sőt! többször, nagyon sokszor elismételtem magamban a Második Lépést és erősen hittem, bíztam és reménykedtem abban, hogy az én lelki egészségemet is helyreállítja a Felsőbb Erő. Mindegy volt, hogy éppen kivel vagyok, mit csinálok, amikor rosszul éreztem magam, azonnal előkaptam az Imát, a Második Lépést és Isten kezét szorongatva hittem és bíztam. Aztán eljött az ideje, hogy hálát is érezzek és én hálásan köszöntem/köszönöm meg nap, nap után, hogy ma sem kellett a szeremhez nyúlnom.
Megjegyzés küldése