Éppen úgy, ahogy gyerekkorunkban kinőttünk kedvenc ruháinkból és játékainkból, most, felnőttként is megeshet velünk, hogy kinövünk bizonyos dolgokat – embereket, munkahelyeket vagy az otthonunkat. Ez igencsak zavarba ejtő. Elgondolkozhatunk azon, miért van az, hogy aki olyan különleges és fontos volt nekünk tavaly, most miért nem illik bele az életünkbe. Eltűnődhetünk, miért változtak meg az érzelmeink.
Amikor gyerekek voltunk, talán megpróbáltuk magunkra erőltetni valamelyik kinőtt ruhánkat. Felnőttként is megpróbálkozhatunk egy ideig azzal, hogy olyan magatartásokat erőltetünk, amelyekből már rég kinőttünk. Lehet, hogy azért, mert kell egy kis idő az igazság felismeréséhez. Ami tavaly működött, ami olyan különleges és fontos volt, már nem az, mert megváltoztunk. Megnőttünk.
A gyógyulás érvényes és fontos részeként fogadhatjuk el ezt. Megengedhetjük magunknak a kísérletezést, megpróbálhatjuk belegyömöszölni magunkat kinőtt holmijainkba, hogy lássuk, tényleg nem megy, és igyekszünk rájönni, miért nem. Persze sajnáljuk a veszteséget. Vizsgáljuk meg alaposan a történtekkel kapcsolatos érzéseinket és gondolatainkat is.
Aztán nyugodtan tegyük félre tavalyi játékainkat, hogy helyet teremtsünk az újaknak.
Ma hagyom, hogy a tavalyi játékaim azok legyenek, amik: tavalyi játékaim. Szeretettel emlékezem arra, milyen szerepet játszottak az életemben. Azután félreteszem őket, és helyet készítek az újaknak.
Megjegyzés küldése