Teljesen rendjén való, ha vannak érzelmeink, és át is érezzük őket – kivétel nélkül mindet.
Lehet, hogy hosszú évek óta gyógyulgatunk, mégis harcban állunk magunkkal e probléma miatt. Az összes létező tiltás közül, mellyel együtt éltünk, ez rejti a legtöbb veszélyt, és ez a legtartósabb.
Bizonyos helyzetek túléléséhez sokunknak volt szüksége arra, hogy teljesen elzárja maga elől az érzelmeit. Elzártuk azt a részünket, amely haragot, szomorúságot, félelmet, örömöt és szeretetet érez. Lehet, hogy teljesen kiiktattuk a szexualitást, egyáltalán az érzékiséget. Sokan olyan emberekkel éltünk egy fedél alatt, akik nem voltak hajlandók elviselni az érzelmeinket.
De változtak az idők. Most már rendjén valónak látjuk, felismerjük és elfogadjuk érzelmeinket. Nem szabad hagynunk, hogy ezek uraljanak, de ne is fojtsuk el őket teljesen.
Érzelmi központunk, lényünk értékes része. Szervesen kapcsolódik testi jólétünkhöz, gondolkodásunkhoz és spiritualitásunkhoz.
Érzelmeink összeköttetésben állnak azzal a nagy ajándékkal, amit ösztöneink nyújtanak. Érzelmeink tesznek képessé arra, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.
Nem vagyunk se gyengék, se fogyatékosok azért, mert engedünk az érzelmeinknek. Azt jelzik, hogy egészségessé és teljessé váljunk.
Ma megengedem magamnak, hogy felismerjek és elfogadjak minden érzelmet, amely áthalad rajtam. Szégyenkezés nélkül ráhangolódom lényem érző részére.
Megjegyzés küldése