Napi meditáció - KÖSS BÉKÉT A MÚLTTAL - Szeptember 25. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

„A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.”

(Agathon)

Ha ragaszkodunk a múlthoz – akár bűntudatunk, vágyunk, tagadásunk vagy neheztelésünk miatt – értékes energiát pazarolunk el, amelyet a ma és a holnap átalakítására használhatnánk fel.

„Valahogy mindig a múltban éltem – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony – vagy megpróbáltam megváltoztatni, vagy hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a nosztalgia. Általában a kettő egyszerre működött bennem. Állandóan bűntudatot éreztem a megtörtént dolgok miatt. Azért, amit én tettem, amit mások tettek velem. A bűntudat akkor is tovább élt bennem, amikor már majdnem mindent jóvátettem. Valahogy minden az én hibám volt. Soha nem tudtam megszabadulni ettől. Évekig ragaszkodtam a dühömhöz, azt mondtam magamnak, hogy joggal haragszom. Rengeteg mindent letagadtam az életemből. Megpróbáltam teljesen elfelejteni a múltamat, de igazából soha nem gondoltam át a dolgokat; a múltam olyan volt, mint egy sötét felhő, amely mindenhova követett, és sehogy se tudtam lerázni. Azt hiszem, féltem elengedni. Féltem a mától, féltem a holnaptól. Most már jó pár éve annak, hogy elindultam a gyógyulás útján, és körülbelül ugyanennyi időmbe telt, hogy megfelelő perspektívában lássam a múltamat. Megtanultam, hogy nem felejthetem el, de ki kell gyógyulnom belőle. Át kell éreznem a bennem élő érzelmeket, különösen a haragot, hogy aztán elengedhessem. Abba kell hagynom, hogy magam vádoljam a fájdalmas eseményekért, és el kell hinnem, hogy minden tervszerűen zajlott le, és hogy valójában minden rendén való volt. Megtanultam, hogy ne bánjak semmit, hanem hálás legyek érte. Ha a múltra gondolok, megköszönöm Istennek a gyógyulást, és az emlékezést. Ha olyasmi történik, amit jóvá kell tennem, megteszem és ezzel vége. Megtanultam úgy tekinteni saját múltamra, hogy együtt érezzek magammal, és bízom abban, hogy Felsőbb Erőm vezérelt akkor is. Békét kötöttem magammal és rájöttem, hogy a gyógyulás tett képessé mások gyógyulását is segíteni.

 Ma már belátom, hogy a legkataszrofálisabb események is segítettek személyiségem formálásában, és fejlesztették képességeimet. Eljutottam oda, hogy ma már hálás vagyok a kudarcba fulladt kapcsolataimért is, mert ezek is segítettek, hogy ott lehessek, ahol vagyok. Megtanultam elfogadni a dolgokat bűntudat, harag, vádaskodás, szégyenérzet nélkül. Meg kellett tanulnom elfogadni azokat az éveket is, amikor bűntudatot és haragot éreztem, és szégyelltem magam.”

Nem irányíthatjuk a múltat. De átalakíthatjuk, ha elérjük, hogy kigyógyuljunk belőle, és ha elfogadjuk mindazt, ami történt velünk. Tudom, hogy így van, mert ez az asszony én vagyok.

Mától hálás leszek múltamért. Azon nem tudok változtatni, ami történt, de a múltamat átalakíthatom azzal, hogy erőmet birtokba veszem, elfogadom és tanulok belőle.

Amikor megtudtam, hogy függőségem betegség és nem jellembeli hiányosság, megkönnyebbültem. Egy betegségről nem tehetek, éppen úgy, mint az az ember, aki cukorbeteg vagy egyéb más betegsége van.
Az, hogy beteg vagyok, lényegesen megkönnyítette a múltam elengedését. Nem ment ez sem egyik napról a másikra, éveknek kellett eltelnie hozzá. A Kilencedik Lépés sokat segített benne. (Kilencedik Lépés - Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve, ha ez nekik vagy másoknak sérelmes lett volna.)
A meditációban szereplő asszony akár én is lehetnék. Semmit sem tudok sem elvenni belőle, sem hozzátenni. Így kerek egész, ahogy van.