„Ha valami rosszat tettünk, mindig jó okunk volt rá.”
(Ne függj többé senkitől!)
A túlzott törődés az, amikor másokért felelősséget vállalunk, miközben önmagunkat elhanyagoljuk. Ha ösztönösen felelősnek érezzük magunkat mások érzelmeiért, gondolataiért, választásaiért, problémáiért, akkor a gondoskodó típust képviseljük. Lehet, hogy tudat alatt úgy hisszük, mások felelősek a mi boldogságunkért, mi pedig az övékéért.
Másokkal törődő, szerető, másoknak adni tudó emberré válni tiszteletreméltó célkitűzés. De a róluk való gondoskodás közben olyannyira elhanyagoljuk magunkat, hogy óhatatlanul becsúszunk az áldozat szerepébe. Őket pedig meggátoljuk abban, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni magukért.
A túlzott törődés sért másokat, és sért minket is. Az emberek rendszerint megharagszanak érte. Úgy érzik, kihasználjuk, és áldozattá tesszük őket. És mi is ezt érezzük.
A választható és legnagylelkűbb viselkedés, ha önmagunkért vállalunk felelősséget – a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a vágyainkért, a szükségleteinkért. Az a legjótékonyabb cselekedet, ha hűek vagyunk magunkhoz, és hagyjuk, hogy mások is felelősséget vállalhassanak önmagukért.
Ma odafigyelek arra, hogy miben kell felelősséget vállalnom, s hagyom, hogy mások is ezt tegyék. Ha nem tudom eldönteni, hogy éppen most mit várnak el tőlem, alaposan megvizsgálom a dolgot.
Megjegyzés küldése