„Lassan rájöttem, hogy a várakozás valójában művészet, és segít elérnünk bizonyos dolgokat. A várakozás nagyon-nagyon erőteljes lehet. Az idő roppant értékes. Ha két évig tudsz várni, néha elérhetsz olyasmit, amit ma nem érhetnél el, akármilyen keményen dolgozol, akármennyi pénzt szórsz ki az ablakon, akárhányszor vered is falba a fejed…”
(Részlet Dennis Wholey: Bátorság kell a változáshoz című könyvéből.)
Azok büszkélkedhetnek a legtöbb sikerrel életükben és a szerelemben, akik megtanulnak sikeresen várni. Kevesen birtokolják a várni tudás, a türelem adományát. Pedig a várakozás olyan nagy hatású eszköz, amely sok jóhoz segíthet hozzá.
Nem mindig kaphatjuk meg rögtön, amit akarunk. Különféle pillanatnyilag nem elérhető dolgokat szeretnénk megtenni, elérni, megszerezni. De vannak, dolgok, melyeket, ha ma nem is tehetünk vagy kaphatunk meg, a jövőben elérhetünk.
A várakozás nem elfecsérelt idő. Valami kialakul bennünk, valaki másban, az univerzumban.
Nem kell szüneteltetni élettevékenységeinket, amíg várakozunk. Máshova irányíthatjuk figyelmünket: gyakorolhatjuk az elfogadást és a hálát, bízhatunk abban, hogy a várakozás közben is zajlik az életünk.
Vess számot a türelmetlenségeddel, és hiányérzeteddel! Az a régi bölcsesség, hogy az ember nem mindig kapja meg, amit akar, csak részben igaz. Az életben gyakran megkaphatjuk, amit akarunk, különösen ha szívvel-lélekkel vágyunk rá, és ha megtanultunk várni.
Ma elsajátítom a türelem művészetét. Ha erőtlennek érzem magam, mert várom, hogy valami bekövetkezzen, és nem az enyém az időzítés, akkor arra az erőre összpontosítok, amelyhez a várakozás megtanulása révén juthatok hozzá.
A várakozás tudománya nem volt a sajátom, mindent azonnal akartam és rögtön.
A várakozás képességét a 12 Lépéses Program tanította nekem. Türelemre intem magam és erősen hiszem, hogy ami nekem van szánva, szép lassan közelít felém, még a jó is és meg fogom kapni.
Régebben, amíg várakoztatott az élet, egy-egy számomra fontos dolog elérésében, másra szinte nem is tudtam gondolni csak arra, mikor kaphatom meg már végre a nagyon áhított dolgot, mikor jön el a nyaralás időpontja... stb. Ez az állapot nagy fokú türelmetlenséggel járt, frusztrációval, hiszen egyik fontos célomban lettem akadályoztatva és szinte mindenáron az én akaratomat akartam érvényesíteni. Itt és most, rögtön és azonnal.
Bizonyos élethelyzetekben néha visszaesek a várakozás hiányába és hála a 12 Lépéses Programnak ilyenkor eszembe jut, lassan siess és ezzel a rohanásból újból a lépegetés tempóját veszem fel.
Amikor hiába várakoztam, mert mondjuk nem kaptam meg a vágyott dolgot, helyzetet, akkor az szokott az eszembe jutni, Isten egészen biztosan sokkal jobbat szán nekem és az én érdekemben történik minden, nem ellenem.
Amikor meg megkapom amit szeretnék, nagyon hálás tudok lenni érte és Isten az első, akinek megköszönöm.
A várakozás képességét, alázat, türelem, elfogadás és elengedés nélkül, nem sajátíthattam volna el. Alapja, egy bizonyos fokú önismeret.
A várakozás képességét a 12 Lépéses Program tanította nekem. Türelemre intem magam és erősen hiszem, hogy ami nekem van szánva, szép lassan közelít felém, még a jó is és meg fogom kapni.
Régebben, amíg várakoztatott az élet, egy-egy számomra fontos dolog elérésében, másra szinte nem is tudtam gondolni csak arra, mikor kaphatom meg már végre a nagyon áhított dolgot, mikor jön el a nyaralás időpontja... stb. Ez az állapot nagy fokú türelmetlenséggel járt, frusztrációval, hiszen egyik fontos célomban lettem akadályoztatva és szinte mindenáron az én akaratomat akartam érvényesíteni. Itt és most, rögtön és azonnal.
Bizonyos élethelyzetekben néha visszaesek a várakozás hiányába és hála a 12 Lépéses Programnak ilyenkor eszembe jut, lassan siess és ezzel a rohanásból újból a lépegetés tempóját veszem fel.
Amikor hiába várakoztam, mert mondjuk nem kaptam meg a vágyott dolgot, helyzetet, akkor az szokott az eszembe jutni, Isten egészen biztosan sokkal jobbat szán nekem és az én érdekemben történik minden, nem ellenem.
Amikor meg megkapom amit szeretnék, nagyon hálás tudok lenni érte és Isten az első, akinek megköszönöm.
A várakozás képességét, alázat, türelem, elfogadás és elengedés nélkül, nem sajátíthattam volna el. Alapja, egy bizonyos fokú önismeret.
Megjegyzés küldése