Nézd, milyen messzire jutottunk!
Jó, ha az előttünk álló feladatra összpontosítunk, arra, amit még meg kell tennünk. De az is fontos, hogy megálljunk néha, és örüljünk annak, amit már elértünk.
Igen, lehet, hogy úgy rémlik, a változás lassú volt. Néha nagyon fárasztó is. Igen, néha vissza is léptünk. De pontosan ott tartunk, ahol tartanunk kell.
És hosszú utat tettünk meg idáig.
Néha hétmérföldes csizmával, néha aprókat tipegve, néha rúgkapálva és visítozva, néha jócskán beleizzadva, de tanultunk. Fejlődtünk. Változtunk.
Nézd, milyen messzire jutottunk!
Ma értékelem, milyen sokat haladtam. Megengedem, hogy jó érzés töltsön el azért, amit elértem.
Mennyire igaz ez a meditáció (is)!
Néha hétmérföldes csizmában, néha tipegve, olykor visszacsúszva vagy visítozva, rúgkapálva... igen, ez nálam teljességgel így működik.
Hajlamos vagyok olykor ütni magam (ego), mert szerintem már az aktuális nyűgömön túl kéne lépnem, el kéne fogadnom, aztán elengednem. Ilyenkor türelmetlenkedem, az alázatom szinte a nullával egyenlő. Aztán, amikor már jól kikínlódtam magam, belefáradtam az elégedetlenségbe, az önostorozásba, feladom és máris képes lettem arra, hogy egy lépéssel előrébb lépjek a gyógyulásom útján.
Régebben nagyon erős volt az önkontrollom, folyton kontrolláltam magam, az érzéseimet, tetteimet, a volt szponzorom egyszer rám is szólt, hogy ne tegyem. Persze parancsra nem működött, hosszú, hosszú éveknek kellett ahhoz eltelnie, hogy vékonyítsam eme kényszeremet magamban. Nem múlt el még teljesen, a lényeg mégis az számomra, koptatom.
Néha hétmérföldes csizmában, néha tipegve, olykor visszacsúszva vagy visítozva, rúgkapálva... igen, ez nálam teljességgel így működik.
Hajlamos vagyok olykor ütni magam (ego), mert szerintem már az aktuális nyűgömön túl kéne lépnem, el kéne fogadnom, aztán elengednem. Ilyenkor türelmetlenkedem, az alázatom szinte a nullával egyenlő. Aztán, amikor már jól kikínlódtam magam, belefáradtam az elégedetlenségbe, az önostorozásba, feladom és máris képes lettem arra, hogy egy lépéssel előrébb lépjek a gyógyulásom útján.
Régebben nagyon erős volt az önkontrollom, folyton kontrolláltam magam, az érzéseimet, tetteimet, a volt szponzorom egyszer rám is szólt, hogy ne tegyem. Persze parancsra nem működött, hosszú, hosszú éveknek kellett ahhoz eltelnie, hogy vékonyítsam eme kényszeremet magamban. Nem múlt el még teljesen, a lényeg mégis az számomra, koptatom.
Megjegyzés küldése