Nem akaszthatjuk szögre a szükségleteinket, arra várva, hogy majd valaki más kielégíti őket, vagy jön valaki, aki pontosan olyan lesz, amilyennek szeretnénk. Ez a fajta hozzáállás egészségtelen függőséget és egy rakás nem kívánatos dolgot idéz elő, amivel később kell szembenéznünk.
Ha eldöntöttük, hogy szeretnénk egy bizonyos kapcsolatot, vagy várunk a döntéssel egy már létező kapcsolatban, közben is folytatnunk kell a saját életünket.
Ez nem lehet mindig könnyű. Természetesnek érezhetjük, hogy ilyenkor, mintegy felfüggesztjük élettevékenységeinket. Ilyenkor esünk a társfüggőségi hiedelmek csapdájába: „Az az ember boldoggá tehet”… „Muszáj, hogy az az illető megtegye ezt meg ezt, hogy boldog lehessek!”
Ez olyan körülmény, amely gyengítheti amúgy is ingatag önbecsülésünket, erősítheti a magunkkal szembeni kételyeinket és azt a hajlamunkat, hogy elhanyagoljuk magunkat.
Sokféle úton-módon juthatunk ebbe a helyzetbe. Talán egy levélre várunk, vagy valamilyen állásra, vagy egy emberre, vagy egy eseményre.
Mi az, amit most megtehetnék azért, hogy gondoskodjam magamról, hogy jobban érezzem magam, hogy szükségleteimet a megfelelő módon, egészségesen elégítsem ki?
Hogyan vehetném birtokba saját erőmet, hogy gondoskodhassam magamról, függetlenül attól, hogy mit tesz vagy nem tesz az a másik? Mi történik, ha felrúgom a rendszert, és elkezdek gondoskodni magamról?
Néha rögtön megkapjuk a választ. Néha várunk rá egy kicsit. Néha a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, ahogy reméltük. De mindig jó lesz a végeredmény. Sokszor még jobb, mint vártuk.
És az eltelt idő alatt kimutattuk szeretetünket önmagunk iránt azzal, hogy éltük az életünket, és nem adtuk át más kezébe az irányítást. Ez mindig tízszeres erővel hat vissza, mert ha csakugyan kimutatjuk, hogy szeretjük magunkat, ezzel engedélyt adunk Felsőbb Erőnknek, másoknak és az univerzumnak arra, hogy megadják nekünk azt a szeretetet, amire vágyunk.
Ha felfüggesztjük élettevékenységeinket azért, hogy valami bekövetkezzék, nem fog menni a dolog. Csak annyi történik, hogy nyomorúságosan érezzük magunkat, mert felfüggesztettük az életünket.
Ha kell, ma kényszeríteni fogom magam arra, hogy a saját életemet éljem. Érdekeimet szem előtt tartva cselekszem oly módon, amely azt tükrözi, hogy szeretem magam. Ha életem irányítását másnak engedem át, aki nem képvisel nagyobb erőt nálam, visszaveszem tőle. Saját érdekeimet képviselve, magam cselekszem akkor is, ha furcsának érzem.
Megjegyzés küldése