„AZ élet nehéz és terhes” . ez a hiedelem gyártja a mártírokat.
Az életről kialakult negatív hiedelmeinket megváltoztathatjuk és eldönthetjük, van-e erőnk véget vetni a szenvedésnek és törődni magunkkal.
Nem vagyunk tehetetlenek. Van erőnk – nem arra, hogy másokat megváltoztassunk, vagy uralkodjunk rajtuk, hanem arra, hogy megoldjuk a ránk váró problémákat.
Ha minden problémát annak „bizonyítására” használunk fel, hogy az élet nehéz, mi pedig tehetetlenek vagyunk – hát ez a függőség. Az áldozat csapdája.
Az életnek nem muszáj nehéznek lennie. Igazából lehet sima is. Az élet jó. Nem kell „szörnyűségessé” tenni se azt, se magunkat. Nem kell „alul” lennünk.
Igenis van erőnk – több mint gondolnánk – még a nehéz időkben is. És a nehéz idők sem azt hivatottak bizonyítani, hogy az élet rossz. Az élethez éppúgy hozzátartoznak a hullámvölgyek, mint a hullámhegyek, és gyakran jó sül ki belőlük.
Meg tudjuk változtatni hozzá állásunkat, meg tudjuk változtatni magunkat, meg tudjuk változtatni a körülményeinket.
Az élet kihívás. Néha több jut a fájdalomból, mint amennyit kértünk; máskor életünkben több az öröm, mint képzelni mertük.
Ez mind-mind a csomag része, és a csomag egészében véve jó.
Megtanulhatunk kilépni az áldozat szerepéből. Ha megszabadulunk attól a hiedelemtől, hogy az élet merő küszködés, sokkal könnyebbé tehetjük.
Istenem, segíts ma elengednem azt a hiedelmemet, hogy az élet olyan nehéz, olyan szörnyűséges, olyan terhes. Segíts, hogy ezt egy egészségesebb, reálisabb elképzeléssel helyettesítsem.
"Van erőnk – nem arra, hogy másokat megváltoztassunk, vagy uralkodjunk rajtuk, hanem arra, hogy megoldjuk a ránk váró problémákat."
A fenti idézet jellemezte az aktív függő életemet. Meg akartam változtatni a szüleimet, később a volt férjemet és mindenki mást, akivel csak kapcsolatba kerültem, mégpedig a megfelelésemmel. Még a boltban az eladót is, amikor csak úgy odavágta elém a parizert, azt hittem és teljesen biztos is voltam abban, hogy velem van baja. Eszemben sem jutott az, hogy esetleg előttem valaki felidegesítette vagy éppen csak rossz napja van. Telve szégyennel és bűntudattal kullogtam el onnan. (Istenem, de régen volt!)
A 12 Lépéses Program tanít arra, hogy igen, én szerethető ember vagyok, úgy, ahogy vagyok és ne másoktól várjam a törődést, szeretetet, megbecsülést első sorban, hanem saját magamtól. Mint azt már annyiszor említettem, ez a nem-et mondásommal kezdődött és tart a mai napon is. Természetesen nagyon jól esik, amikor mások elismernek, megbecsülnek, DE! ne ez legyen az elsődleges, hanem a sajátom. Nem csak másoknak volt szükséges megtanulnom nem-et mondanom, hanem saját magamnak is a régi, beteges beidegződésekre.
A fenti példánál maradva, amikor ismét olyan helyzetben találtam magam, ahol másoknak szánt dühöt és haragot és udvariatlanságot rajtam vezetett le valaki, legelőször is megnéztem a valóságot. Én bántottam meg? Tettem valami olyasmit, miért így reagált? És amikor a válaszom határozott nem volt, máris elengedtem a bennem elindult szégyent és bűntudatot ezzel a mondattal, nem az enyém. És máris tovább léptem.
A valóság felismerése minden egyes esetben segítségemre van, segít abban, hogy az úton maradjak és életemet ne a visszavett társfüggés irányítsa.
A fenti idézet jellemezte az aktív függő életemet. Meg akartam változtatni a szüleimet, később a volt férjemet és mindenki mást, akivel csak kapcsolatba kerültem, mégpedig a megfelelésemmel. Még a boltban az eladót is, amikor csak úgy odavágta elém a parizert, azt hittem és teljesen biztos is voltam abban, hogy velem van baja. Eszemben sem jutott az, hogy esetleg előttem valaki felidegesítette vagy éppen csak rossz napja van. Telve szégyennel és bűntudattal kullogtam el onnan. (Istenem, de régen volt!)
A 12 Lépéses Program tanít arra, hogy igen, én szerethető ember vagyok, úgy, ahogy vagyok és ne másoktól várjam a törődést, szeretetet, megbecsülést első sorban, hanem saját magamtól. Mint azt már annyiszor említettem, ez a nem-et mondásommal kezdődött és tart a mai napon is. Természetesen nagyon jól esik, amikor mások elismernek, megbecsülnek, DE! ne ez legyen az elsődleges, hanem a sajátom. Nem csak másoknak volt szükséges megtanulnom nem-et mondanom, hanem saját magamnak is a régi, beteges beidegződésekre.
A fenti példánál maradva, amikor ismét olyan helyzetben találtam magam, ahol másoknak szánt dühöt és haragot és udvariatlanságot rajtam vezetett le valaki, legelőször is megnéztem a valóságot. Én bántottam meg? Tettem valami olyasmit, miért így reagált? És amikor a válaszom határozott nem volt, máris elengedtem a bennem elindult szégyent és bűntudatot ezzel a mondattal, nem az enyém. És máris tovább léptem.
A valóság felismerése minden egyes esetben segítségemre van, segít abban, hogy az úton maradjak és életemet ne a visszavett társfüggés irányítsa.
Megjegyzés küldése