A szótár egyik legrövidebb és legkönnyebb szava a nem, mégis sokan ezt tudjuk legnehezebben kimondani. Próbáld csak ki, és mondd hangosan: Nem!
Kiejteni egyszerű, kimondani nehéz. Attól félünk, hogy az emberek nem fognak szeretni, vagy bűntudatot fogunk érezni. Azt hisszük, egy „jó” munkaerő, gyermek, szülő, házastárs vagy egy jó keresztény sohasem mond nemet.
A gond csak az, hogyha nem tanulunk meg nemet mondani, egy idő után nem fogjuk szeretni magunkat és azokat sem, akiknek folyton a kedvét keressük. Még megbüntethetjük őket neheztelésből.
Mikor mondjunk nemet? Amikor tényleg így gondoljuk. Ha megtanulunk nemet mondani, abbahagyjuk a hazudozást. Az emberek bízhatnak bennünk, és mi is bízhatunk magunkban. Mindenféle jó dolog történik velünk, ha elhatározzuk, ezen túl azt mondjuk, amit gondolunk.
Ha rettegünk attól, hogy nemet mondjunk, nyerhetünk hozzá egy kis időt. Szünetet tarthatunk, megpróbálkozhatunk egy másik szóval, majd visszatérhetünk az eredetihez, és kimondhatjuk a nemet. Döntésünket nem kell hosszasan magyaráznunk.
Ha tudunk nemet mondani, igent is mondhatunk arra, ami jó. És a többiek komolyan veszik majd, akár igent, akár nemet mondunk. És megtanulunk egy titkot: nem is olyan nehéz kimondani azt a nemet.
Ma nemet mondok, ha csakugyan azt gondolom.
A nemet mondás megtanulása/elsajátítása alap a 12 Lépéses Programban. Erre már több meditációnál is kitértem, mégis úgy érzem, szükséges a lehető legtöbbször megemlíteni, beszélni róla.
A nemet mondás az önszeretetem első lépcsője és a határaim megmutatásának is. Amikor valakinek valamiért, valamire nemet mondok, ezzel azt az üzenetet küldöm felé, hogy eddig és nem tovább, kiszabtam vele szemben a határaimat. Mindegy, hogy az az ember emiatt haragszik-e rám vagy éppen megért, a hangsúly az én gyógyulásomon van. Nehéz volt eleinte, hiszen több évtized alatt megszoktam, hogy az emberek vélt vagy valós elvárásainak megfeleljek. Nem tudtam elviselni, ha valaki haragudott rám. Azt akartam, mindenki szeressen... csakhogy saját magammal nem volt kapcsolatom, kifelé éltem. Mivel nem szerettem magam (ezt akkor nem tudtam), azt akartam, hogy üres szeretet tankomat mások töltsék meg. Ez pedig lehetetlen. Ha én nem szeretem magam, másokat sem tudok szeretni, ha én nem becsülöm magam, másokat sem tudok becsülni... stb.
A 12 Lépéses Program a figyelmemet saját magam felé fordítja, a saját érzéseim kibogozásában segít és mutat utat.
A legelső nemet akkor mondtam ki, amikor letettem a poharat, nem bírtam tovább inni. Ez volt eddigi életem leghatározottabb és legelszántabb nem-je.
Aztán következtek az emberek. Idegeneknek könnyebben kimondtam, hogy nem, viszont a családom tagjai felé ettől sokkal nehezebben indult be. Féltem, mit szólnak hozzám, hogy fogadják az igazi énemet. Mit volt mit tenni, a saját magam érdekében mégis szükséges volt megpróbálnom. És működött. Igaz, a szüleimet teljesen összezavarta a dolog, nem tudták, hogy az addig mindenben a szolgálatukra álló és kedvükre tevő lányuk ki is valójában. Mivel nem volt divat megbeszélni az érzéseket, ez a dolog is a szőnyeg alá lett söpörve, jobb híján elkezdtek utálni, hiszen egy betolakodó lettem, egyfajta ellenség, aki már nem fúj egy követ velük. A békesség kedvéért sok esetben inkább magamban tartottam a véleményemet, magyarázatokat, mert tudtam, ha elkezdem megmagyarázni a nemet mondások okát, olaj a tűzre. DE! a nemet kimondtam és aszerint is cselekedtem.
Az ex férjemnek is nehezen mondtam eleinte nemet.
