Bízz magadban! Bízz abban, amit tudsz!
Esetenként nehéz kitartanunk a saját igazunk mellett, és bízni a tudásunkban, különösen olyankor, amikor mások valami másról igyekeznek meggyőzni bennünket.
Lehet, hogy a többieket a bűntudat vagy a szégyen hajt ilyenkor. Nekik is megvan a saját menetrendjük. Lehet, hogy nyakig merültek a tagadás mocsarában. El akarják hitetni velünk, hogy nem tudjuk, amit tudunk; azt szeretnék, ha nem bíznánk magunkban; szívesen belerántanának a maguk hülyeségeibe.
Nem kell föladnunk saját igazságunkat, és erőnket mások miatt. Ebből lesz a társfüggés.
Veszélyes, ha elhisszük a hazugságokat. Ha nem bízunk többé a saját igazunkban, ha elfojtjuk ösztöneinket, ha azt mondjuk, biztos velünk van baj, amiért azt érezzük, amit érzünk, vagy azt hisszük, amit hiszünk, ezzel halálos csapást mérünk önmagunkra és egészségünkre.
Ha figyelmen kívül hagyjuk énünknek azt a fontos részét, amely ismeri az igazságot, ezzel saját központunktól vágjuk el magunkat. Úgy érezzük, megbolondultunk. Szégyen, félelem, zavar tölt el. Nem tudunk tájékozódni, ha hagyjuk, hogy valaki kirántsa alólunk a szőnyeget.
Ez nem jelenti azt, hogy soha nem tévedünk. De nem tévedünk mindig.
Légy nyitott! Állj ki az igazad mellett! Bízz abban, amit tudsz! És ne hagyd, hogy mások ostobaságokba vigyenek bele, terrorizáljanak, korlátozzanak! Kérd, hogy az igazság világosan mutatkozzék meg előtted. Ezt pedig nem az fogja megtenni, aki manipulálni akar vagy meggyőzni, hanem te magad, Felsőbb Erőd és az univerzum.
Ma bízom saját igazamban, ösztöneimben, abban a képességemben, hogy meg tudok állni a valóság talaján. Nem fogom engedni, hogy megingasson mások erőszakossága, manipulációja, becstelensége, tisztességtelen játszmája vagy sajátos menetrendje.
Régebben sok energiát fektettem abba, hogy embereket meggyőzzek az én igazamról. A "hidd el nekem..." és az "értsd meg már végre..." kezdetű mondatok rendszeresen szerepeltek nálam.
A 12 Lépéses Program tanít arra, hogy nem szükséges másokat meggyőznöm az én igazamról, elég, ha egyszer elmondom és majd ők eldöntik, hogy kell e nekik vagy sem. Én tudom és ez elég kell hogy legyen nekem. Természetesen mások véleményét is meghallgatom, elgondolkodom rajta és el tudom már dönteni azt, hogy az én elgondolásom e a jó vagy mégis inkább az övék.
Igyekszem hallgatni a bennem megszólaló csengőre és hinni is neki olyankor, amikor mások hazudnak nekem, ezzel csakis a saját érdekeiket tartva szem előtt. Manipulálnak, hallgatnak az irigység és féltékenység sugdosásaira. Még akkor is figyelembe veszem a vészcsengő csilingelését - egy ideje ez már sikerül - amikor olyan emberrel kapcsolatban jelez, akiben megbízom, akit szeretek. Bármennyire fájdalmasan érint is a dolog.
"Ha figyelmen kívül hagyjuk énünknek azt a fontos részét, amely ismeri az igazságot, ezzel saját központunktól vágjuk el magunkat. Úgy érezzük, megbolondultunk. Szégyen, félelem, zavar tölt el. Nem tudunk tájékozódni, ha hagyjuk, hogy valaki kirántsa alólunk a szőnyeget."
Milyen sokszor megengedtem ezt másoknak és utána sokáig én szégyelltem magam és féltem.
Vittem mások szégyenét és félelmét, ami nem másból, mint az irigységből és a féltékenységből eredt. Így volt ez a volt főnökeimmel kapcsolatban is, sokszor előfordult a szüleimmel kapcsolatban is, családom más tagjaival is, és olyan barátoknak hitt emberekkel kapcsolatban is, akiknek játszmáiba belementem.
Ma már sokkal óvatosabb vagyok és jobban vigyázok magamra. Ma már nem félek egyedül lenni és nem attól hiszem, hogy értékes vagyok, mennyi "barát" vesz körül.
A 12 Lépéses Program tanít arra, hogy nem szükséges másokat meggyőznöm az én igazamról, elég, ha egyszer elmondom és majd ők eldöntik, hogy kell e nekik vagy sem. Én tudom és ez elég kell hogy legyen nekem. Természetesen mások véleményét is meghallgatom, elgondolkodom rajta és el tudom már dönteni azt, hogy az én elgondolásom e a jó vagy mégis inkább az övék.
Igyekszem hallgatni a bennem megszólaló csengőre és hinni is neki olyankor, amikor mások hazudnak nekem, ezzel csakis a saját érdekeiket tartva szem előtt. Manipulálnak, hallgatnak az irigység és féltékenység sugdosásaira. Még akkor is figyelembe veszem a vészcsengő csilingelését - egy ideje ez már sikerül - amikor olyan emberrel kapcsolatban jelez, akiben megbízom, akit szeretek. Bármennyire fájdalmasan érint is a dolog.
"Ha figyelmen kívül hagyjuk énünknek azt a fontos részét, amely ismeri az igazságot, ezzel saját központunktól vágjuk el magunkat. Úgy érezzük, megbolondultunk. Szégyen, félelem, zavar tölt el. Nem tudunk tájékozódni, ha hagyjuk, hogy valaki kirántsa alólunk a szőnyeget."
Milyen sokszor megengedtem ezt másoknak és utána sokáig én szégyelltem magam és féltem.
Vittem mások szégyenét és félelmét, ami nem másból, mint az irigységből és a féltékenységből eredt. Így volt ez a volt főnökeimmel kapcsolatban is, sokszor előfordult a szüleimmel kapcsolatban is, családom más tagjaival is, és olyan barátoknak hitt emberekkel kapcsolatban is, akiknek játszmáiba belementem.
Ma már sokkal óvatosabb vagyok és jobban vigyázok magamra. Ma már nem félek egyedül lenni és nem attól hiszem, hogy értékes vagyok, mennyi "barát" vesz körül.
Megjegyzés küldése