„Tanuld meg az elfogadás művészetét! Ez sok fájdalommal jár.”
(Ne függj többé senkitől!)
Néha az önmagunkkal való törődés velejárójaként eljön az ideje, hogy bizonyos kapcsolatnak véget vessünk. Néha annak jön el az ideje, hogy megváltoztassuk bizonyos kapcsolat paramétereit. Ez egyaránt áll a szerelemre, a barátságra, a családunkra, munkahelyünkre.
Egy-egy kapcsolatot nem könnyű se megváltoztatni, se befejezni. Mégis gyakran szükség van rá.
Néha jócskán elidőzünk olyan kapcsolatokban, amelyek már halottak, attól félvén, hogy egyedül maradunk. Vagy mert halogatni akarjuk a veszteség következtében elkerülhetetlen gyászt. Néha azért kell időznünk egy kicsit, hogy megerősödhessünk, felkészüljünk a változásra.
Ha az utóbbi a helyzet, nyugodtan lehetünk elnézőek magunkhoz. Jobb, ha megvárjuk azt a pillanatot, amikor biztosak vagyunk benne, mit akarunk tenni, és következetesen végig tudjuk vinni.
Tudni fogjuk. Bízhatunk magunkban.
Nehéz helyzetben vagyunk, ha tudjuk, hogy egy kapcsolat megváltozik vagy a vége felé közeledik, különösen ha még nem jött el a cselekvés ideje, de tudjuk, hogy hamarosan lépnünk kell. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk, és véget akarunk vetni a dolognak, de még nem gyűjtöttünk elég erőt.
Jól van így. Még nem jött el az ideje. Még történik valami fontos. Bízhatunk benne, hogy ha itt az idő, meg lesz hozzá a szükséges erő.
Nem könnyű befejezni egy kapcsolatot, vagy módosítani határait. Bátorság és hit kell hozzá. Fel kell készülnünk arra, hogy egy ideig egyedül maradunk, és nekünk kell gondoskodnunk magunkról.
Engedd el a félelmet! Értsd meg, hogy a változás a gyógyulás fontos része! Szeresd magad annyira, hogy meg tedd, amit kell és légy annyira biztos magadban, hogy el hidd: szeretni fogsz majd megint!
Soha nem kell teljesen előröl kezdenünk. Gyógyulásunk útján a leckék tervszerűen követik egymást. Észre fogjuk venni majd, hogy bizonyos emberekkel akkor vagyunk együtt – a szerelemben, családunkban, barátságainkban és munkahelyünkön – amikor együtt kell lennünk velük. És amikor elsajátítottuk a leckét, tovább megyünk. Oda, ahol új emberekkel együtt tanuljuk az újabb leckéinket.
Nem, ezek a leckék nem mind fájdalmasak.
El fogunk érkezni oda, ahol már nem a fájdalomból, hanem az örömből és a szeretetből tanulunk.
És teljesülnek vágyaink.
Ma elfogadom azt, ahol kapcsolataimban tartok éppen, akkor is, ha ez az állapot kényelmetlen és káros. Ha valami befejeződik az életemben, szembenézek a fájdalommal és elfogadom. Istenem, segíts bíznom abban, hogy az ösvényt, amelyen járok, szeretettel és tökéletességre törekedve tervezték. Segíts elhinnem, hogy kapcsolataim fontos tanulságokkal járnak. Segíts, hogy elfogadhassam kapcsolataim közepét, végét és az új kezdeteket, és hálás legyek értük.
(Nem azért nem írok saját tapasztalatot egyes meditációkhoz, mert nincsen, hanem azért, mert már valamelyik előző meditációnál/meditációknál már megtettem.)
Megjegyzés küldése