Lehet, hogy életünkben annyi fájdalmat éltünk át, hogy mélységesen igazságtalannak tartjuk, ha most fel kell nőnünk, és anyagilag is felelősséget kell vállalnunk magunkért.
Érthető ez az érzés, de nem egészséges. Sok, a gyógyulás útján járó úgy érezheti, hogy bizonyos emberek, vagy általában az élet, tartozik neki azzal, hogy eltartsa őket, ha már annyi mindenen mentek keresztül.
Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és megleljük azt az érzelmi békét, és szabadságot, melyet a gyógyulásban keresünk, egészséges határokat kell kialakítanunk a pénzzel kapcsolatban is, nevezetesen el kell döntenünk, mit adhatunk másoknak, és mit fogadhatunk el tőlük.
Úgy érezzük, mások azért tartoznak nekünk, mert mi nem tudunk magunkról gondoskodni? Úgy hisszük, mások tartoznak nekünk, azért, mert nekünk nincs annyi pénzünk, mint nekik? Tudatosan vagy tudat alatt azt hisszük, azért tartoznak, mert oly sokat szenvedtünk a velük vagy valaki mással fenntartott kapcsolat miatt?
A bíróságon megítélhetnek kártérítést, de nem a gyógyulásban. Ha határaink nem egészségesek a tekintetben, hogy mit fogadhatunk el másoktól, ez nem vezet egészséges kapcsolatokra se másokkal, se magunkkal.
Nézz magadba! A kulcs a hozzáállásunk. A problémát pedig a pénz elfogadásával kapcsolatos határaink jelentik. Fogadd el az önmagadért való felelősség kihívását.
Ma igyekezni fogok, hogy egészséges és világos határokat alakítsak ki azzal kapcsolatban, hogy másoktól pénzt fogadok el. Gyógyulásom részeként komolyan megvizsgálom financiális történetemet, megnézem, elfogadtam-e mások pénzét úgy, hogy nem vallott egészséges határokra. Ha olyan esetre bukkanok, amikor hozzáállásom nem tükrözte a magamért vállalt felelősséget, igyekszem helyrehozni.
Senkitől sem kaptam pénzt csak úgy, kivéve a szüleimtől kölcsönöket, viszont azokat is többnyire vissza kellett fizetnem.
Hogy az ex férjem eltartana?
Igen, eltart, én mégis szeretek a mögé bújni, hogy kompromisszumot kötöttem magammal egy ideig és addig én vállalom a házvezetőnő szerepét. Fizetést nem kapok, koszt, kvártély a jussom. Cserébe tisztán tartom a lakást, mosok, főzők, sütök rá (is) és kitalálom, mikor és mit fizetünk ki, mit kell bevásárolni, mit kell elintézni. A családdal járó minden más és egyéb felelősség az enyém.
Érdekes párt alkotunk, ő dolgozik, mindig is ezt csinálta, ez az élete és nem a családdal járó másféle felelősség. Jómagam meg viszem a többit.
Úgy gondolom, amennyiben elmennék dolgozni, már nem lenne szükségem rá. Ez valahol lehet egy kényelmes megoldás, hiszen a munkavállalás jelentős változásokat hozna az életembe. Tudom, mert egyszer már végig játszottam ezt és a munkába állásom után pár hónappal megkértem, költözzön el. (igaz, akkor együtt voltam a volt barátommal)
Éppen tegnap írtam levelet a gyerekkori barátnőmnek és abban említettem neki, hogy jelenleg maradok az ismert sz@rba (elnézést), mint hogy válasszak magamnak egy rosszabbat. Nem bízom férfiak terén a választásaimban még! ez egy nagy félelmem. Nekem elég, ha egy pasi csak annyit kérdez tőlem, "éhes vagy?" máris elolvadok. Kevés gondoskodással, törődéssel simán az ujja köré tud csavarni...
Hogy az ex férjem eltartana?
Igen, eltart, én mégis szeretek a mögé bújni, hogy kompromisszumot kötöttem magammal egy ideig és addig én vállalom a házvezetőnő szerepét. Fizetést nem kapok, koszt, kvártély a jussom. Cserébe tisztán tartom a lakást, mosok, főzők, sütök rá (is) és kitalálom, mikor és mit fizetünk ki, mit kell bevásárolni, mit kell elintézni. A családdal járó minden más és egyéb felelősség az enyém.
Érdekes párt alkotunk, ő dolgozik, mindig is ezt csinálta, ez az élete és nem a családdal járó másféle felelősség. Jómagam meg viszem a többit.
Úgy gondolom, amennyiben elmennék dolgozni, már nem lenne szükségem rá. Ez valahol lehet egy kényelmes megoldás, hiszen a munkavállalás jelentős változásokat hozna az életembe. Tudom, mert egyszer már végig játszottam ezt és a munkába állásom után pár hónappal megkértem, költözzön el. (igaz, akkor együtt voltam a volt barátommal)
Éppen tegnap írtam levelet a gyerekkori barátnőmnek és abban említettem neki, hogy jelenleg maradok az ismert sz@rba (elnézést), mint hogy válasszak magamnak egy rosszabbat. Nem bízom férfiak terén a választásaimban még! ez egy nagy félelmem. Nekem elég, ha egy pasi csak annyit kérdez tőlem, "éhes vagy?" máris elolvadok. Kevés gondoskodással, törődéssel simán az ujja köré tud csavarni...
Megjegyzés küldése