Emlékszem és erről írtam is már egy másik meditáció kapcsán, a vacsorája megmelegítésével kezdődött. Meguntam azt és nagyon frusztrált is egy idő után, hogy amikor esténként megvacsoráztattam a gyerekeket, rendbe raktam a konyhát és végre leülhettem kötni, ő akkor ért haza és nekem fel kellett állnom, hogy újból kezdjem az egészet előröl. Itt a kell szót emelném ki, ugyanis semmit sem kell, lehet változtatni a dolgokon. És én változtattam is. Megkértem arra, hogy merjen magának az ételből, rakja be a mikróba és melegítse meg, ugyanis egész nap a háztartással és a gyerekekkel vagyok elfoglalva, esténként szeretnék a kedvenc időtöltésemnek egy kis időt szentelni. Megértette és azóta is így működik a dolog nálunk, ami nem jelenti azt, hogyha úgy érzem, ne raknám elé a vacsoráját. Viszont rendszert nem csinálok belőle.
Az, hogy megtanultam nemet mondani, könnyebbé tette az életemet. Magabiztosabb lettem és hozzájárult az önbecsülésem növeléséhez is.
A nemet mondás az önszeretetem első lépcsője és a határaim megmutatásának is. Amikor valakinek valamiért, valamire nemet mondok, ezzel azt az üzenetet küldöm felé, hogy eddig és nem tovább, kiszabtam vele szemben a határaimat. Mindegy, hogy az az ember emiatt haragszik-e rám vagy éppen megért, a hangsúly az én gyógyulásomon van. Nehéz volt eleinte, hiszen több évtized alatt megszoktam, hogy az emberek vélt vagy valós elvárásainak megfeleljek. Nem tudtam elviselni, ha valaki haragudott rám. Azt akartam, mindenki szeressen... csakhogy saját magammal nem volt kapcsolatom, kifelé éltem. Mivel nem szerettem magam (ezt akkor nem tudtam), azt akartam, hogy üres szeretet tankomat mások töltsék meg. Ez pedig lehetetlen. Ha én nem szeretem magam, másokat sem tudok szeretni, ha én nem becsülöm magam, másokat sem tudok becsülni... stb.
A 12 Lépéses Program a figyelmemet saját magam felé fordítja, a saját érzéseim kibogozásában segít és mutat utat.
A legelső nemet akkor mondtam ki, amikor letettem a poharat, nem bírtam tovább inni. Ez volt eddigi életem leghatározottabb és legelszántabb nem-je.
Aztán következtek az emberek. Idegeneknek könnyebben kimondtam, hogy nem, viszont a családom tagjai felé ettől sokkal nehezebben indult be. Féltem, mit szólnak hozzám, hogy fogadják az igazi énemet. Mit volt mit tenni, a saját magam érdekében mégis szükséges volt megpróbálnom. És működött. Igaz, a szüleimet teljesen összezavarta a dolog, nem tudták, hogy az addig mindenben a szolgálatukra álló és kedvükre tevő lányuk ki is valójában. Mivel nem volt divat megbeszélni az érzéseket, ez a dolog is a szőnyeg alá lett söpörve, jobb híján elkezdtek utálni, hiszen egy betolakodó lettem, egyfajta ellenség, aki már nem fúj egy követ velük. A békesség kedvéért sok esetben inkább magamban tartottam a véleményemet, magyarázatokat, mert tudtam, ha elkezdem megmagyarázni a nemet mondások okát, olaj a tűzre. DE! a nemet kimondtam és aszerint is cselekedtem.
Az ex férjemnek is nehezen mondtam eleinte nemet.
Emlékszem és erről írtam is már egy másik meditáció kapcsán, a vacsorája megmelegítésével kezdődött. Meguntam azt és nagyon frusztrált is egy idő után, hogy amikor esténként megvacsoráztattam a gyerekeket, rendbe raktam a konyhát és végre leülhettem kötni, ő akkor ért haza és nekem fel kellett állnom, hogy újból kezdjem az egészet előröl. Itt a kell szót emelném ki, ugyanis semmit sem kell, lehet változtatni a dolgokon. És én változtattam is. Megkértem arra, hogy merjen magának az ételből, rakja be a mikróba és melegítse meg, ugyanis egész nap a háztartással és a gyerekekkel vagyok elfoglalva, esténként szeretnék a kedvenc időtöltésemnek egy kis időt szentelni. Megértette és azóta is így működik a dolog nálunk, ami nem jelenti azt, hogyha úgy érzem, ne raknám elé a vacsoráját. Viszont rendszert nem csinálok belőle.
Az, hogy megtanultam nemet mondani, könnyebbé tette az életemet. Magabiztosabb lettem és hozzájárult az önbecsülésem növeléséhez is.
Megjegyzés küldése