A Tizenegyedik Lépés arra kér minket, hogy a meditáció segítségével javítsuk tudatos kapcsolatunkat Istennel.
A meditáció más, mint a kényszeres gondolkodás. A kényszeres gondolkodás a félelemhez kapcsol. A meditációban megnyitjuk elménket, spirituális energiáinkat az Istennel való érintkezés előtt.
Ahhoz, hogy Istennel érintkezhessünk, a lehető legjobban lazuljunk el, és nyissuk meg tudatos elménket és tudatalattinkat egy magasabb tudatállapot előtt, ami mindnyájunknak elérhető.
Napjaink és életünk nyüzsgésében időpocsékolásnak tűnhet, ha lefékezünk, abbahagyjuk, amit éppen csinálunk, és egy kis szünetet iktatunk be. Nem nagyobb időpazarlás, mint amikor megállunk és tankolunk, amikor már majdnem kifogyott a benzin a kocsinkból. Szükség van rá, jó hatással lesz ránk, és még időt is takarítunk meg vele. A meditáció több időt, és energiát teremt, mint amennyit rászánunk.
A meditáció és az ima a gyógyulásunkat elősegítő erőteljes eszköz. Türelmesnek kell lennünk. Ésszerűtlen, ha azonnali válaszokat, felismeréseket vagy inspirációt várunk. De a megoldások közelednek, úton vannak felénk, ha elvégezzük, ami a mi dolgunk – meditálunk és imádkozunk – a többit pedig elengedjük.
Mi döntjük el, hogy reggel meditálunk, vagy a kávészünetben vagy este.
Ha javul tudatos kapcsolatunk Istennel, a tudatalatti kapcsolatunk is javulni fog. Azt vesszük észre, hogy jobban ráhangolódunk isten harmóniájára és akaratára.
Ma szánok egy kis időt a meditációra és az imára. Én döntöm el, mikor és mennyi ideig teszem. Isten gyermeke és teremtménye vagyok, azé a Felsőbb Erőé, aki szívesen figyel rám, és szól hozzám. Istenem, segíts bíznom abban, hogy meghallasz és törődsz velem. Segíts, hogy tudjam, itt vagy velem, és bármikor rákapcsolódhatok arra a spirituális tudatállapotra, amelyből erőt meríthetek.
Megjegyzés küldése