Minden reggel az első, hogy valami fontos üzenetet kapunk.
Ha már belekezdünk a napba, lehet, hogy nem tudunk annyira odafigyelni magunkra, és az életünkre, mint az ébredés utáni első percekben.
Az önmagunkra figyelés ideális időszaka az, amikor csendesen fekszünk, nem működik védekező ösztönünk, nyitottak és sebezhetőek vagyunk.
Mi az első érzés, amely átáramlik rajtunk, és amelyet esetleg kerülni igyekszünk a napi nyüzsgés közepette? Dühösek, frusztráltak, sértődöttek, vagy kuszák vagyunk? Erre kell figyelnünk most, és ezt kell feldolgoznunk. Ez az aktuális feladatunk.
Amikor felébredsz, mi az első elképzelésed vagy gondolatod? Ideje lenne befejezned valamit? Laza, élvezetes napra van szükséged? Pihenésre? Rosszul érzed, és ápolnod kell magad? Negatív gondolatok töltik be az agyadat? El kell intézned valakivel valamit?
El kell mondanod valakinek valamit? Aggaszt valami? Vagy van, amit különösen jónak érzel?
Van valami olyan ötleted, amit megvalósítanál, és javadra válnék?
Amikor felébredsz, mivel szembesülsz először? Nem kell félned. Nem kell rohannod. Fekhetsz egy kicsit csendben és fülelhetsz. Azután fogadd be az üzenetet.
Gyógyulásunk napi aktuális céljait kijelölhetjük úgy is, hogy odafigyelünk a reggel üzenetére.
Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy ellenálljak az élet harmonikus áramlásának. Segíts megtanulnom, hogyan haladhatok együtt az árral, és segíts elfogadnom a segítséged és támogatásodat.
Régebben, mivel még kicsik voltak a gyerekek, ébredés után azonnal kiugrottam az ágyból és tettem a dolgom, egyiket a másik után. Közben raktam helyre az érzéseimet, főleg a félelmet. Amikor már hozzászoktam érzelmileg az új naphoz - pár órának el kellett telnie ehhez - csakis ekkor sikerült megnyugodnom. Aztán elkezdtem dolgozni és folytatódott így tovább.
Egy ideje előfordul már, hogy bent maradok az ágyban, pihenek és csak vagyok egy darabig és csakis ezután indítom el a tevékenységeimet.
Egy -egy nehezebb életszakasznál, amikor reggelente ömlenek a gondolataim, többször előfordult, hogy még a víz is kivert. Aztán kis idő elteltével helyreteszem magam, rábízom a félelmeimet Istenre - Ő elbírja - és megnyugszom.
Nem mindig sikerül ennyire frappánsan megszabadulnom a feszültségeimtől, félelmeimtől. Előfordult, hogy órákig, sőt, napokig még cipelem őket, aztán amikorra végre jól kikínlódtam magam és megelégeltem, elengedem.
A 12 Lépéses Program előtti életemre nem ez volt a jellemző. Ott folyamatosan jelen volt a félelem és a feszültség. Mivel nem találtam más enyhítést, az alkoholt kezdtem a feszültségeim, félelmeim oldására használni. Akkor még úgy hittem, én leszek az egyetlen ember a Földön, aki nem fog belehalni az ivásába. Mekkorát tévedtem... majdnem sikerült.
Megjegyzés küldése