A gyöngeségünkről is a szüleink tehetnek. (...) Azok is ők voltak, akik elfelejtettek önbizalmat csepegtetni belénk. Azt gondolták, hogy majd megjön az magától is. Hogy van némi tehetségünk az életre, és a fölösleges dicsérgetés csak rontaná az egónkat. Hát, rosszul gondolták. Ez nem történt meg soha. És most itt tartunk. Kifinomult tutyimutyik vagyunk.
Részben... A gyermek védekezhetne ezzel, de a felnőtt számára mindig ott van a lehetőség a változásra.
Igen, csakhogy számomra a változáshoz, szüleim tetteinek vagy nem tetteinek elfogadásához, megbocsátásához nagyon hosszú út vezetett/vezet. Szükséges végig mennie a bennem lévő kisgyereknek ezen az úton, hogy a bennem lévő szülő magabiztosabban, felelősségteljesebben élhesse az életét. Enélkül nálam nem működik a valóság.
Megjegyzés küldése