Néha segíthet, ha rájövünk, hogy a rossz kapcsolatokból is meríthetünk hasznot.
A kapcsolat hozzájárulhat a tehetetlenséghez, vagy a mártír szerephez. Talán azt a szükségletet erősítheti, hogy másoknak szüksége legyen ránk; növelheti önbecsülésünket, ha úgy érezzük, mi irányítjuk a dolgokat, és erkölcsileg a másik fél fölött állunk. Egyesek úgy érzik, könnyít anyagi és egyéb felelősségeiken, ha bizonyos kapcsolatban benne maradnak.
„Az apám szexuálisan bántalmazott gyerekkoromban – mondta egy asszony. – Én pedig húsz évig zsaroltam emiatt, érzelmileg és anyagilag. Mindig kaptam tőle pénzt, amikor akartam.”
Nem kell szégyellnünk, ha rájövünk, hogy függő kapcsolatunk haszonnal is járt! Ezáltal felismerhetjük a fejlődésünket gátoló akadályokat önmagunkban. Ha őszintén és félelem nélkül tekintünk erre a haszonra, majd elengedjük, elérhetjük az áhított gyógyulást. És készek leszünk arra, hogy elfogadjuk a kapcsolat egészséges jótéteményeit.
Ma nyitott leszek arra, hogy megvizsgáljam, egészségtelen kapcsolataimból miféle hasznom származott. Elengedem azt az igényemet, hogy ki kell tartanom a destruktív rendszerekben; kész vagyok arra, hogy szembenézzek magammal.Régebben, a 12 Lépéses Program előtti életemben kizárólag pusztító kapcsolataim voltak, mert hiányzott belőlem az önszeretet és az önismeret és ez folytatódott, ritkítva az önpusztító kapcsolatok sorát az egészségesebbekkel, már a 12 Lépéses Program béli életemben.
Úgy érzem, talán egy ideje tisztult le ilyen szempontból az életem, amennyiben nem családtagokat veszek sorban.
Igen, egy olyan emberrel élek együtt, aki, ha hagynám, rombolna engem, hiszen a jelenléte az életemben nem építő jellegű bizonyos vonatkozásokban, mégis sokat tanulok magamról ebben a kapcsolatban. Tanulom és erősítem a határaimat, megtanultam szétválasztani családon belül, melyik dolog az én felelősségem és melyek az övé. Megtanultam, még akkor is, ha a családnak kára származik belőle, nem mentem meg az exemet a felelősségvállalás alól, hagyom a dolgot menni a saját útján. Mit csináltam régebben - még pár évvel ezelőtt is - szaladtam fűhöz-fához segítségért, hogy menteni tudjam a menthetőt, félresöpörve az ő felelősségét, ezzel saját magamra aggatva. Ma már nem teszek ilyent. Eljutottam odáig, hogy elkezdtem mérlegelni azt, meddig van szükségem még erre a kapcsolatra és mi az ára emberi számítások szerint, amennyiben véget vetek neki. Lassan eljutok odáig - tudom, mert egyszer már ezt megtapasztaltam - amikor már nem fognak érdekelni az anyagiak, lesz ami lesz alapon kilépek belőle.
Azt is tudom, hogy félek ekkora változástól és azt is, nem fogom megerőszakolni magam a változásért, tudom, eljön majd az ideje, amikor minden érzelmi megrázkódtatás nélkül ki tudok lépni. Egyenlőre ez van, amennyire csak képes vagyok rá, távol tartom magam érzelmileg.
Csakis az anyagi felelősségeimen könnyít ez a kapcsolat, semmi máson, ezzel már régóta teljesen tisztában vagyok.
Megjegyzés küldése