Sokan érezzük úgy, hogy szükségünk van egy szabálykönyvre, egy mikroszkópra és egy garancialevélre ahhoz, hogy megbirkózzunk az élettel. Bizonytalanok és ijedtek vagyunk. Vágyunk arra a biztonságra, hogy tudjuk, mi fog történni, és hogyan fogunk cselekedni.
Nem bízunk magunkban vagy az életben. Nem bízunk a tervben. Mi akarjuk irányítani a dolgokat.
„Választásaimmal iszonyatos hibákat követtem el, s ezek a hibák majdnem tönkretettek. Az élet tényleg sokkolt. Hogy bízhatnék magamban? Hogy bízhatnék az életben és saját ösztöneimben azok után, amiket átéltem?” – kérdezte tőlem egy nő.
Érthető, ha félünk attól, hogy újra összetörünk, különösen, ha figyelembe vesszük, milyen mélypontra jutottunk függőségünk következtében. De nem kell félnünk. Bízhatunk magunkban és ösztöneinkben.
Persze, hogy nem akarjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni. De nem is vagyunk ugyanazok, akik tegnap, tavaly voltunk. Tanultunk, fejlődtünk, megváltoztunk. Azt tettük, amit akkor tennünk kellett. Akkor elkövetett hibáink nem akadályozhatják meg, hogy megéljük és megtapasztaljuk, amit az élet ma ad.
Rájöttünk, hogy szükségünk volt akkori tapasztalatainkra – a hibáinkra is – hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. Tudjuk-e, hogy életünknek pontosan így kellett alakulnia, hogy megtaláljuk önmagunkat, Felsőbb Erőnket, és ezt az újfajta életet? Vagy egy részünk még mindig hibának tekinti a múltat?
Múltunkat elengedhetjük, és bízhatunk mostani magunkban. Nem kell a múlttal büntetnünk magunkat. Nincs szükségünk szabálykönyvre, mikroszkópra, garancialevélre. Csupán egy tükörre. Nézzünk bele, és mondjuk magunknak azt: „Bízom benned! Mindegy mi történik, tudsz vigyázni magadra. És továbbra is jó dolgok történnek veled, jobbak, mint gondolod.”
Ma nem ragaszkodom foggal-körömmel a múlt fájdalmas tanulságaihoz. Megnyílok a pozitív leckéknek, melyeket a ma és a holnap tartogat nekem. Bízom abban, hogy tudok vigyázni magamra, és vigyázok is. Bízom abban, hogy a terv jó akkor is, ha nem ismerem pontosan.
Régebben teljes gőzzel én akartam irányítani az életemet és az adta volna a biztonságot, ha bizonyos életszakaszoknak előre tudom a kimenetelét.
A 12 Lépéses Programban tanultam/tanulom, előleg a jövőből nincsen. Csak a mai nap létezik, az itt és most. Most, hogy írok erről, érzem, teljességgel megélem a jelent, viszont a nap folyamán többször előfordul, hogy észreveszem magamon, hogy újból a múlt és a jövő között cikázom. Ez nem jó, DE! az már mindenképpen fejlődés és haladás, hogy felismerem. Ahogy felismerem, beazonosítom, újból visszaugrok a jelenbe.
A párkapcsolat területén tényleg nem bízom még magamban, ezt újból szükséges lesz megtanulnom. Olyan mértékben választottam mellé a múltban - itt a volt barátomra gondolok - hogy jelen pillanatomban eszemben sem jut, hogy másik pasi után nézzek. Az ex férjem egy teljesen külön kategória számomra, őt ismerem, tisztában vagyok azzal ki is ő valójában és azzal is szembenéztem, hogy miért élek vele. Most úgy érzem, inkább élnék egyedül, mint bevállalni egy új kapcsolatot. Néha vágyom rá, amikor engedem, hogy elábrándozgassak erről, aztán gyorsan visszahozom magam a valóságba azzal, ez nincsen és most ennek nincs itt az ideje. Hiszem, amint készen leszek rá, életem ezen területén is lesznek változások.
A 12 Lépéses Programban tanultam/tanulom, előleg a jövőből nincsen. Csak a mai nap létezik, az itt és most. Most, hogy írok erről, érzem, teljességgel megélem a jelent, viszont a nap folyamán többször előfordul, hogy észreveszem magamon, hogy újból a múlt és a jövő között cikázom. Ez nem jó, DE! az már mindenképpen fejlődés és haladás, hogy felismerem. Ahogy felismerem, beazonosítom, újból visszaugrok a jelenbe.
A párkapcsolat területén tényleg nem bízom még magamban, ezt újból szükséges lesz megtanulnom. Olyan mértékben választottam mellé a múltban - itt a volt barátomra gondolok - hogy jelen pillanatomban eszemben sem jut, hogy másik pasi után nézzek. Az ex férjem egy teljesen külön kategória számomra, őt ismerem, tisztában vagyok azzal ki is ő valójában és azzal is szembenéztem, hogy miért élek vele. Most úgy érzem, inkább élnék egyedül, mint bevállalni egy új kapcsolatot. Néha vágyom rá, amikor engedem, hogy elábrándozgassak erről, aztán gyorsan visszahozom magam a valóságba azzal, ez nincsen és most ennek nincs itt az ideje. Hiszem, amint készen leszek rá, életem ezen területén is lesznek változások.
Megjegyzés küldése