Hagyd, hogy mások szeressenek és dédelgessenek!
Hagyd, hogy jelen legyenek az életedben!
Hagyd, hogy megöleljenek, ha úgy érzed, jól esnék!
Hagyd, hogy végig hallgasson, támogasson és bátorítson valaki, ha ez kell. Fogadd el egy másik ember fizikai jelenlétének vigaszát!
Hagyd, hogy érzelmileg támogasson és törődjön veled!
Túl hosszú ideig álltunk a háttérben, és szolgáltunk ki másokat, azt állítva, hogy nekünk nincsenek szükségleteink. Túl hosszú ideig tartottuk zár alatt énünknek azt a részét, amely gondozásra vágyik.
Itt az ideje, hogy vállaljuk e szükségleteinket, beazonosítsuk őket, és belássuk; megérdemeljük, hogy kielégítsék őket.
Mi esne jól? Mi módon támogathatnának bennünket mások? Minél pontosabban ismerjük szükségleteinket, annál nagyobb a valószínűsége, hogy mások kielégítik.
Ölelések. Egy figyelő fül. Támogatás. Bátorítás. Olyan emberek fizikai és érzelmi jelenléte, akik törődnek velünk. Hát nem jól hangzik? Nem csábító?
Valaki egyszer ezt mondta nekem: „A nyolcvanas évek arról szóltak, hogy >én vagyok!<. Lehet, hogy a kilencvenes évek arról szólnak majd, hogy >te vagy<.
Rögtön válaszoltam. „Csináljunk a kilencvenes évekből egy >te és én< évtizedet!
Soha nem nőjük ki azt a szükségletünket, hogy szeressenek és törődjenek velünk!
Ma megnyílok arra, hogy felismerjem: szükségem van a támogatásra. Nyitott leszek a körülöttem lévők szükségleteire. Kezdhetem azzal, hogy szeretettel fordulok magam felé, dédelgetem magamat, és felelősséget vállalok szükségleteimért a kapcsolataimban.
Megjegyzés küldése