Mennyi mindent kell elengednünk? – kérdezte tőlem egy barátom.
Nem tudom biztosan – feleltem – De lehet, hogy mindent.
Az elengedés spirituális, emocionális, mentális és fizikai, néha pedig olyan titokzatos metafizikai folyamat, melynek során átengedjük Istennek és az univerzumnak azt, amihez annyira ragaszkodtunk.
Elengedjük ragaszkodásunkat bizonyos emberekhez, eredményekhez, eszmékhez, érzelmekhez, vágyakhoz és szükségletekhez – egyszóval mindenhez. Elengedjük azt az igényünket, hogy irányítani próbáljuk gyógyulásunk folyamatát. Igen, fontos, hogy felismerjük és elfogadjuk, mire vágyunk, és minek a bekövetkezését szeretnénk. De ugyanilyen fontos, hogy ezt az elengedés kövesse.
Az elengedés a hűség cselekvő része. Engedély Istennek és az univerzumnak arra, hogy megadja, amit meg kell kapnunk.
Az elengedés azt jelenti, hogy felismerjük: a probléma megoldását nem segíti, ha túlságosan ragaszkodunk valamihez: nem változtatja meg az adott embert – és nem hozza meg azt az eredményt, amire vágyunk. Nem segít nekünk. Rájövünk, hogy éppen a túlzott ragaszkodás az akadálya annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk és amire szükségünk van.
Kik vagyunk mi, hogy kijelentsük, a dolgok nem úgy mennek, ahogy menniük kell?
Az elengedés varázslatos dolog. Néha nem sokkal utána megkapjuk, amire vágyunk. Máskor több idő kell hozzá. Előfordul, hogy nem pontosan azt kapjuk, amit szerettünk volna. Esetleg valami jobbat.
Az elengedés szabaddá tesz és forrásunkhoz kapcsol.
Az elengedés teremt optimális körülményeket a legjobb eredmények és megoldások megszületéséhez.
Ma lazítani fogok. Elengedem azt, ami a legjobban bánt. Bízom abban, hogy ezáltal mozgásba lendítem a kerekeket, melyek a legjobb megoldás felé viszik a dolgokat.
Az elengedés volt az egyik legfontosabb, amit a 12 Lépéses Program tanított/tanít nekem. Előző életemben nekem az elengedésről fogalmam sem volt, görcsösen kapaszkodtam, emberekbe, és az érzéseimbe, legfőképpen a fájdalomba, félelembe.
Szinte mindegyik előző meditációnál említést teszek róla, ezért most nem írnék erről bővebben.
Csak annyit jegyeznék meg mégis, ezekről a mondatokról jutott eszembe:
"Mennyi mindent kell elengednünk? – kérdezte tőlem egy barátom.
Nem tudom biztosan – feleltem – De lehet, hogy mindent."
Egy ideje nem csak tudom, DE! érzem is, hogy nekem is mindent el kellene engednem. Így egyszerűen, mindent. És csak reménykedni tudok abban, egyszer elérkezik az az idő, amikor erre képes leszek és teljességében át tudom adni Istennek az életem irányítását. Amikor már nem ragaszkodom kényszeresen és időszakosan, emberekhez, bizonyos érzéseimhez, legfőképpen az egomhoz.
Szinte mindegyik előző meditációnál említést teszek róla, ezért most nem írnék erről bővebben.
Csak annyit jegyeznék meg mégis, ezekről a mondatokról jutott eszembe:
"Mennyi mindent kell elengednünk? – kérdezte tőlem egy barátom.
Nem tudom biztosan – feleltem – De lehet, hogy mindent."
Egy ideje nem csak tudom, DE! érzem is, hogy nekem is mindent el kellene engednem. Így egyszerűen, mindent. És csak reménykedni tudok abban, egyszer elérkezik az az idő, amikor erre képes leszek és teljességében át tudom adni Istennek az életem irányítását. Amikor már nem ragaszkodom kényszeresen és időszakosan, emberekhez, bizonyos érzéseimhez, legfőképpen az egomhoz.
Megjegyzés küldése