Sokunk szemében nem az a probléma, hogy bízhatunk-e újra valakiben, hanem az, hogy bízhatunk-e újra saját ítéletünkben.
„Majdnem az őrületbe kergetett az utolsó hiba, amit elkövettem – mondta egy gyógyulófélben lévő nő, aki egy szex őrülthöz ment feleségül. – Nem engedhetek meg magamnak még egy ilyen hibát!”
Sokan megbíztunk olyan emberekben, akik folyamatosan becsaptak, bántottak, manipuláltak vagy kihasználtak, mert bíztunk bennük. Lehet, hogy elbűvölőnek, kedvesnek, rendesnek tartottuk őket. Mégis megszólalhatott bennünk az a hangocska: „Ne tedd! Valami nem stimmel vele!”
Vagy jól esett, hogy bízhatunk benne és akkor kaptunk sokkot, amikor kiderült, hogy tévedett az ösztönünk.
Ez a probléma aztán éveken át újra visszatérhet az életünkbe. Megrendült a másokba vetett bizalmunk, de még nagyobb csorbát szenvedett az önbizalmunk.
Hogyan érezhettem olyan jónak azt a valamit, és mitől vált tökéletes melléfogássá? – Tűnődünk. Hogy is bízhatnék meg választásaimban ezután, ha most ekkorát tévedtem?
Lehet, hogy soha nem kapunk választ ezekre a kérdésekre. Én hiszem, hogy bizonyos „hibákat” azért kell elkövetnem, hogy bizonyos fontos tanulságokat levonhassak, amit enélkül talán nem tennék. Nem engedhetjük meg, hogy múltunk megzavarja az önbizalmunkba vetett hitünket.
Nem szabad, hogy a félelem motiváljon.
Ha mindig rossz döntéseket hozunk az üzleti életben vagy a szerelemben, lehet, hogy azt kell megtanulnunk, miért ragaszkodunk a folytonos verséghez.
De a legtöbben fejlődünk. Tanulunk. Növekszünk az elkövetett hibák által. Lassan, lépésről, lépésre javulnak kapcsolataink. Jobb döntéseket hozunk. Jobban tudjuk kezelni baráti és családi kapcsolatainkat. A hibáink javunkra válnak. Már tudjuk, hogy el kellett követnünk őket, hogy tanulhassunk belőlük.
Ma elengedem azt a félelmemet, hogy múltbeli hibáim miatt nem merek bízni magamban. Belátom, hogy ezek a félelmek csak rontják mostani ítélőképességemet. Érvényesnek ismerem el múltamat, minden tévedéssel együtt, azzal, hogy elfogadom és hálás vagyok értük. Igyekszem, meglátni, mit nyertem tévedéseim révén. De figyelek a jó döntéseimre is.
Nem is igen van mit hozzáfűznöm ehhez a meditációhoz, mindent elmond, amit én is megtapasztaltam/tapasztalok. Az ego helyett, alázat, bátorság, őszinteség, és hit abban a halk, ám mégis határozott belső hangban, ami sosem csapott/csap be.
Megjegyzés küldése