„Tanuld meg, hogyan tarthatod meg belső energiádat!”
(Charlotte Davis Kasl: Nők, szex, függőség.)
Megtanultuk művészi szintre emelni energiánk szerteszórását. Lehet, hogy ez még fiatal korunkban történt, mert az érzelmek olyan bőséggel záporoztak ránk, hogy nem tudtuk, nem is mertük maradéktalanul átélni s feldolgozni őket.
A kényszeres intenzív másokra figyelés fő oka, hogy megéljük a „testünkön kívüliség” élményét, ezt az önmagunktól való menekülést, amelyet társfüggőségnek nevezünk.
Kényszeresen foglalkozunk valamivel, egyfolytában mondjuk a magunkét, megpróbálunk másokat irányítani, túlzottan gondoskodni róluk. Folyton elefántot csinálunk az ő bolháikból.
A mi energiánk a mi energiánk. Mieink az érzelmeink, a gondolataink, a szeretetünk, a szexualitásunk; miénk mentális, fizikai, spirituális, szexuális, kreatív és érzelmi energiánk.
Meg lehet tanulni az egészséges határok – paraméterek – kijelölését jómagunk és energiáink számára. Meg lehet tanulni saját energiánk megóvását, a saját problémáinkkal való foglalkozást.
Ha ki akarunk menekülni testünkből, ha energiánk egészségtelen módon elszivárog, feltehetjük magunknak a kérdést: mi történt, mi bánt, mit szeretnénk elkerülni, mivel kell szembenéznünk, mivel kell igazán foglalkoznunk?
Az után visszatérhetünk magunkba, hogy újra önmagunkként élhessünk.
Ma megtartom energiáimat a saját testemben. A határaimon belül maradok, és magamra összpontosítok. Istenem, segíts elengednem azt az igényemet, hogy elmeneküljek magam elől! Segíts szembenéznem a problémáimmal, és segíts, hogy jól érezzem magam mégis a bőrömben!
Megtapasztaltam, amikor kényszeresen rácsavarodok egy-egy fájdalmamra és nem tudok elvonatkoztatni tőle, kimondottan rászűkülök, olyankor veszítem a legtöbb energiámat.
Olyan ez, mintha kissé meghibbantam volna, semmi mást nem látok, semmi másra nem vagyok képes figyelni, mint arra a fájdalomra. Éppen ezért, nap nap után hatalmasra dagasztom és engedem, hogy átvegye az irányítást életem felett. Gyanítom, hogy függőségeim repertoárájában a fájdalom-szenvedésfüggőség is szerepelhet.
Legutóbb, amikor nagyobb csalódás, fájdalom ért, nem engedtem meg magamnak ezt a rátekeredést. Amikor bekúszott a gondolataimba és éppen el kezdtem volna boncolgatni, beleülni, tudatosan, a saját hajamnál fogva rántottam ki magam belőle. Kényszerítettem magamat arra, hogy mással foglalkozzak, másféle gondolatokkal töltsem ki a fejemet. És amikor újból és újból bekúszott a fájdalom - nagyon akarta, hogy ugyanúgy dédelgessem, pátyolgassam, ahogy megszokta - az előző technikát alkalmaztam. Nem törődtem vele. Ez nem jelentette azt, hogy nem éltem meg a fájdalmamat, csupán annyi volt a változás, hogy nem engedtem meg neki azt, hogy életem felett átvegye az irányítást. Én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyivel simábban működött az elengedés és nagyon hálás voltam/vagyok a 12 Lépéses Programnak és Istennek - a sorrend felcserélhető - azért, mert nagyobb kínlódások (túlzott szenvedések) nélkül átvészelhettem azt a kritikus időszakot.
Olyan ez, mintha kissé meghibbantam volna, semmi mást nem látok, semmi másra nem vagyok képes figyelni, mint arra a fájdalomra. Éppen ezért, nap nap után hatalmasra dagasztom és engedem, hogy átvegye az irányítást életem felett. Gyanítom, hogy függőségeim repertoárájában a fájdalom-szenvedésfüggőség is szerepelhet.
Legutóbb, amikor nagyobb csalódás, fájdalom ért, nem engedtem meg magamnak ezt a rátekeredést. Amikor bekúszott a gondolataimba és éppen el kezdtem volna boncolgatni, beleülni, tudatosan, a saját hajamnál fogva rántottam ki magam belőle. Kényszerítettem magamat arra, hogy mással foglalkozzak, másféle gondolatokkal töltsem ki a fejemet. És amikor újból és újból bekúszott a fájdalom - nagyon akarta, hogy ugyanúgy dédelgessem, pátyolgassam, ahogy megszokta - az előző technikát alkalmaztam. Nem törődtem vele. Ez nem jelentette azt, hogy nem éltem meg a fájdalmamat, csupán annyi volt a változás, hogy nem engedtem meg neki azt, hogy életem felett átvegye az irányítást. Én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyivel simábban működött az elengedés és nagyon hálás voltam/vagyok a 12 Lépéses Programnak és Istennek - a sorrend felcserélhető - azért, mert nagyobb kínlódások (túlzott szenvedések) nélkül átvészelhettem azt a kritikus időszakot.
Megjegyzés küldése