„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen…”
(Pál levele a filippibeliekhez, 4:19)
Ezek a sorok, sokszor segítettek nekem. Olyankor, amikor nem tudtam, honnan jön a következő jó barát, a következő bölcsesség, felismerés vagy éppen étek.
Ma meg fogok kapni mindent, amire szükségem van.
Forrásaink nem az emberek, a munka, a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló dolgok. Egy nagyobb forráshoz vagyunk kapcsolva, amely soha ki nem merül, és azonnal rendelkezésünkre áll: isten és az Ő univerzuma.
Az a dolgunk, hogy hagyjuk, hogy harmóniában éljünk ezzel a forrással. Az a dolgunk, hogy higgyünk és merítsünk belőle. Az a dolgunk, hogy elengedjük félelmeinket, a negatív gondolkodásunkat, korlátainkat, és amiatti aggodalmunkat, hogy nem jut belőle mindenkinek.
Meg fogunk kapni mindent, amire szükségünk van. Ez legyen mindig és minden helyzetben a természetes reakciónk.
Utasítsd el a félelmet! Utasítsd el azt a félelmedet, hogy a forrás kiapad, mielőtt jutnak belőle neked. Nyílj meg a bőségnek!
Ne felejtsd el, hogy Isten ültette belénk szükségleteinket, tehát Ő tudja őket kielégíteni.
Egyik szükségletünk se túl nagy vagy túl kicsi. Ha fontosnak tartjuk őket, Isten is ezt fogja tenni.
A mi részünk ebben az, hogy felelősséggel vállaljuk szükségleteinket. Azután adjuk át az univerzumnak. Bizalommal engedjük el. Akkor tesszük lehetővé Istennek igényeink kielégítését, ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük őket.
A mi dolgunk az, hogy egészségesen adjunk, ne uralomvágyból, bűntudatból, kötelességből, függőségünk tudatában, hanem mert egészséges a kapcsolatunk önmagunkkal, Istennel és Isten minden teremtményével.
Az a dolgunk, hogy egyszerűen azok legyünk, akik vagyunk, és szeressünk azok lenni.
Ma azt a hitet gyakorlom, hogy ma minden szükségletem kielégíttetik. Harmóniában élek Istennel és az Ő univerzumával, mert tudom, hogy számítok Neki.
Régebben úgy gondoltam és hittem, hogy minden szükségletemet magamnak kell előteremtenem vagy elvártam más emberektől, hogy azokat kitalálják és ki is elégítsék. Felfogásomban nem szerepelt az érzelmi elfogadás és elengedés és egy szerető Felsőbb Erő sem. Hála a 12 Lépéses Programnak tanulhatom, megélhetem a kozmikus segítséget. Ezek megtörténte és átélése nálam, a mai napon is csodaszámba mennek és nagyon hálás vagyok értük.
"A mi dolgunk az, hogy egészségesen adjunk, ne uralomvágyból, bűntudatból, kötelességből, függőségünk tudatában, hanem mert egészséges a kapcsolatunk önmagunkkal, Istennel és Isten minden teremtményével."
"A mi dolgunk az, hogy egészségesen adjunk, ne uralomvágyból, bűntudatból, kötelességből, függőségünk tudatában, hanem mert egészséges a kapcsolatunk önmagunkkal, Istennel és Isten minden teremtményével."
Ez a mondat behatárolja számomra az egészséges adás fogalmát. Régebben adtam, megfelelésből, kötelességből, uralomvágyból, nem mertem nemet mondani bűntudatból, kötelességből. Ezt diktálta a függő gondolkodásom. Adtam, és utána világgá kiabáltam, hogy én mennyire szuper ember vagyok. Azt akartam, tudják a számomra fontos emberek, mekkora érték vagyok. És saját magamnak is az voltam? Nem. Csak a kívülről érkező, kierőszakolt dicséreteket szándékoztam zsebre vágni, magamat nem ismertem el.
Aztán ez a gondolkodásmód lassan kezdett megfordulni a 12 Lépéses Program gyakorlása által. A józanodásom, a gyógyulásom lett a legfontosabb az életemben. Olyan életem lett, amelyben Isten is helyet kapott - egy saját felfogásom szerinti Isten - olyasféle, aki egy személyben Égi Apu és Égi Anyu is.
Őt megelőzte a pénz Istene, az én akaratom Istene, (ami a legerősebb és a mai napon is helyet kér az életemben) a megfelelés Istene... stb.
Nagyon akartam azt, hogy Istent engedjem működni az életemben. Ez hol sikerült, hol meg nem. A legfontosabb mégis az számomra, hogy tudom, mert megtapasztaltam azt, milyen, amikor sikerül.
Most is egyféle elengedésben vagyok. Nagyon bizonytalan az anyagi helyzetünk és én képes lettem arra, hogy ne aggódjak emiatt folyamatosan. Amikor káoszigényem van, előveszem az aggódásomat, DE! szinte a következő percben már eszembe is jut az elengedés és a tény, Isten eddig sem hagyott magamra, mindig valamilyen formában segítséget küldött vagy adott.
Megjegyzés küldése