„Némelyik érzésemet oly régóta őrizgetem, annyira megfagytak már, hogy valósággal égetnek.”
(Lépj ki a társfüggőségből!)
Sok fájdalomforrás létezik életünkben. Azok a gyógyulófélben lévők, akiknek szüleikkel vannak megoldatlan konfliktusaik, vagy kapcsolati függőségben szenvednek, gyakran ma is iszonyatos mennyiségű meg nem oldott fájdalmat hordoznak múltjukból. Vannak olyan érzelmeink – kiskorunktól a mai napig – melyek túl nagy fájdalmat okoznának, ha átéreznénk őket, vagy amelyek kezeléséhez nem kaptunk engedélyt, se kellő támogatást.
Vannak más elkerülhetetlen fájdalomforrások is. Itt van például a változással, még a jó irányú változással is együtt járó szomorúság.
A gyógyulás is fájdalommal jár, amikor hagyjuk, hogy átérezzük, s közben ledobjuk a tagadás védőpáncélját.
A fájdalom megszüntetésére sokféle módszer létezik. Már jó néhánnyal megpróbálkoztunk. A kényszeres vagy függő viselkedésmódok egy időre megszüntethetik a fájdalmat. Lehet, hogy alkoholt, drogokat, vagy a szexet használtuk arra, hogy elmulasszuk.
Fájdalmunk elkerülése vagy megszüntetése céljából kényszeresen foglalkozhatunk másokkal, mások igényeivel.
A vallást is felhasználhatjuk a fájdalommal való szembenézés elkerülésére.
Újra alkalmazhatjuk a tagadást.
Annyira elfoglalhatjuk magunkat, hogy egyszerűen nem marad időnk átérezni a fájdalmat. De felhasználhatjuk erre a pénzt, a sportot vagy akár az evést is.
Sokféle választási lehetőség van. A túlélés érdekében alkalmazott eddigi módszerek csak arra voltak jók, hogy rájöjjünk, nem érnek többet, mint fájdalomcsillapítók: átmenetileg csökkentik a fájdalmat, de nem az okot. Nem szüntetik meg, csak elhalasztják.
Van jobb módja a fájdalom megszüntetésének: az, hogy szembenézünk vele, majd Felsőbb Erőnk segítségével összeszedjük a bátorságunkat, hogy átérezzük. Azután elengedjük.
Abba is hagyhatjuk azt, ami fájdalmat okoz. Hozhatunk olyan döntést, hogy kilépünk azokból a helyzetekből, amelyek ismétlődő fájdalmat okoznak.
Tanulhatunk is a fájdalomból. Mert hidd el, sokszor valamilyen tanulságot hordoz. Valami feldolgozódik, kialakul bennünk. A választ pedig nem a függő vagy kényszeres viselkedés hozza el. A választ akkor kaphatjuk meg, ha átérezzük érzéseinket.
Bátorság kell hozzá, hogy hajlandók legyünk megállni és átérezni, amit éreznünk kell. Néha úgy tűnik, a fájdalom végtelen rétegekben rakódik le bennünk. A fájdalom csakugyan fáj. Fáj a gyász is. Fáj a szomorúság is. Nem jó érzések. De tagadni se jó azt, ami létezik. És az se jó, ha egy életen át őrizzük a régi, ki nem élt fájdalmakat, és egyre hordjuk rá az újabbakat.
Csak egy darabig fog fájni, egy perccel se tovább. Bízhatunk benne, hogy ha fáj valami, az is a gyógyulás része.
Haladj az árral akkor is, ha ez kellemetlen érzésekkel jár!
Elengedés, szabadság, gyógyulás és jó érzések várnak a túloldalon.
Ma nyitott leszek arra, hogy átérezzem, amit éreznem kell. Hajlandó vagyok abbahagyni kényszeres viselkedésemet. Hajlandó vagyok elengedni a tagadást. Hajlandó vagyok átérezni, amit éreznem kell ahhoz, hogy meggyógyuljak, egészséges és teljes legyek.
Igen, az alkoholt használtam közel tíz évig, hogy a fájdalmamat elmulasszam. Azokat a fájdalmakat, amikről tudomást sem akartam venni, szégyelltem őket, mert azt hittem, a társfüggésemből eredően, hogy mindezeknek egyedül én vagyok az okozójuk.
Az alkohol zsibbasztó hatása ideig-óráig segített is, aztán szinte észrevétlenül minden egyes fájdalmamat a duplájára növesztette...
Egy ideje észrevettem, hogy a fájdalmaim elfojtására az evést használom. Hálás vagyok azért, hogy ezt felismertem, így módomban áll a Tizenkét Lépéses Program segítségével változtatni rajta. Hiába, függő természetemből eredően, vigyáznom kell, mert amit egyszer-kétszer kipróbálok, könnyen rákattanhatok.
Hajlamos vagyok beleülni a fájdalomba - említettem, a fájdalom és szenvedésfüggésemet - hajlamos vagyok arra, hogy engedjem azt, hogy egyre jobban körém tekeredjen és így rászűkülve már semmi mást se lássak, érezzek, mint a fájdalmat. Egészen addig képes vagyok ezt engedni neki, amíg a fizikai tünetek nem figyelmeztetnek arra, hogy álljak meg. Ilyenkor észhez térek.
Fejlődtem már ezen a területen is, mivel felismertem, beismertem ebbéli függésemet, a legutóbbi fájdalmas időszakot egészen könnyedén vészeltem át. Megéltem a fájdalmat, viszont nem marasztaltam tovább egy percig sem. Nem történt meg a körétekeredés. Elengedtem.
Az alkohol zsibbasztó hatása ideig-óráig segített is, aztán szinte észrevétlenül minden egyes fájdalmamat a duplájára növesztette...
Egy ideje észrevettem, hogy a fájdalmaim elfojtására az evést használom. Hálás vagyok azért, hogy ezt felismertem, így módomban áll a Tizenkét Lépéses Program segítségével változtatni rajta. Hiába, függő természetemből eredően, vigyáznom kell, mert amit egyszer-kétszer kipróbálok, könnyen rákattanhatok.
Hajlamos vagyok beleülni a fájdalomba - említettem, a fájdalom és szenvedésfüggésemet - hajlamos vagyok arra, hogy engedjem azt, hogy egyre jobban körém tekeredjen és így rászűkülve már semmi mást se lássak, érezzek, mint a fájdalmat. Egészen addig képes vagyok ezt engedni neki, amíg a fizikai tünetek nem figyelmeztetnek arra, hogy álljak meg. Ilyenkor észhez térek.
Fejlődtem már ezen a területen is, mivel felismertem, beismertem ebbéli függésemet, a legutóbbi fájdalmas időszakot egészen könnyedén vészeltem át. Megéltem a fájdalmat, viszont nem marasztaltam tovább egy percig sem. Nem történt meg a körétekeredés. Elengedtem.
Megjegyzés küldése