A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - A szégyen elengedése - Augusztus 19. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. augusztus 19., csütörtök.


A szégyen az a sötét, erőteljes érzés, amely visszafogja az embert. Igaz, a szégyenérzet megakadályozhatja, hogy helytelenül cselekedjünk. De sokunk hozzászokott, hogy olyan egészséges viselkedésmódokhoz is hozzákapcsolja, amelyek a javát szolgálhatnák.
A rosszul működő családokban egészséges viselkedésmódokhoz is kapcsolódhat a szégyenérzet, úgymint az érzéseinkről való beszélgetés, elhatározások, szórakozás, siker, törődés magunkkal, akárcsak az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Szégyellnünk kellett, ha kérni merészeltük, amire vágytunk, vagy amire szükségünk volt, vagy ha nyíltan és őszintén kommunikáltunk valakivel, ha szeretetet adtunk vagy elfogadtunk.
A szégyenérzet néha félelemnek, haragnak, közönyösségnek álcázza magát, vagy kényszert érezhetünk arra, hogy elszaladjunk és elbújjunk – írja Stephanie E. De ha sötét gondolataink vannak, ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, az valószínűleg nem más, mint szégyenérzet.
Gyógyulásunk során megtanuljuk felismerni a szégyenérzetet. És ha már felismertük, azt is megtanulhatjuk, hogy megengedjük. Mostantól fogva elfogadjuk és szeretjük magunkat.
Jogod van a létezésre. Jogod van ahhoz, hogy az légy, aki vagy. És soha, de soha ne hagyd, hogy a szégyenérzet mást sugalljon.
Ma megtámadom és legyőzöm szégyenérzetemet.

A szégyen sokáig folyamatosan kísérője volt az életemnek.
Korán megtanultam szégyellni magam, hiszen amikor felvállaltam azt, aki valójában vagyok apu megalázott és nem csak a család előtt, hanem idegen emberek előtt is. Ezért, amikor a saját énem irányított volna, azonnal elkezdtem szégyellni magam és másféle viselkedés formát vettem fel, olyant, amellyel szerintem az apám is megelégedett volna.
A szégyennel kézen fogva érkezett életemben az a kényszer, hogy megfeleljek az embereknek.
Szinte sosem voltam önmagam. Össze voltam keveredve, azt sem tudtam ki is vagyok valójában.
Aztán a 12 Lépéses Programban tanulom, hogy amiatt, aki én vagyok sosem kell szégyellnem magam. Ez így nagyon egyszerűen hangzik és egyszerű is, csakhogy nekem, mint gyógyuló függő embernek pont az egyszerű dolgok a legnehezebbek. Azért nem panaszkodom, működik a dolog. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy sosem szégyellem magam csakis azt, hogy a szégyenérzetem jelentősen lecsökkent az elmúlt évek alatt.
Mivel gyerekként nem volt szabad hibáznom, a legnagyobb feladat még ma is az nekem, hogy megengedjem magamnak, hogy hibázzak és a hibáim miatt ne a szégyenkezés érzése és ezzel együtt a megfelelés vegye át az irányítást életem felett.
A belátás/beismerés sokat segít. Amikor hibázok belátom a tévedésem és ezzel már nagy részét el is tudtam engedni a szégyenkezésemnek. 
Szerintem a szégyent a hamis büszkeség (ego) táplálja, amely a tökéletességet, tévedhetetlenséget sugalmazza nekem. Az ego nem a barátom, holott még mindig sokkal többet van jelen az életemben, mint azt én szeretném. Sokkal jobban szeretem a szelíd, nyugodt, kiegyensúlyozott alázatot. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |