Milyen könnyű másokat okolni gondjaink miatt! „Nézd mit csinált már megint!”, „Mióta várok rá…?”, „Miért nem hív már fel?”, „Ha egy kicsit is megváltozna…”
Gyakran joggal vádolunk másokat. Valószínűleg sértődöttek, frusztráltak, és türelmetlenek vagyunk. Ilyenkor azt hisszük, fájdalmunk megszüntetését és problémánk megoldását attól várhatjuk, ha rávesszük a másikat, tegye azt, amit mi akarunk, alakuljanak úgy a dolgok, ahogyan mi szeretnénk. Csakhogy ezek az önpusztító illúziók életünket mások kezébe adják. Éppen ezt nevezzük társfüggőségnek.
Fájdalmunk megszüntetése, gondjaink orvoslása az, ha tudomásul vesszük saját érzéseinket. Érezzük át a haragot, a gyászt, azután engedjük el, és meglátjuk a békét – önmagunkban. Tudjuk, boldogságunk nem egy másik embertől függ, még akkor sem, ha eddig meggyőztük magunkat erről.
Ezt nevezzük elfogadásnak.
Ez után belátjuk, hogy bár szeretnénk, ha helyzetünk más lenne, valószínűleg oka van annak, hogy most épen ilyen. Lehet, hogy valamilyen magasabb célt szolgál, olyasmit, ami túlszárnyalja legmerészebb elképzeléseinket.
Ezt nevezzük hitnek.
Azután eldöntjük, mit is kell tennünk, mi az, ami hatalmunkban áll és javunkra válik.
Ezt nevezzük gyógyulásnak.
Könnyű ujjal mutogatni másokra, de sokkal eredményesebb, ha finoman magunkra mutatunk.
Ma úgy bánok el fájdalmammal és frusztráltságommal, hogy a saját érzelmeimmel foglalkozom.
Ma eléggé nyűgös napom van - még kevesebbet aludtam mára, mint tegnap - és ebbéli állapotomban igen csak türelmetlen vagyok. A fiam ma pótvizsgázott, sikerrel. Mikor hazaért és elkezdtem vele beszélgetni az exem szólt rám, hogy miért üvöltözök a gyerekkel... észre sem vettem, hogy felemeltem a hangomat. Azt feleltem, alig aludtam és ilyenkor igen csak hisztis állapotban vagyok. Nem mutogattam másokra, tudomásul vettem a fáradságomat, kialvatlanságomat, türelmetlenségemet. Régebben ez nem így volt. Mindenki hibás volt csak én nem. Mutogattam másokra és nem tudtam akkor még azt, hogy csak egy ujjal mutatok el magamtól, miközben hárommal magam felé. Ezt a felismerést is a 12 Lépéses Programnak köszönhetem.
Nehezemre esett főzni, azzal tudtam könnyíteni a nem akarásomon, hogy ismételten tudatosítottam magamban az állapotom miértjét. Így könnyebben ment. Felismertem, hogy könnyebbé tehetem a felismeréssel, belátással és elfogadással, majd az elengedéssel az életemet. Ez minden esetben vonatkozik a jelen állapotomra és nem csak személyekre.
Belátom, senki sem tehet az állapotomról. Nem a körülöttem élők viselkedése miatt érzem úgy magam ahogy, hanem megvizsgálom a valóságot és a tényeket.
Nehezemre esett főzni, azzal tudtam könnyíteni a nem akarásomon, hogy ismételten tudatosítottam magamban az állapotom miértjét. Így könnyebben ment. Felismertem, hogy könnyebbé tehetem a felismeréssel, belátással és elfogadással, majd az elengedéssel az életemet. Ez minden esetben vonatkozik a jelen állapotomra és nem csak személyekre.
Belátom, senki sem tehet az állapotomról. Nem a körülöttem élők viselkedése miatt érzem úgy magam ahogy, hanem megvizsgálom a valóságot és a tényeket.
Megjegyzés küldése