Néha túl gyorsan történnek a dolgok életünkben. Alighogy megoldottunk egy problémát, máris nyakunkon van helyette két másik. Reggel pompásan érezzük magunkat, aztán mire leszáll az este, nyakig ülünk a boldogtalanságban.
Napról napra félbeszakítanak, késleltetnek, változásokkal és kihívásokkal szembesítenek. Személyes konfliktusok és csalódások várnak ránk. Gyakran érezzük úgy, hogy ez már tényleg sok, és nem vesszük észre, mi benne a tanulság. Egyetlen egyszerű gondolat segíthet át a legfrusztráltabb időszakokon is. Úgy hívják hála. Megtanuljuk, hogy azt mondjuk, köszönöm. Köszönöm, hogy éppen így állnak a dolgok. Nem igazán tetszik, mégis köszönöm.
Erőltesd a hálát, amíg szokásoddá nem válik. A hála abban segít, hogy ne akarjuk pontosan megszabni az eredményt. Ez az a kulcs, amely kinyitja az ajtót az érkező pozitív energiák előtt. Ezzel varázsolhatunk a gondokból áldást, a váratlan dolgokból ajándékot.
Ma hálás leszek. Elkezdem azt a folyamatot, melynek során a mai fájdalom a holnap örömévé alakul át.
A régi életemben nem éreztem hálát. Éreztem megkönnyebbülést, örömet, hálát nem.
Legelőször akkor éreztem a hálát, amikor a volt szponzorommal való egyik telefon beszélgetés alkalmával egyszerűen rám talált. Kipotyogtak a könnyeim. A lelkem már nem szorongással, félelemmel, csalódással, bizonytalansággal volt tele, hanem színültig megtöltötte a hála. Átmelengette... biztonságot adott, elfogadást, bizonyosságot.
Azóta hosszabb-rövidebb ideig vendégeskedett nálam a hála, aztán az egom kerekedett felül... és ez így váltakozott/váltakozik.
Nem tudom van-e olyan ember, aki képes a folyamatos hálára?
Ma úgy érzem, talán nincsen, mivel emberi mivoltomból eredően szabad akarattal rendelkezem és ez olykor bizony mégsem áldás, inkább átok.
Még annyi jutott eszembe, amikor nagyon el vagyok keseredve vagy egy ideje úgy érzem nem sikerül semmi, hála Istennek ilyenkor eszembe szokott az jutni, ma sem kellett alkoholt innom és ekkor minden negatív érzésem elillan, eltűnnek, mintha ott sem lettek volna, szó szerint ez a felismerés kijózanít. Ilyenkor csak ennyit szoktam mondani, Köszönöm Istenem.
Megjegyzés küldése