Van saját valóságos életünk. Igen, van.
Az az üresség, hogy mindenki másnak megvan a saját élete, csak nekünk nincs, hogy az ő életük fontos, értékes, jobb, mint a miénk, a múlt itt ragadt hordaléka. Ugyanakkor helytelen, önpusztító nézet.
Valóságosak vagyunk. Az életünk is valóságos. Ugorjunk fejest bele, és rájövünk, hogy így van.
Ma úgy élem az életemet, hogy észreveszem: ez a kincs az enyém.
Erről a meditációról eszembe jutott még az is - amit már többször említettem - saját értékemet külsőségekben mértem le, mivel, nem találtam az érzéseimhez a kulcsot. Ezt a 12 Lépéses Program adta meg nekem. Ma már a tudatos életemhez hozzátartozik a belbecs is és nem csak a külcsín.
Saját belső értékemhez az első lépés a nem-et mondás elsajátítása volt. Megtanultam nem-et mondani olyan helyzetekre, eseményekre és embereknek, amikre/akiknek régebben nem mertem, mert úgy hittem, ha nem-et mondok nekik, nem fognak többé szeretni vagy elfogadni, elfordulnak tőlem. És láss csodát, a legtöbb esetben nem így történt, tudomásul vették a döntésemet.
Mindenki más élete értékesebbnek tűnt az enyémnél. Ma már tudom csakis a látszat szerint ítéltem és rájöttem, minden embernek meg van a maga gondja. Tudom, hogy az én életem is legalább annyira értékes, mint másoké, semmivel sem kevesebb, esetleg más.
Az egyiké pepita, a másiké kockás.
Saját belső értékemhez az első lépés a nem-et mondás elsajátítása volt. Megtanultam nem-et mondani olyan helyzetekre, eseményekre és embereknek, amikre/akiknek régebben nem mertem, mert úgy hittem, ha nem-et mondok nekik, nem fognak többé szeretni vagy elfogadni, elfordulnak tőlem. És láss csodát, a legtöbb esetben nem így történt, tudomásul vették a döntésemet.
Mindenki más élete értékesebbnek tűnt az enyémnél. Ma már tudom csakis a látszat szerint ítéltem és rájöttem, minden embernek meg van a maga gondja. Tudom, hogy az én életem is legalább annyira értékes, mint másoké, semmivel sem kevesebb, esetleg más.
Az egyiké pepita, a másiké kockás.
Megjegyzés küldése