Túl gyakran akarjuk időnek előtte tisztán látni a távlatainkat. Ettől aztán becsavarodunk egy kicsit.
Nem mindig tudjuk, miért történnek éppen úgy a dolgok, ahogy történnek. Nem mindig tudjuk, hogyan alakul majd egy bizonyos kapcsolat. Nem mindig értjük, hogy mi a forrása érzelmeinknek, hogy miért éppen ezt az utat jelölték ki számunkra, hogy mi alakul ki bennünk, mit kell megtanulnunk, miért kell újra feldolgoznunk valamit, miért kell várnunk, miért kell fegyelmezni magunkat egy darabig, miért zárul be egy ajtó előttünk, hogyan kapcsolódnak mostani körülményeink az események hosszabb láncolatába.
Órákig törhetjük a fejünket, hogy kiókumláljunk valami olyasminek az értelmét, amit jövőre esetleg egy pillanat alatt felfogunk.
Engedd el az egészet! El lehet engedni azt az igényünket, hogy előre kitaláljunk dolgokat, és mi akarjuk irányítani őket. Most annak van itt az ideje, hogy létezzünk. Hogy érezzünk. Hogy átjussunk azon, ami most van. Hogy hagyjuk megtörténni a dolgokat. És hogy tanuljunk belőle.
Majd utólagos bölcsességgel tudni fogjuk, mi és miért történt éppen így. Mára elég, ha létezünk. Megmondták nekünk, hogy életünk minden történése javunkra válik. Bízhatunk benne, hogy így lesz akkor is, ha még nem látjuk, hogy a mai eseményeknek hol a helye a kép egészén.
Ma hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek anélkül, hogy ki akarnám találni hova vezetnek. Ha ma még nem látok világosan, bízom benne, hogy később visszanézve összeáll a kép. Bízom abban az igazságban, hogy minden jól van így, az események úgy alakulnak, ahogy kell, és mindaz, ami az életemben történik, javamra szolgál – sokkal inkább, mint remélni mertem.
Régebben folyton tudni akartam a jövőt. Ez az őrület a szinte folyamatos félelmemből fakadt.
Mára ez leredukálódott annyira, hogy lehetséges betegségeknél szeretném tudni előre a "választ". Mint például a múltkor, amikor a lányommal kapcsolatban izgultam. És ez a feszültség is lecsökkent már a vizsgálat előző és az napjára.
Változom, ha lassan is DE! biztosan.
Igen, az utólagos bölcsességet én is egy jó ideje felfedeztem. Utólag értem meg sok esetben az életemet, előleg nincsen.
Mára ez leredukálódott annyira, hogy lehetséges betegségeknél szeretném tudni előre a "választ". Mint például a múltkor, amikor a lányommal kapcsolatban izgultam. És ez a feszültség is lecsökkent már a vizsgálat előző és az napjára.
Változom, ha lassan is DE! biztosan.
Igen, az utólagos bölcsességet én is egy jó ideje felfedeztem. Utólag értem meg sok esetben az életemet, előleg nincsen.
Megjegyzés küldése