Van valami, amire különösen oda kell figyelnünk gyógyulásunk közben: az áldozattá válás. Ehhez az érzéshez soha nem szabad hozzászoknunk.
Mit érzünk pontosan az áldozat szerepében?
Tehetetlenséget. Dühöt. Erőtlenséget. Gátlásosságot. Frusztrációt.
Veszélyes áldozatnak érezni magunkat. Gyakran kényszeres viselkedésmódokra sarkall.
A gyógyulás közben megtanuljuk felismerni, mikor érezzük csak áldozatnak magunkat, és mikor válunk igazán azzá, és arra is rájövünk, miért. Azután megtanuljuk, hogyan óvjuk meg magunkat, és hogyan lépjünk ki az áldozat szerepéből.
Előfordul, hogy rájövünk, mi magunk tettük áldozattá magunkat, másoknak eszük ágában sincs bántani minket. Csak élik az életüket, és mi azért érezzük áldozatnak magunkat, mert megpróbáljuk irányítani a fejlődésüket. Akkor is áldozatnak érezhetjük magunkat, ha fennakadunk a kapcsolati függőség hálóján, úgymint: „Mások miatt van így… Boldogságom és sorsom kulcsa mások kezében van… Nem lehetek boldog, amíg ő nem viselkedik így vagy úgy… Amíg nem kerül sor egy bizonyos dologra…”
Máskor saját erőnk birtokbavétele arra ébreszt rá, hogy egy másik viselkedése változtat áldozattá: megsértette határainkat. Ilyenkor azt kell kiókumlálnunk, mit kell tennünk azért, hogy kiléphessünk az áldozat szerepéből. A válasz ez: Meg kell húznunk a határokat.
Néha csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatni. Nem vagyunk áldozatok.
Szeretnénk megérteni azt, aki áldozattá tett, de tudnunk kell, hogy az együttérzés csak akkor jöhet, miután testünk, lelkünk, szellemünk kiszabadult az áldozatiságból. Sőt azt is tudnunk kell, hogy ha túlságosan megértők vagyunk, ez visszalökhet az áldozat szerepébe.
Válságainkat ne terheljük a másikra, ugyanakkor ne is mentsük fel viselkedésének logikus következményei alól.
Ha ezek létrejöttében nekünk is van szerepünk, éppolyan felelősségteljesen járjunk el magunkkal, mint a másikkal szemben.
Igyekezzünk rájönni, mit tettünk mi azért, hogy áldozatnak érezzük magunkat, ma a saját szerepünk ebben a rendszerben, és szüntessük meg. Nem irányíthatjuk a mások viselkedését, de hatalmunkban áll kilépni az áldozat szerepéből.
Ma felelősséget vállalok magamért, amit úgy mutatok ki, hogy nem hagyom magam áldozattá változtatni. A végeredményt nem tudom befolyásolni, de a saját viselkedésemet igen. Nem vagyok áldozat, nem azt érdemlem, hogy mások áldozattá tegyenek.
Megjegyzés küldése