A gyerekeknek azért van szükségük a fegyelmezésre, hogy biztonságban érezzék magukat. Felnőtteknek is.
A fegyelem azt jelenti, hogy belátjuk, viselkedésünknek logikus következményei vannak. Azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk viselkedésünkért és következményeiért. Azt jelenti, megtanulunk várni arra, amit szeretnénk elérni. Azt jelenti, hajlandók vagyunk tenni is azért, amit el szeretnénk érni.
A fegyelem új viselkedésmódok elsajátítását és gyakorlását jelenti.
A fegyelem azt jelenti, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell, és amikor ott kell lennünk érzéseink ellenére is. A fegyelem feladataink mindennapos elvégzésével egyenlő, akár újfajta viselkedésről, akár mosogatásról van szó.
A fegyelemhez hozzátartozik, hogy bízunk abban, hogy el fogjuk érni céljainkat, ha most még nem is látjuk.
A fegyelem igencsak fárasztó lehet. Esetleg félünk, zavarban vagyunk, elbizonytalanodunk. Később látni fogjuk a célt. De ez a tisztánlátás a fegyelmezés időszakában általában nem jön még el. Talán azt sem hisszük el, hogy haladunk.
Pedig haladunk.
A feladat roppant egyszerű: figyelj, bízz és engedelmeskedj!
Felsőbb Erőm, segíts, hogy megadjam magam a fegyelmezésnek. Segíts, hogy hálás legyek, amiért megajándékozol a fegyelmezés periódusaival. Segíts, hogy tudjam, a fegyelem és tanulás révén valami nagyon fontos alakul ki bennem.
Ma a Felsőbb Erőm úgy látta jónak, igen csak szükséges a fegyelmet gyakorolnom.
Semmi kedvem nem volt kitakarítani, pedig tegnap elterveztem, hogy ma megcsinálom, el akartam bliccelni, elodázni holnapra, DE! mégis úgy hozta az élet, hogy nekiálltam. Mosni sem volt kedvem, azt is megcsináltam. Vasalni szinte mindig van kedvem - talán én vagyok a földön az egyetlen nő, aki szeret vasalni - úgyhogy éppen vasalásban vagyok, csak gondoltam, pihenésképpen megírom a meditációt...
Amikor abbahagytam az ivást, az első időszakban és ez jó pár hónapot kitett, folyton fegyelmeztem magam. Féltem, rettegtem a visszaeséstől. Nem mertem elodázni semmit sem. Ez volt a ló másik oldala.
A fegyelem az önsajnálat megszüntetéséhez is nagyon jó eszköz. Én úgy csináltam, amikor rajtakaptam magam, rám parancsoltam, hogy de igen, tessék megcsinálni, képes vagy rá. És bármit éreztem, bármennyire féltem, mert úgy hittem, a félelem gátol, megbénít, nekiveselkedtem és szépen megcsináltam az aznapra eltervezett munkát. És a nap végén, amikor számadást tettem, örültem, hogy sikerült.
A fegyelem az önbecsülés növeléséhez is nagyon jó eszköz. Mindig csak egy 24 órára, mindig csak a mai napra és így működik.
Semmi kedvem nem volt kitakarítani, pedig tegnap elterveztem, hogy ma megcsinálom, el akartam bliccelni, elodázni holnapra, DE! mégis úgy hozta az élet, hogy nekiálltam. Mosni sem volt kedvem, azt is megcsináltam. Vasalni szinte mindig van kedvem - talán én vagyok a földön az egyetlen nő, aki szeret vasalni - úgyhogy éppen vasalásban vagyok, csak gondoltam, pihenésképpen megírom a meditációt...
Amikor abbahagytam az ivást, az első időszakban és ez jó pár hónapot kitett, folyton fegyelmeztem magam. Féltem, rettegtem a visszaeséstől. Nem mertem elodázni semmit sem. Ez volt a ló másik oldala.
A fegyelem az önsajnálat megszüntetéséhez is nagyon jó eszköz. Én úgy csináltam, amikor rajtakaptam magam, rám parancsoltam, hogy de igen, tessék megcsinálni, képes vagy rá. És bármit éreztem, bármennyire féltem, mert úgy hittem, a félelem gátol, megbénít, nekiveselkedtem és szépen megcsináltam az aznapra eltervezett munkát. És a nap végén, amikor számadást tettem, örültem, hogy sikerült.
A fegyelem az önbecsülés növeléséhez is nagyon jó eszköz. Mindig csak egy 24 órára, mindig csak a mai napra és így működik.
Megjegyzés küldése