Sokan meglehetős gyakorlatra tettünk szert abban, hogy letagadjuk vagy nem veszünk tudomást arról, ami bánt. Bizonyos helyzetet azért viselünk el, mert közben azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is olyan rossz, nem kellene olyan sokat követelőznünk, bármikor fordulhat a kocka, igazán el kellene tudnunk viselni, nem is bosszant annyira az illető, biztosan nem úgy gondolta, nem is fáj, és lehet, hogy velünk van baj.
Harcolhatunk és vitatkozhatunk magunkkal azon, hogy fájdalmunk mennyire valóságos, de jogunkban áll, hogy átérezzük és tegyünk ellene.
Gyakran megesik, hogy már oly sok mindent elviseltünk, egyszer csak elönt a düh és kijelentjük, hogy vége a türelmünknek. Meg lehet tanulni, hogyan fejlesszük ki magunkban az egészséges toleranciát.
Egészséges határokat kell kijelölnünk, és rábízni magunkat saját erőnkre. Fájdalmunkat és szenvedésünket csökkenthetjük, ha odafigyelünk magunkra. Lerövidíthetjük az időt a határ kijelölése igényének felismerése és a határozott cselekvés között.
Nem őrültünk meg. Bizonyos viselkedésmódok csakugyan piszkálják a csőrünket. Bizonyos viselkedésmódok csakugyan bosszantóak, sértenek vagy bántanak.
Nem muszáj bűntudatot éreznünk, ha rájövünk, hogy meg kell húzni a határt, és hogy meg is tesszük. Tekintsd ezt kísérletnek erőd birtokba vételére!
Nem muszáj bűntudatot éreznünk, se mentegetőznünk, se magyarázkodnunk miután kijelöltünk bizonyos határt. Megtanulhatjuk, hogy elfogadjuk e helyzet kínosságát és szokatlanságát. Jogunkban áll korlátokat állítani mások elé. Adhatunk teret a másiknak arra, hogy megvizsgálja saját érzelmeit, és magunknak is, hogy átérezzük a magunkéit, miközben azért küzdünk, hogy birtokba vegyük erőnket, és jól működő kapcsolatokat építsünk ki.
Ha egyszer megtanulunk bízni abban a képességünkben, hogy vigyázni tudunk magunkra, képesek leszünk arra is, hogy egészséges toleranciával tekintsünk másokra.
Istenem, segíts, hogy egészséges határokat és egészséges toleranciát alakítsak ki magammal és másokkal szemben.
Régebben én is pontosan úgy működtem, ahogy a mai meditáció elején le van írva.
Aki megbántott, hasonlóképpen mentegettem:"Bizonyos helyzetet azért viselünk el, mert közben azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is olyan rossz, nem kellene olyan sokat követelőznünk, bármikor fordulhat a kocka, igazán el kellene tudnunk viselni, nem is bosszant annyira az illető, biztosan nem úgy gondolta, nem is fáj, és lehet, hogy velünk van baj."
Ma már nem teszek így. Még ha olykor nehezen is, DE! az aktuális embernek elmondom a bánatomat, azt, hogy mivel és mennyire bántott meg.
És igen, a mai napon is elszakadt nálam a cérna és igen, olyan dühös voltam, hogy felemeltem a hangomat. Ma már nem bántom magam ezért, régebben megijedtem ilyenkor, mert azokat az időket juttatta eszembe, amikor még éltem a függőségemet. Megtanultam idővel, lehetek mérges, dühös és igen, kiabálhatok is, azonban egy dolgot tartsak szem előtt, ezeket az érzéseket ne dédelgessem, ne marasztaljam magamnál sokáig.
Visszatérve az egészséges toleranciára - többször említettem már más meditációknál - amikor a bűntudatom jelez, mert éppen olyas valakivel szemben jelöltem ki erőteljesebben a határaimat, akivel szemben eddig éppen hogy csak immel-ámmal, azt mutatja, a gyógyulás útján járok. Ugyanis minden új viselkedésforma gyakorlásánál legelőször a bűntudat jelentkezik.
Aki megbántott, hasonlóképpen mentegettem:"Bizonyos helyzetet azért viselünk el, mert közben azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is olyan rossz, nem kellene olyan sokat követelőznünk, bármikor fordulhat a kocka, igazán el kellene tudnunk viselni, nem is bosszant annyira az illető, biztosan nem úgy gondolta, nem is fáj, és lehet, hogy velünk van baj."
Ma már nem teszek így. Még ha olykor nehezen is, DE! az aktuális embernek elmondom a bánatomat, azt, hogy mivel és mennyire bántott meg.
És igen, a mai napon is elszakadt nálam a cérna és igen, olyan dühös voltam, hogy felemeltem a hangomat. Ma már nem bántom magam ezért, régebben megijedtem ilyenkor, mert azokat az időket juttatta eszembe, amikor még éltem a függőségemet. Megtanultam idővel, lehetek mérges, dühös és igen, kiabálhatok is, azonban egy dolgot tartsak szem előtt, ezeket az érzéseket ne dédelgessem, ne marasztaljam magamnál sokáig.
Visszatérve az egészséges toleranciára - többször említettem már más meditációknál - amikor a bűntudatom jelez, mert éppen olyas valakivel szemben jelöltem ki erőteljesebben a határaimat, akivel szemben eddig éppen hogy csak immel-ámmal, azt mutatja, a gyógyulás útján járok. Ugyanis minden új viselkedésforma gyakorlásánál legelőször a bűntudat jelentkezik.
Megjegyzés küldése